Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-37
A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. 347 bátor ezekre nézve felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Samu bácsi egy Krausz Simon nevű volt őrmester, az I. számú élelmezési raktárban, a sütöde előmunkása, de neki munkások felmondására vagy elbocsátására semmiféle befolyása nincs. Különben aligha fog sokáig ott maradni, amint én értesülve vagyok. (Derültség.) Kantzler Móric csak volt egy katonai ruhatárban ; az Orczy-uti ruhatár különben megszűnt felügyeletem alatt és rendelkezésemre állani, arról tehát többé én nem rendelkezem. Végül újból hangsúlyozni kivánom a következőket : A hadsereget most gyorsan fel kell szerelni, ez nagy nehézségekkel jár. Ha sokáig válogatunk, ide-odanézünk, akkor nem tudjuk kellő időben ezt elintézni. Nekünk oly cégeket kell alkalmaznunk, amelyek, amint mondottam, az ország mai nehéz viszonyai közt olcsón és gyorsan tudnak dolgozni. Az én forró óhajom az volna, hogy ebben az országban azok, akik olcsón és gyorsan tudnak dolgozni, ma vagy holnap kizárólag keresztény cégek, kizárólag keresztény kisiparosok legyenek. (Helyeslés és taps.) De ez az én forró óhajom nem fog teljesülni 24 órán belül, ahhoz idő kell és engem igyekezetemben az fog vezetni, hogy ezentúl, ahol csak lehet, csak keresztény kisiparosokat, keresztény vállalkozókat foglalkoztassanak. (Helyeslés.) De támogatást is kérek ebben az igyekezetemben, épen a keresztény kereskedelemtől és a keresztény kisiparosoktól, mert én azt hiszem, hogy nem elég az, hogy mi a keresztény nemzeti irányt szóval folytonosan hangoztatjuk, (Igaz ! ügy van!) de ha igazán akarjuk, hogy terjedjen, akkor — én katonaember vagyok, én a tettek embere vagyok — tettekkel kell azt keresztülvinni, (Élénk helyeslés.) még pedig oly tettekkel, amelyek a keresztény nemzeti irányt egészen mélyen, gazdaságilag megalapozzák és annyira erőssé teszik, hogy aztán Isten segítségével ez a keresztény irány ebben az országban mindörökre megmaradjon. (Élénk helyeslés.) Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés , és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Félkiáltások : Nincs itt !) Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a honvédelmi minister urnák Szabó József képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem % (Igen I) A Nemzetgyűlés tudomásul vette a választ. Következik a honvédelmi minister ur válasza Pálfy Dániel képviselő ur interpellációjára. Soós Károly honvédelmi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk I) Pálfy Dániel t. nemzetgyűlési képviselő ur április 17-én interpellált a Mackensen-féle német hadsereghez tartozott lovakra vonatkozólag. Ebben a tekintetben van szerencsém a következőket válaszolni : Ismeretes, hogy 1918 novembere után, amidőn a hadsereget bomlasztó munka már teljes volt, a hazájuktól távolálló nemzetek fiai részint rendezett, zárt osztagokban, részint rendezetlenül széttagolva, igyekeztek hazájuk felé és útjukban minden oly alkalmat megragadtak, amely elősegítette, gyorsította hazajö tételüket. így vonult a Mackensen-féle német hadsereg is K omániából elindulva részint vasúton, részint pedig gyalogmenetben Magyarországon át hazája felé. A viszszahagyott hadianyag felhalmozásából szinte mathematikai pontossággal meg lehet állapítani azt, hogy milyen utat vett a Mackensen-hadsereg országunkon belül ; igy maradt tömérdek hadianyag vissza Kolozsvárott, Nagyváradon, Aradon, Temesvárott, Szegeden. Szolnokon és Budapest környékén. Később épen ilyen étape-ot lehet megállapítani a visszamaradt hadianyagból Székesfehérvárott, Pápán, Győrött és Szombathelyen. Az átvonuló német csapatok derék parancsnokai mindent megtettek arra, hogy megakadályozzák a hadianyag ilyen elszórását és eladását, hogy megmentsék ezt a hadianyagot Németország számára, de ez persze teljesen nem sikerült, mert jelentkeztek az egyéni akciók, amelyek abban nyilvánultak, hogy egyes német felelőtlenek az értékes hadianyag nagy részét, mint felesleges ballasztot potom pénzért a szerencsés jelenlevők között elvesztegették. így állott ez a lovaknál is. Egészen sajátságos, ha a Mackensen-féle hadsereg útját követjük, hogy miféle árakon adták ezeket a lovakat. Szegeden még 100—200 K-ért lehetett egy lovat kapni, Budapesten egy kiló zsirért, vagy szalonnáért, esetleg egy darab kenyérért, Székesfehérvárott pedig már egy jó szó ellenében odaajándékozták a német katonák lovaikat. Az ismeretes fegyverszüneti szerződés, amely minden hadianyagnak az entente részére leendő átadására kötelezte a fegyverszüneti szerződés aláíróit, arra késztette az akkori kormányt, hogy tiltó rendeletet adjon ki, amelyben a német hadsereg hadi felszerelését képező bármely anyagnak — tehát a lovaknak is — megvásárlását büntetés terhe mellett eltiltotta. Bár ezen rendelkezésnek kevés foganatja volt, azért mégis szükségesnek bizonyult ez a rendelet, mert az entente tőlünk már a következő napokban 25.000 lovat követelt. Ezt az akkori züllött körülmények között megpróbálta ugyan a magyar kormány összehozni, de csak 21.000-et sikerült összehoznia, ezek is olyanok voltak, amelyek közül az entente csak 5000-et fogadott el. A további lószállítás azután később azért szakadt meg, mert időközben az u. n. proletárdiktatúra született meg. A Mackensen-féle német lovak eladásáról, illetve megvásárlásáról helyes Ítéletet csak akkor tudunk alkotni, ha meggondoljuk azt, bogy a német hadseregben saját tulajdonban lévő lovak nem is léteztek. Már pedig számtalan közjegyzői okiratot láttam én is, amelyekben a vásárlók igazolni igyekeznek azt, hogy az általuk vett ló az illető német tiszt vagy katona korlátlan tulajdona volt. Ugyanígy áll a helyzet az állítólagos német parancsnok44*
