Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. !. évi április hó 28-án, szerdán. 351 álláspontomra helyezkedvén, természetesen minden tekintetben kielégit. Második kérdésem az volt, hogy eiről a lehetetlen helyről, Kelenföldről, amelyet a rokkantak nem közelíthetnek meg, a lokkantellátási hivatal a város belső területére, még pedig a Falk Miksautcai kaszárnyába helyeztessék. Hálásan köszönöm a mélyen t. honvédelmi minister urnák, hogy álláspontomat mindenben magáévá tette és hogy abban az irányban iparkodik működni, hogy ez az áthelyezés tényleg mielőbb megtörténhessék. Épen ezért köszönettel tudomásul veszem a honvédelmi minister ur válaszát és amennyiben ebben a kérdésben rövid időn belül nem fognak megfelelő intézkedések történni, a jövőben — a honvédelmi minister ur válaszából kifolyólag — már nem a honvédelmi minister urat, hanem a többi minister urat leszek bátor ebben a kérdésben meginterpellálni, í Helyeslés a középen.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelmi minister ur válaszát Ugron Gábor képviselő urnák interpellációjára, igen vagy nem ? (Igen J) Igen. A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Mielőttáttérnénk az interpellációkra, javaslatot kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy legközelebbi ülésünket csütörtökön, f. hó 29-én, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori olvasása és az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyek betöltése, még pedig : a IV. bíráló-bizottságban egy tag, az igazságügyi bizottságban két tag, a közgazdasági bizottságban egy tag, a közigazgatási bizottságban egy tag, a közjogi bizottságban négy tag, a külügyi bizottságban két tag, a mentelmi bizottságban három tag, az összeférhetlenségi állandó birottságban egy tag, a pénzügyi bizottságban házom tag, a véderőbizottságban egy tag, a zárszámadást vizsgáló bizottságban egy tag, a végleges házszabályok előkészítésére kiküldött bizottságban egy tag, a .parlamenti vizsgáló-bizottságban egy tag helye fog betöltetni, végül az igazolási állandó bizottságban megüresedett tagsági helyre fon a házszabályok 29. §-a értelmében a póttagok sorából egy kisorsoltatni. Méltóztatnak ehhez a napirendi indítványomhoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Soron van ? Bródy Ernő jegyző : Barla-Szabó József ! Barla-Szabó József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Egy közérdekű ügyben óhajtok interpellálni, amellyel kapcsolatos visszaélések egyrészt a vasútnak, tehát az államnak naponta több százezernyi, sőt azt hiszem, milliónyi károkat okoznak, másrészt ezek egyfelől megnehezítik a közélelmezés biztositását, másfelől pedig a kereskedelemnek | zavartalan, sima lefolyását téve lehetetlenné, teljesen megakadályozzák a közellátást. Arról van ugyanis szó, hogy — amiként mi a lapokból és a rendőri jelentésekből tudjuk — itt magában Budapesten és Budapest környékén a pályaudvaroknál, különösen a teherpályaudvaroknál rendszerré vált fosztogatások, rablások törtérmek napról-napra. Emlékezetükbe idézem, tisztelt Nemzetgyűlés, azt a pár héttel ezelőtt megjelent napihirt, amely szerint hivatalosan megállapítást nyert, hogy a ferencvárosi pályaudvaron az államvasuti személyzet fényes nappal kocsikat a mellékvágányra tolt s azokat fényes nappal rabolta ki. Emlékezetükbe hozom, tisztelt Nemzetgyűlés, azt az ugyancsak pár hét előtt megjelent hirt, hogy a rákosi rendezőpályaudvaron a Magyar Általános Kőszénbánya-Társaságnak egy textiláru-szállítmányát fosztották ki, rabolták ki a Magyar Államvasutak «alkalmazottai. Amint érdeklődtem ez ügyben tovább, azt az értesülést szereztem, hogy ez Budapestnek minden pályaudvarán igy megy. Ez történt még a józsefvárosi teherpályaudvaron, ugyanez történik a kelenföldi pályaudvaron, ugyanez történik a lipótvárosi teherpályaudvaron ; sőt továbbmenve, ha utánanézünk a vidéki állapotoknak, onnét is mindennünnen azt az információt kapjuk, hogy a vasúti gócpontoknál, csatlakozópontoknál, a vicinálisok összefutó pontjainál, az átrakodóállomásoknál ugyanezek az állapotok vannak meg. Épen interpellációmmal kapcsolatban egy csomó levelet kaptam, amelyek tömegesen jelentenek be olyan irányú panaszokat, amelyeknél nem csupán arról van szó, hogy egyszerűen az áru eltűnik, elvész, hanem amelyekből megállapítható az, hogy az Államvasút alkalmazottai közül sokan a legnagyobb raffinériát használják fel arra nézve, hogy ezen lopásokat lehetőleg elrejtsék. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Az egyik levél irója például arról panaszkodik, hogy bár a közélelmezési ministerium által Budapestre való szálütásra engedélyezett négy zsák lisztnek berakását saját maga ellenőrizte, sőt az átrakodóállomásokon is az átrakást megfigyelte, a szállítmány elhelyezését saját maga jól megnézte, hogy Budapestre érkezve, itt azután ahhoz mindjárt hozzájuthasson s annak zavartalan megkapását magának biztositsa, mégis mire Budapestre érkezett az áru, az történt, hogy — ez annakidején, október-novemberben történt — a négy zsák megvolt, de abból a két alsó zsákba liszt helyett értéktelen elromlott uborkát rakott bele az Államvasutak személyzete. A visszaélések egy másik fokáról is hallottam panaszkodni, amely a vicinálisokon, sőt a fővonalakon is megtörténik és pedig — azt kell mondanom — az Államvasutaknak már intelligensebb személyzete, a vonatvezető-kalauzok részéről is, amikor is az történik meg, hogy az egy-egy, sőt több kocsiI rakományt kisérő és a vonattal utazó egyént mes-