Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. 349 Elnök : A honvédelmi minister ur Pálfy Dániel képviselő urnák második interpellációjára vála­szolt. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Fel­kiáltások : Nincs itt !) Ha nincs itt, felteszem a kér­dést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a hon­védelmi minister urnák Pálfy Dániel képviselő ur második interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen I) A t. Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister ur válasza Pálfy Dániel képviselő ur első interpellációjára, amelyet a kiérdemelt katonatiszti előléptetések tárgyában terjesztett elő. Soós Károly honvédelmi minister : T. Nemzet­gyűlés ! Pálfy Dániel képviselő ur másik interpel­lációja arról szólott, miért késlelteti a honvédelmi ministerium a tisztikar előléptetését, amely már két év óta szűntél. Én nagy köszönettel veszem ezt az interpellá­ciót, mert módot nyújtott arra, hogy azokkal a nehézségekkel, amelyek nem a honvédelmi minis­teriumból erednek ezen előléptetésekkel szemben, könnyebben lehessen megküzdenem. Én már ministerségem kezdete óta azon vol­tam, hogy ezekhez az előléptetésekhez a szükséges alapot megteremtsük. Ennek az alapnak meg­teremtése azonban nem volt könnyű, mert a kö­vetkező viszonyok állottak fenn. A volt monarchia két hadseregének felbomlásával egyidejűleg a két hadsereg tisztikarában is teljes zűrzavar állott be, mely körülmény már az első forradalom után a tisztikar nyilvántartását nagyon megnehezítette. Később, a második forradalom, után hozzájárult ehhez még az, hogy azok a tisztek, akik a hadügy ­ministeriumban voltak, ezt a zűrzavart mestersé­gesen khaosszá fejlesztették ki, még pedig azért, hogy a vörös hadsereg nehezebben legyen megszer­vezhető és azért is, hogy azok a tisztek, akik a be­hivási parancsnak nem akartak eleget tenni, köny­nyebben kibújhassanak. Ezt a zűrzavart találtuk itt meg a kommu­nista uralom bukása után. Ebben rendet kellett teremteni. Ez azonban nem volt olyan könnyű, mert sok okmány hiányzott, a tisztek mindenfelé el voltak szóródva, össze kellett azokat hozni. De amikor már tudtuk is, hogy hol vannak, még akkor is nehézségek voltak, mert tudvalevőleg a közös hadseregben és a honvédségben különféle előléptetési viszonyok voltak. A közös hadsereg sok tekintetben lassabban lépett elő, mint a hon­védség és a honvédség keretén belül megint egyes fegyvernemek lassabban, mint más fegyvernemek. Nem volt egységes előléptetési szabály. Ez az elő­léptetési szabály a hadseregben mindig aszerint változott, hogy ki lett hadügyminister vagy aszerint, hogy hol volt épen szükséglet, több szá­zadosra vagy több őrnagyra volt-e szükség. Ebben a zűrzavarban most rendet kellett csinálni, össze kellett hozni a közös hadsereg tisztjeit a honvédség tisztjeivel egy közös alapon. A legig gosabb alapnak bizonyult az effektiv szolgálati idő. Ennek alapján mi most megcsináltuk az uj rangsort, lehetőleg igazságosan. — az ilyen dolgokat ugyanis egészen igazságosan sohasem lehet megcsinálni — ezt az u. n. sorolást befejeztük, az előléptetések ennek alapján történnek, azok már készen is van­nak, ma fogja a kormányzó ur Őfőméltósága azo­kat jóváhagyni és ennek alapján május 1-én, két év után megint meg fog jelenni egy előléptetési közlemény, (Helyeslés.) amelyben 239 tiszt elő­léptetéséről lesz szó. Ez azonban még nagyon ke­vés, tehát ezenkivül még megkiséreltünk egy má­sik dolgot is. A tisztikar számára az én rendeletem folytán készült el. Egy szolgálati pragmatika megalkotását, amely ezentúl a tisztikarnak elélőptetését egészen rendes mederbe fogja terelni és amint remélem, ezáltal az egész tisztikarban megnyugvást és bizal­mat fog keltem a jövőjük iránt. Ez a szolgálati pragmatika most a pénzügyministerrel való tár­gyalások alapján csütörtökön jórészt végleg el lesz fogadva és én még egyszer köszönöm a tisztelt képviselő urnák, hogy ezt a munkámat interpellá­ciója által megkönnyítette és remélem, hogy még május első felében meg fognak jelenni más előlép­tetések is, amelyek most az egész tisztikart, ameny­nyiben sorra kerül valaki, magában fogják fog­lalni és pótolni fogja azt, hogy két évig nem volt semmiféle előléptetés. (Helyeslés.) Kérem a t. Házat, szíveskedjék e válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt!) Ha nincs itt, felteszem a ker­nest, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a minister urnák Pálfy Dánielnek a kiérdemelt katonatiszti előléptetések tárgyában benyújtott interpelláció­jára adott válaszát, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor kijelenthetem, hogy a Nemzetgyű­lés a honvédelmi minister ur válaszát tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister urnák vá­lasza Ugron Gábornak a rokkantellátási hivatal elhelyezése és a rokkantügyeknek a ministeriu­mok közötti helyesebb megoszlása tárgyában be­nyújtott interpellációjára. Soós Károly honvédelmi minister: T. Nemzet­gyűlés ! Ugron Gábor t. képviselő ur interpelláció­ját igazán nagy örömmel vettem, mert nekem ezáltal alkalmat nyújt itt a Ház előtt újra — már kétszer megtettem — kijelenthetni, hogy nemcsak a mostani tisztikar helyzetének javitásával kell foglalkoznom, hanem becsületbe vágó kérdésnek tartom azt, hogy azokról gondoskodjunk, akik a háború áldozatai voltak. (Általános helyeslés.) Mindjárt kezdettől fogva ezen voltam, de tessék el­hinni nekem, nem is tudják önök elképzelni, milyen nehézségekkel jár az, — talán a bürokratizmus az oka, talán más dolgok — ha az ember valamit igazán nyélbe akar ütni. | Ezek a rokkantügyek eddig két különböző ministerium közt voltak felosztva. Az egyik csoport a honvédelmi ministeriumhoz, a másik csoport pedig a munkaügyi és népjóléti ministeriumhoz

Next

/
Thumbnails
Contents