Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-37
352 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. tecségesen iparkodnak befolyásolni, hogy a szállítmányok zavartalan, biztosítása érdekében pénzzel vagy más megvásárlási módon őket kenyerezze le, mert különben nem biztosítják, hogy ezek az árúk Budapestié megérkeznek. Többek között pl. azt a panaszt hallottam, hogy három vagon faszállitmánynál a vonatkísérő kalauz az illető kísérőt felszólította, hogy a szállítást csak ugy tudja biztosítani, ha a személyzetnek egyrészét megfizeti. Erre az illető nem volt hajlandó, mire a legközelebbi állomáson, egyszerűen azon a címen, hogy a tengelyek száma óriási és.a mozdony a terhet nem bírja el, a három megrakott kocsiból egyet lekapcsoltak. Hozzá kell tennem azonban, hogy a következő állomáson ennek az egy kocsinak a helyébe 10—15 másik megrakott kocsit kapcsoltak hozzá. (Mozgás.) Nagyon ajánlanám, hogy akinek van szabad ideje, nézzen ki egyszer a budapesti teherpályaudvarokra. Sajnos, nekem egy hasonló kellemetlen esetem kapcsán egy hétig kellett pályaudvarról pályaudvarra járnom és szomorúsággal láttam, hogy ezeken a teherpályaudvarokon mintha csak az anarchiának, a fegyelem teljes hiányának, a rendetlenségnek a típusát, az iskoláját akarnák elénktárni. Tessék pl. kimenni a józsefvárosi nyugati pályaudvarra. Annak a kapujánál egy házikónál áll egy őr, aki rendesen behúzódik abba a házikóba. Kocsik ki- és bejárhatnak, ellenőrzés egyáltalán nincs. Tessék bemenni a raktárakba : a raktárak ajtaja tárva-nyitva. Ha az ember nagyon keresi, talán megesik, hogy a negyedik vagy ötödik raktárhelyiségben végre talál egy embert. Szabadon fekszenek szerte a kocsiból kidobált áruk, szinte kínálkozva az embereknek, hogy tessék csak hozzányúlni. Ott történt meg velem az, hogy amikor a magam kárát meg akartam állapíttatni, egyenesen egy főtisztnek a befolyását kellett igénybevennem, hogy énnekem az aznap ott ügyeletes szolgálatot teljesítő Kelemen nevű raktár-altiszt nagynehezen kiadja az igazolványt az áru elveszéséről, mert még ezt sem akarta kiállítani, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy a visszkereset megindításának ez az igazolvány az alapja. Ezeknek az állapotoknak az okaival nem akarok részletesen foglalkozni, hiszen köztudomású, hogy ezek . . . Gaal Gaszton : Ezek megengedett mellékfoglalkozások ! Kerekes Mihály: Kenyeret kell nekik adni, azután lehet akasztófát felállítani ! Barla-Szabó József: Köztudomású, hogy a Károlyi-kormány idézte fel ezeket az állapotokat. Tény, hogy ma mentségül azt adják elő, hogy oly kevés a fizetésük, hogy abból lehetetlenség megélni. Kerekes Mihály: Szolgálatot tenni éhen nem lehet ! Barla-Szabó József: Ennek következménye azután az, hogy a vissztéritési osztályt óriási számban keresik fel vissztéritési kérésekkel, azonban rögtön ki kell jelentenem azt is, hogy a vissztéritési osztályban is, mintha csak az előbbi példából indulnának ki, hasonló alapra helyezkednek, a beadott kérésekkel nem törődnek, amit sürgősen megígérnek, azt egy éven belül intézik el és az elintézés mindig elutasító, még pedig olyan érvek alapján, amelyek egyenesen nevetségesek. Ha az illető küldemény teheráru volt, akkor azt a kifogást emelik : miért nem adták fel gyorsárunak ? Ha gyorsáru volt : miért nem adták fel expressárunak ? Az én szállítmányom speciel! expressáru volt. Erre meg azt mondották : miért nem biztosította be ? A posta már 1919 decemberében vagy 1920 januárjában a szavatosságot teljesen visszaállította máról-holnapra. A szavatosság visszaállítása azt jelenti, hogy a fegyelmet a posta máról-holnapra megteremtette. Sokaktól érdeklődtem ebben az ügyben és általánosságban az az értesülésem, hogy a posta az ő intézkedéseivel ezt a kérdést gyönyörűen megoldotta. Ma már a legnagyobb ritkaságszámba megy, ha a postán valami küldemény elvész. Ezek után kérdezem, nem lehetne-e hasonló módon a fegyelmet máról-holnapra a vasútnál is megteremteni? Én azt hiszem igen, ha arra az alapra helyezkedünk, amelyre helyezkedni kell ma minden téren ennek az országnak újjáépítésénél, t. i., hogy mindenütt vaskézzel kell eljárni a rend, a fegyelem biztosítására. Ennek csak a módját, a maga egyszerű módját kell megtalálnunk. Ezt meg lehet csinálni a vasútnál is. Homonnay Tivadar: Vasúti rendőrséget kell felállítani ! Barla-Szabó József : Arra akarok én is rátérni. Vasúti tisztekkel, tehát magasabb képesitésü emberekkel beszéltem erről és ők is azt mondották, hogy miért nem állítják fel a vasúti rendőrséget. »Annyian vagyunk, hogy a hivataloknál nincs elegendő dolgunk. Mérsékelt fizetési utánpótlás ellenében magunk szerveznénk meg ezt a rendőrséget, tekintettel arra, hogy a saját magunk becsületéről, ami becsületünk reputációjáról van szó. Mi igenis vállalnánk minden tekintetben a felelősséget, hogy a vasúti szállítások dolgában a vasút régi jó hírneve, becsülete visszatérjen.« Természetesen ennek az alapját az képezné, hogy rendszeresen és következetesen minden téren a legnagyobb szigorúsággal kell a fegyelmet helyreállítani. Nem elegendő az, hogy egyik-másik alkalmazott ezzel kapcsolatosan valami enyhe büntetésre ítéltessék, hanem mivel a vasutasok száma olyan óriási, a megszállott országrészekről menekültek nem tudnak elhelyezkedést találni : tessék a bűnösöket elbocsátani és helyüket menekültekkel pótolni, sőt ezenkívül tessék még bírói útra is terelni a kérdést. {Helyeslés.) Ami interpellációm második részét illeti, az a vasutak személyforgalmában fennálló rendetlenségekre, késlekedésekre vonatkozik. Köztudomású, hogy a személyvonatok, majdnem úgyszólván az egész országban kivétel nélkül, nem a rendes belállitott időben indulnak és érkeznek meg.
