Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

364 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. fekvő egyéb kerületekhez, másik indoka pedig az lehetett,, hogy nem akart kizárni választópolgárokat a választásban való részvételtől. Kétségtelen azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a rendelkezés már az általános választásoknál súlyos igazságtalanságokat, méltánytalanságot és aránytalanságot okozott. Előállt az a helyzet, hogy egyes csonka kerületek aránytalanul kisszámú választópolgárral választottak képviselőt, szemben az általános rendszerrel, amely a kerületek választópolgárainak számát 20—40 ezerben állapította meg. Csak egypár kerületet akarok megjelölni, amelyek ezt az aránytalanságot teljes mértékben megvilágítják. így pl. a szepsi választókerület 202 összeirt választóval küldött a Nemzetgyűlésbe képviselőt. (Egy hang : Ki az ?) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, engem nem az érdekel, hogy ki a képviselő. Én ennek a kérdésnek tárgyalásánál ezt egészen mellékesnek tekintem. (Helyeslés.) A szalántai kerületben 247 összeirt szavazó küldött be képviselőt, a somorjai kerületben 514, a kemecsei kerületben 1071, a komáromi kerületben 1480. Nem akarom tovább felsorolni, de ezek az aránytalanságok több-kevesebb változtatással számos, úgynevezett csonka kerületben előlállottak. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : Sajnos, csonka is marad. Rassay Károly : Én azt hiszem, hogy a földmivelésügyi minister urnák ebben nincs igaza, mert nem fog csonka maradni, legfeljebb átmenetileg ... Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Ugy van ! Adja Isten ! Rassay Károly: De meg vagyok róla győződve, hogy eljön az idő, amikor épugy, mint ahogy ki akarjuk egésziteni a most felszabadult kerületeket, ki lesznek egészitve ezek a kerületek is. Bármilyen igazságtalanság volt is azonban az adott viszonyok között ez a rendelkezés, meg vagyok győződve és magam is belátom, hogy más megoldás a kormány részére akkor nem állt rendelkezésre, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy ezeknek a csonka kerületeknek többi része idegen megszállás alatt állott és ott választani nem lehetett. A kormánynak tehát választania kellett aközött, hogy az úgyis kevés számban lévő nemzetgyűlési képviselők számát még jobban redukálja, vagy pedig átmenetileg •— mert hiszen és remélem, hogy csak átmenetileg célozta — ezt az igazságtalanságot a maga részéről tűrje. Most azonban néhány e kerületek közül a felszabadult területekkel kiegészült és én azt hiszem, hogy elérkezett az az időpont, amikor most már foglalkoznunk kell azzal, hogy tulaj donképen mi történjék ezekkel a csonka kerületekkel. A választási rendeletben nincs semmiféle rendelkezés ebben a tekintetben, ennek indoka pedig, azt hiszem, az lehetett, hogy akkor, mikor a választási rendeletet kibocsátották, — hiszen, ha jól tudom még talán szeptemberben készült — semmiféle támpont, legalább biztos támpont nem volt arra nézve, hogy ezek a megszállott területek mikor fognak kiürülni, másrészt talán politikai szempontból sem lett volna szerencsés ezeket a mandátumokat bizonyos précaire értékű mandátumok

1 nak deklarálni. Ma azonban, mikor már olyan helyzettel állunk szemben, hogy ezeknek a csonka kerületeknek kiegészitett részében is meg lehet tartani a választást, azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell és ebben a Nemzetgyűlésnek állást kell foglalnia. En — amint t. képviselőtársam közbenszólására mondottam — ennek a kérdésnek tárgyalásánál teljes tárgyilagossággal kivánok eljárni és mindenféle politikai vagy pártmelléktekintetet félre kivánok tenni. Ha igy vizsgálom a dolgot, azt hiszem, megállapithatom, hogy csak háromféle megoldás volna arra nézve, hogy ezekben a csonka kerületekben a felszabadult kerületeknek képviselőküldési jogát valamiképen rendezzük. Az egyik megoldás az volna, hogy a csonka kerületekben megválasztott képviselőket tekintsük a most már teljes egészében kialakult kerületek képviselőinek. A másik megoldásnak kinálkoznék az, hogy a csonka kerületben megválasztott képviselő mandátumát nem érintjük, és a felszabadult kerületben uj választást rendelünk, illetőleg módot nyújtunk, hogy az a felszabadult rész is küldjön be egy uj képviselőt. A harmadik megoldás pedig az volna, amit én egyedül igazságosnak, jogosnak és a politikai erkölcs szempontjából megengedhetőnek tartok, hogy a most már ekként kiegészült csonka kerületben az eddigi képviselő megbízását megszűntnek tekintve, uj választást rendeljünk el. Ami azt a megoldást illeti, hogy a csonka kerületben megválasztott képviselő a most már egészen felszabadult kerületet képviselje, azt hiszem, abban megegyezünk valamennyien, hogy ez sem jogilag, sem politikailag indokolható nem volna. Nem lenne j ogih g indokolható, mert hisszen ennek a rendelkezésnek alapgondolata az volt, hogy ebben a csonka kerületben azért kell ilyen kisszámú választóval választani, mert a kerület többi része meg van szállva. Amely pillanatban a megszállás, tehát az egész rendelkezésnek alapfeltétele megdől, beáll az a helyzet, hogy itt újra kell választani, módot és lehetőséget kell nyújtani a felszabadult területen lévő választópolgároknak is, hogy a maguk akaratát érvényesítsék. Politikailag sem volna ugyebár erkölcsös és én nem is akarom feltételezni, hogy lenne egy képviselőtársam, aki akként akarjon a Nemzetgyűlésben ülni és annak munkájában részt venni, hogy az ő mandátumának megszerzésénél, helyesebben az ő mandátumának megtartásánál ezer és ezer választópolgár fosztassék meg szavazati jogának gyakorlásától. A másik megoldási mód, nevezetesen, hogy érintetlenül hagyjuk az illető képviselő mandátumát és az uj fenmaradt kerületben uj választást rendeljünk el, azt hiszem, szintén nem volna igaz-