Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

348 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. ságoktói vett lovakra is, mert illetékes német pa­rancsnok lovak eladására jogosan engedélyt nem adhatott, miután minden német parancsnok tisztá­ban volt azzal, hogy a hadianyagra az entente tart számot. Ha egyes esetekben ez mégis megtörtént, csak felelőtlen parancsnok részéről történhetett, ezt azonban jogalapnak elfogadni nem lehet. Az interpelláló t. képviselő ur emliti, hogy a német hadseregtől származó lovak megvásárlása egyes esetekben magyar hatóság jóváhagyásával, illetve engedélyével történt. Ilyen hatósági enge­délyt vagy jóváhagyást felelős magyar hatóság akkor nem adhatott, mert megjelent az akkori kormány tiltó rendelkezése és az akkori kormány­nak érdekében állott, hogy ennek érvényt is szerez­zen, mert tömérdek lovat kellett az ententenak kiszolgáltatni. Ha tehát szórványosan mégis meg­történt, hogy egyes hatósági személyek német hadianyagot képező lovak vásárlására ilyen enge­délyt adtak, ez csak az illető egyéni akciója volt, azonban jogforrás nem lehet, mert feltéve, hogy a tiltó kormányrendelet nem jutott el hozzájuk, az 1918. őszi fegyverszüneti feltételekről, amelyek minden hadianyagot az ententenak átadni rendel­tek, mégis valahogy tudniok kellett. De ha a jogalaptól eltekintünk is, nézzük a dolognak gazdasági vonatkozásait. Mivel ez kissé komplikált dolog, kérem, engedjék meg, hogy fel­olvashassam. Az eddig előadottakból ismeretes, hogy mind­azok, akik a németektől közvetlenül kaptak vagy vettek lovakat, ezekért a lovakért igen csekély ellenértéket fizettek, sőt nagy általánosságban állithatom, hogy azok is, akik másod- vagy har­madkézből jóhiszemüleg jutottak lovaikhoz, mert hiszen a német lovak teljesen szétszóródtak az or­szágban s a vörös uralom és a román megszállás alatt nagyreszt elkallódtak, tehát azok, akik má­sod-, harmadkézből jutottak német lovakhoz, legfeljebb tizezer koronát fizettek egy-egy lóért. Ha emellett egy-egy ló havi tartását 1200 koro­nára teszem, — bár a gazdának ennyibe nem került — akkor megállapíthatom azt, hogy a sze­rencsés lótulajdonosnak a német hadseregtől eredő ló egyévi használata legfeljebb 25.000 koronájába került. Ha azonban számításba vesszük azt, hogy egy napi fuvar két lóval 4—500 korona, vagy azt, hogy a szerencsés lótulajdonos a lónélküli szom­széd egy hold földjét négy-ötszáz koronáért szántja fel és ha havonként csak tiz munkanapot számitunk is, akkor megállapíthatjuk, hogy a né­metektől szerzett ló egy év után a szerencsés tulaj ­donosnak teljesen ingyenben van. (Mozgás a jobboldalon.) Nem lehet tehát a lótulajdonosok igazságtalan megkárositásának tekinteni azt, ha az ilyen zavaros eredetű lovak a nemzeti hadsereg nyilvántartásába kerülnek. Az elvevésről még szó sincs, ha azonban ezek bevonatnak, akkor is leg­feljebb arról lehet szó, hogy az illető gazdának gazdasági munkája a bevonás által megzavartatik, ami mindenesetre kár a mostani helyzetben és amin segiteni a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok. Kerekes Mihály: De a búza ára maximálva van. Soós Károly honvédelmi minister: Ezt a következőképen akartam enyhíteni. Méltányolva a magyar gazda elévülhetetlen érdemeit és átérezve a magyar gazda rendki\ül fontos szerepét most, az ország újjáépítésénél és fejlesztésénél, máris intézkedtem, hogy ez a kérdés — amennyire a hadsereg lószükségletének fedezése ezt megengedi — méltányosan és mindenkinek közmegelégedé­sére oldassék meg. Az erre vonatkozó rendelet kivonatát felolvasom : Intézkedésem vezetőgondolata az volt, hogy az ilyen német lovak, sőt a vörösöktől és románok«» tói származó lovak bevonása, vagy kölcsöntartásra leendő meghagyása is méltányosan, mindig az illető gazda vagyoni helyzete szerint, az illető köz­ség elöljáróságának és gazdaszövetségének közre­működésével biráltassék el. (Helyeslés jobb felől.) Az ilyen lovak, ha a nemzeti hadseregnek szüksége van rájuk, elsősorban csakis azoktól vonhatók be, akiknek több igavonóállatuk van, (Helyeslés a jobboldalon.) vagy pedig oly anyagi helyzetben vannak, hogy iga vonóállatot képesek beszerzeni. Azoktól a kisgazdáktól, akiknek csak egy lova van és más igavonóállatot beszerezni nem képesek, az ilyen ló, mint utolsó, rendelkezésre álló tartalék, a legvégső esetben csak akkor vonatik Be, ha a nemzeti hadseregnek múlhatatlanul szüksége van rá, de akkor is igyekszünk módját ejteni annak, hogy egy katonai szolgálatra kevésbé alkalmas lónak tartásra kiutalásával segitsünk az illetőn. Ezt a rendelkezést néhány képviselő úrral meg­beszéltük s ők teljes megnyugvással vették ezt tudomásul. Midőn e szerencsétlen ország egy rákényszeri­tett ötéves világháborút végigküzdött, midőn a vörös uralom minden borzalmait és pusztításait végigszenvedte s ezenkívül idegen megszállás alatt szenvedett hónapokon keresztül : olyan helyzetbe kerültünk, hogy szinte leküzdhetetlen akadályok mellett a semmiből kell előteremtenünk állami életünk legbiztosabb bázisának, a nemzeti had­seregnek szükségleteit. Ez pedig csak ugy lesz le­hetséges, ha ebben a hazában minden polgár önzet­lenül támogatja ezt az igyekezetünket. (Helyeslés balfelől .) Ismerve a magyar gazda rendithetetlen haza­szeretetét, ismerve — még pedig saját tapasztala­taimból ismerve •— azt, hogy soha nem vonta ki magát a magyar földmives nép hazafias köteles­ségének teljesítése alól, meg vagyok győződve arról, hogy nem hiába számitok most is az ő támo­gatására, mert tudom, hogy a szent cél érdekében mindig ott lesznek a magyar gazdák, ahol egy szebb jövő reményében szeretett hazánkért áldozatot kell hozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék vá­laszomat tudomásul venni. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents