Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

344 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. szervezetének ideiglenes módositásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a törvényjavaslatot felolvasni. Bródy Ernő jegyző (olvassa a törvény javaslatot). Elnök: Kíván valaki hozzászólni? (Senki sem..) Ha senki sem kivan szólni, kérdem : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor határozatképen kimondom, hogy a legfőbb fegyelmi biróságok szervezetének ideiglenes módositásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott és kihirdetés végett a kormányzó ur öfőméltóságához fog felterjesztetni. Következik a háború esetére szóló kivételes hatalom ideiglenes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jeg3rző urat, méltóztassék a törvényjavaslatot felolvasni. Bródy Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kivan valaki a törvényjavaslathoz szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, fölteszem a kérdést : méltóztatnak-e ezen törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalom ideiglenes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott és kihirdetés céljából fel fog terjesztetni. Következik a városi választott tisztviselők hivatali megbízásának meghosszabbításáról a belügyminister törvény] avaslata. Az előadó ur kivan szólani. Haller József előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Egy egészen rövid törvényjavaslatot pár igen rövid szóval akarok az igen tisztelt Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlani. Egy átmeneti intézkedésről van szó : a városi választott tisztviselők hivatali megbízásának meghosszabbításáról addig, mig a városi törvényhatósági bizottságok és a községi képviselőtestületek ujjáalakittatnak. Ezeknek az újjáalakítása nélkül, sőt továbbmenőleg a közigazgatás egész átszervezése- nélkül ugyanis ugy vagyunk az uj rendszerre], mint az az ur, akivel szemben, midőn ősi, viharoktól tépett, rongált kúriáját renováltatni rendeli, a kőmivesek megelégednének azzal, hogy csakis az épület csúcsára tennék föl a virágbokrétát és átfestenék a cimert, de nem vizsgálnák azt, hogy a gerendázat szúette, ez meg az a tartóoszlop megroskadt, .hogy imitt-amott az egész falat ki kell dobni ; hogy jóformán az egész épületből nem lehet egyebet megtartani, csak a fundamentumot és a főfalakat. A magyar közigazgatás rendszerének csúcsán is ott van egy-egy minister a ministerümok élén az uj rendszernek képviselőjéül, aki képviseli és megvalósitani igyekszik az uj rendszernek elveit az igazgatásban, azonban minél lejebb megyünk az egyes fokozatokon, ott találkozunk régi emberekkel, régi emberek régi elveivel, az ezek által fentartott régi összeköttetésekkel. Ha a ministeriumnak közvetlen környezetében ez a régi szellem egy kissé el is fakult, egy kissé el is színtelenedéit : minél lejebb megyünk a ministeriumokon kívül, a megyéken keresztül a városházához és a községi, falusi jegyzői hivatalhoz, annál inkább eltünedeznek az uj rendszer képviselői és annál gyakrabban találkozunk a régi rend embereivel, ezeknek exponenseivel, a régi liberális szellemben nevelkedett és eszerint összeválogatott hivatalnokokkal, tisztviselőkkel, akik csak immel-ámmal, nagynehezen igyekeznek ráhelyezkedni az uj rendszer elvi alapjára, akik nem akarják belátni, hogy a kiskirályi méltóság fitogtatása helyett sokkal szebb hivatás a néppel szemben nem azt mutatni, hogy milyen nagy a mi hatalmunk, hanem azt, hogy mennyit akarunk és tudunk rajta segíteni. Nekünk nem olyan közigazgatásra van szükségünk, amelynek küszöbén szívdobogást kap az egyszerű ember, amikor elmegy oda a maga ügyeit sürgetni, hanem olyanra, amelynek dolgozószobáiban az a jelszó, hogy a néppel, a népért és együtt a hazáért dolgozzunk, ahova bizalommal mehet minden polgár, mert tudja, hogy ott szeretettel fogják fogadni és mindent megtesznek, ami csak attól a hivatalnokembertől telik, hogy kezére járjanak a jogkereső embereknek ; olyan közigazgatást szeretnénk, amely nemcsak a hivatali szobában érez együtt a néppel és dolgozik a népért, hanem a hivatali szobán kivül" is egynek érzi magát vele, ott is vezetője, támogatója akar lenni a népnek és nem kasztszerüen elkülönült osztály — ország az országban. Ha ilyen közigazgatásunk lesz, akkor nem fog előfordulni az, amint előfordult a múltban, hogy a nép olyan vezetők után fog menni és olyan vezetőkre fog hallgatni, akik idegenből jöttek, akiket azelőtt sohasem látott és mégis az első izgató beszédre igazat adott nekik, hanem azok után fog menni, akik ott éltek közötte, de akiket épen olyanokul tanult megismerni hivatali működésük során, akik mindig az ő javát akarták és mindig az ő javát szolgálták, nem pedig ennek az ellenkezőjét hinni kapott tápot. Csak akkor lesz lehetséges, hogy nép és hivatalnoki kar eggyé forrjon és eggyé forrva, közös munkálkodással és közös akarattal megteremti itt ebben a hazában egy uj életnek a lehetőségét. Akkor, ha itt nép és hivatalnoki kar összeforrva fog együtt dolgozni a közös jóért, remélhetjük azt, hogy vissza fog fájni a szivük azoknak is, akik lelketlen izgatóknak és megvásárolt agitátoroknak bedőlve, elkívánkoztak más családba, ahol azonban érezniök kell, hogy ők csak jövevénytestvérek, mostohák, mig ime a régi hazában a testvériséget kezdik komolyan venni az emberek és e szerint érintkeznek egymással és tesznek egymásért. (Helyeslés.) A közigazgatás reformja már igen régi követelmény, régen napirenden van. 1914-ben törvényjavaslat is terjesztetett be ez irányban az akkori országgyűlés elé, amely törvényjavaslat a bízott-