Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-37
A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. 367 tokát gyűjtsön arról a nagy nyomorúságról, amelylyel az egyetemi fiatalság küzd. Egész légiója van itt az erről szóló különböző leirásoknak. Nem akarok egyet sem felolvasni, bár szemléltetőül akartam volna egy-kettőt ismertetni, csupán egy-két tényt emlitek meg. Igen-igen sokan vannak az ifjak között menekültek, akik igen nagy nyomorúsággal küzdenek, idegen megszállások elől jöttek ide és tanulmányaikat, mint magyar érzelműek, itt kivánják folytatni. Igen sokan vannak ezek közül olyanok, akiknek az egész napot az utcán kell tölteniök még ma is, mert nincs állandó lakásuk. Vannak olyanok, akik esténként kapnak ágyat, de tudok olyan eseteket is, hogy hárman járnak egy ágyra és igy bírnak csak meghúzódni. Vannak egyetemi ifjak, akik egyik-másik barájuk jószivüségéből az egyik estét az egyik ágyában, a másik estét a másik ágyában töltik el. Igen sokan panaszkodnak, hogy este abban a szükséglakásban, amelyben elhelyezkedtek, egyáltalában nincs világitás, úgyhogy tanulásról szó sem lehet, mert nappal az egyetem látogatásával vannak elfoglalva. Vannak olyan ifjak, akik csak este tudnak szobájukba menni és akkor úgyszólván a földön egymás tetején feküsznek, csakhogy ne legyenek a szabad ég alatt. Tagadhatatlan, hogy a különböző ifjúsági internátusok, kollégiumok mindent megtesznek, hogy a maguk szűkös eszközeivel segitsenek ezen a nyomorúságon és magánegyének is elismerésreméltó jószivüséggel igyekeznek a bajon segiteni. Például épen a minap hallottam egy kollégium vezetőjétől, hogy Csernoch primas ur is egy igen nagy összeggel segitett a szegény egyetemi hallgatókon. De meg kell emlitenem ezen a helyen egy igazán derék urnák, a holland misszió vezetőjének, a holland főkonzulnak, Kings Fledderusnak, nemes emberbaráti érzelmeit, (Éljenzés.) aki hazája nevében igazán nagyszerű adományokkal és sokoldalúan igyekszik az ifjúság nyomorán segiteni. Ruppert Rezső: Vegyenek róla példát a keresztény gazdag emberek ! Majd megint Brüll Alfréd fizeti ki a tandíjat ! ) Bozsik Pál : Itt van a Huszár-féle akció, amely épen Magyarországon hozott össze jelentékeny összegeket. Azonban mindezek a tények nem elegendők az ifjúság nyomorának enyhítésére. Röviden be akarom fejezni szavaimat, igen tisztelt Nemzetgyűlés, csupán azt a tényt akarom konstatálni, hogy a mi szegény, szűkölködő, keresztény ifjúságunk bizalommal néz a Nemzetgyűlés felé. Bizalommal néz a kultuszminister felé is, akiről tudja, hogy mindenütt, ahol csak lehet, igyekszik segiteni a bajon. Azért arra kérem a kultuszminister urat, hogy sok gondja között terjessze ki a figyelmét erre a kérdésre is és terjeszsze ki annál is inkább, mert az ifjúság vezetői már bizonyos jelenségeket vesznek észre itt Budapesten, hogy a velünk ellenséges irányzatúak épen ezt a nyomort, épen ezt a nélkülözést igyekeznek kihasználni az ifjúsággal szemben, elégületlenséget akarnak támasztani a szivükben a keresztény kormányzat iránt és igy akarják őket más útra terelni. Interpellációm a következő (olvassa) : 1. Van-e tudomása a minister urnák arról a nagy nyomorúságról, amely egyetemi ifjúságunk tekintélyes részénél a tanulmányokban való előhaladást ugy a megfelelő lakás, mint az elégséges táplálkozás hiánya miatt lehetetlenné teszi ? 2. Szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy a budapesti lakáshivatal a lakással nem biró egyetemi hallgatókat azonnal megfelelő módon elhelyezze ? 3. Szándékozik-e a közélelmezési minister urnái odahatni, hogy a különböző egyetemi internátusok az élelmiszerek beszerzésénél a legmesszebbmenő — esetleg a tisztviselői beszerzési csoportokhoz hasonló — kormánytámogatásban részesüljenek, hogy a legközelebbi tanévben már minél több egyetemi hallgatót segélyezhessenek ? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi minister urnák. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, mindnyájan ismerjük azt a nyomort, amelynek súlyos terhe alatt szenved társadalmunknak épen az a rétege, amelyet leginkább kellene megszabadítani mindenféle anyagi gondtól, hogy nyugodtan és teljes energiával készülhessen pályájára, amelyet ugy fog kelleni betöltenie, hogy abból a nemzetnek legyen elsősorban baszna. (Ugy van! Ugy van !) A kormánynak tehát, szerintem, minden lehetőt el kell követnie arra, hogy azt a fiatalságot, amely most készül az életre, képessé tegye azoknak az ismereteknek az elsajátítására, amely ismeretek birtokában ők lesznek majd hivatva segíteni a nemzetnek arra rászoruló társadalmi rétegeit. A kormány eddig is igen messzemenő áldozatokat hozott abban az irányban, hogy az egyetemi ifjúság folytathassa a maga tanulmányait. Hiszen köztudomású, hogy súlyos anyagi áldozatokkal tettük lehetővé eddig, hogy a vidékről felkerült és főképen a megszállott területekről menekült egyetemi hallgatók Budapesten tartózkodhassanak és olyan havi összeget juttattunk nekik, amellyel, ha szűkösen is, de mégis lehetővé igyekeztünk tenni számukra, hogy fentarthassák magukat és tanulmányaikat folytathassák. Hogy ez a segitség nem volt elegendő, azt elismerem. Azért nem volt elegendő, mert ma semmiféle segitség sem elegendő. (Ugyáván ! f Ugy van!) Akárkinek akármennyit adunk,^az áralakulások minden számítást felborítanak és jóformán nincs az a jövedelem, amely elegendő volna ahhoz, hogy ma valaki olyan életmódot biztosithasson magának, amely mellett nyugodtan dolgozhatik. (Ugy van ! Ugy van !) Annyira tehát nem tudunk elmenni, legalább az állam nem tud elmenni, hogy az egész tanulóifjúságot minden anyagi gond ellen biztosithassuk. Hogy azonban szándékunkban van megtenni min-
