Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

330 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. sem a fennálló szabályok, sem pedig egyáltalán az erkölcsi szabályok jogot nem adnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezzel a magam részéről a kérdésnek ezt a részét elintéztem. Szükségesnek tartom azonban mélyen t. képviselőtársamnak, valamint a mélyen tisztelt minister urnák egynéhány megjegyzésére még külön is reflektálni és a magam szerény és tiszteletteljes észrevételét megtenni. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy én azt állitottam, hogy lehetnek még sokkal többen is, akik mellékfoglalkozást űznek, hogy az a sorozat, amelyet én a múltkor számszerűleg előadtam, nem meríti ki a teljes létszámot. Amint ezt be méltóztatott állitani, az ugy nem felel meg annak, amit én mondottam. Én azok közé az emberek közé tartozom, akik szeretnek minden dologban precízek és pontosak lenni és csupán azért jegyeztem meg, hogy nem állok jót ennek a sorozatnak a teljességeért, nehogy valaki azt mondhassa, hogy milyen felületes ember ez a Gaal Gaszton, hiszen sokkal több tisztviselőnek van mellékállása és ő milyen keveset sorolt itt fel. Épen ezért, nehogy azt mondhassa valaki, hogy itt kedvezni akartam talán ennek vagy annak és ezért egyeseknek a nevét nem vettem be a lajstromomba, szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy miattam ezeken kivül, akiket én konstatálni tudtam, még több is lehet. Ez nem azt akarta mondani, hogy Isten tudja, hány száz és hány ezer, hanem azt akartam egyszerűen jelezni, hogy egy-kettő kimaradhatott, mert hiszen arra nincs időm, hogy hónapokon keresztül tanulmányozzam a Compasst, másképen pedig valamennyit kideríteni aligha lehet. Azt méltóztatott mondani azután, hogy a ministeri biztosi dolgokra vonatkozólag abszolúte visszautasítandó az én álláspontom. Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak, ha valakit ministeri biztosnak kiküldenek, kineveznek valahova, legyen az tisztviselő, legyen az bárki, azt én teljesen korrektnek, a kormányzat szempontjából igeo sokszor nélkülözhetetlennek tartom, mert hiszen ad hoc feladatoknak ellenőrzésénél akárhányszor szükség lehet arra, hogy egyes tisztviselők vagy képviselők, vagy akár magánemberek a kormány bizalmából valahova kiküldessenek az illető eset ellenőrzése végett. Csakhogy ezeket a ministeri biztosokat, amennyiben javadalmazásra szorulnak," a kormány javadalmazza, nem pedig az a részvénytársaság, ahová ők ministeri biztosnak kiküldetnek. Én tehát nem a ministeri biztosokról beszéltein, amikor én felszólaltam és az én javaslatom nem a ministeri biztosi intézmény ellen irányult, hanem kizárólag az ellen irányult, amit céloztam : a köztisztviselők összeférhetetlensége ellen. A ministeri biztosi állás nem összeférhetetlen a köztisztviselői állással, ellenben igenis azok az állások, amelyeket én számszerűleg fölsoroltam, állítom és bizonyítom a törvénynek hiteles szövegéből, hogy a törvény szellme és szavai szerint is inkompatibilisek. Továbbmegyek. Azt méltóztatott mondani, hogy egyoldalú, megvilágítás alapján került a kérdés a Nemzetgyűlés elé abban az összeállításban, ahogy én azt itt előadtam. Ebben tökéletesen igaza van a t. nemzetgyűlési képviselő urnák, mert én semmi más oldalát a kérdésnek megvilágítani nem kívántam, ki sem terjeszkedtem rá, csak arra : törvényes-e ez a helyzet, igen, vagy nem? Viszont erről az egy oldalról iparkodtam a kérdést teljesen megvilágítani és azt hiszem, hogy sikerült is olyan mértékben megvilágítanom, hogy semmi egyéb olyan kommentárra, amelyet ő mint kontrakommentárt hoz fel ellenem, nekem akkor sem volt szükségem, most is teljesen fölösleges. Azt méltóztatott még mondani : Az ország nem tudta soha a tisztviselőit tisztességesen fizetni és ez az oka annak, hogy kénytelen volt quasi a. kormány belemenni és kénytelen az ország azt eltűrni, hogy egyes tisztviselők, — mert sohase generalizáljunk és ne beszéljünk a tisztviselői karról, — hogy egyes tisztviselők ilyen mellékfoglalkozásból eredő javadalmakkal tudják azután magukat fentartani. Ha a mélyen tisztelt képviselő urnák az az álláspontja, hogy a kormány, általában az ország fizesse a tisztviselőit ugy, hogy azok semmiféle mellékkeresetre ne szoruljanak, tökéletesen egyetértek vele és tökéletesen egy malomban fogunk őrölni. Azonban azt az okoskodást, hogy azért, mert a kormány, vagy az ország nem tudja tisztviselőit ugy fizetni, hogy abból azok tisztességesen megélhessenek, hogy ez jogcímet adhasson bármely kormánynak arra, hogy az a fennálló törvényes szabályoktól eltérve, egyes tisztviselőknek, a sok százezerből egy pár száznak, megengedje azt, hogy mellékes állásokkal emelhessék javadalmukat és felkeltse igy a többiben a jogos irigységet, a jogos elégületlenséget, amellett pedig a közönségben a jogos gyanút, ezt én helyesnek, jónak soha el nem fogadom és ezen a téren én — bármint sajnálom — a képviselő úrral a gondolkozás egyöntetűségében ugylátszik, nem fogok találkozni soha. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatott még mondani, hogy a stallumok többsége nevetségesen csekély javadalmazást jelent. Ha már most szembeállítom, hogy egyszer azt méltóztatik mondani, hogy olyan nyomorúságos a fizetésük, hogy nem tudnak megélni, és rögtön utána azt méltóztatik állitani, hogy a stallumok nevetségesen csekélyek, ez a két állítás hogyan fedi egymást ? Vagy olyanok azok a stallumok, hogy érdemes azokat adományozni, mert az illetők megélhetését mozdítják elő, és ebben az esetben a collisio officiorum lehetősége igenis fenforog, vagy pedig semmiségek, csekélységek, de akkor ilyen csekélységek végett nem érdemes, nem is az egész tisztviselői karnak, de még annak az egyes tisztviselőnek sem a teljes és tiszta elfogulatlanság hiányának látszatát felidézni. Ajzt méltóztatott még mondani, hogy teljesen alaptalan, hogy bárkit is befolyásolna az, hogy valahol igazgatósági tag. En azt sem mondom,