Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, 'kedden. 331 hogy így van, azt sem, hogy nincs igy. Én nem tudom, hogy más embernek a lelkében mi van, hogy ki mennyire befolyásolható, mennyire nem befolyásolható, azt én elbirálni és megitélni hivatott nem vagyok. Én csak magamról Ítélhetek és jóllehet tisztességes embernek tartom magamat, aki soha életemben tudva nem követtem el olyan lépést, amely a becsület legszigorúbban értelmezett szabályaival össze nem volna egyeztethető, nem mernék magamról jótállani, hogy ha valami olyan mellékállásom vagy hivatalom volna, mely esetleg összeütközésbe hozna egy másik állásom kötelmeivel, hogy teljesen elfogulatlan tudnék maradni és azzal a pártatlansággal tudnék Ítélni amellyel kell, ha nekem mint birónak Ítéletet kellene mondani abban az ügyben, amely ügyben anyagilag nagy mértékben érdekelve vagyok. De eltekintve mindentől, — lehet. hogy vannak nálam erősebb karaterek, akik ezt megtudják csinálni — a nagyközönségben igenis az a hit él, hogy tisztivselőnek, birónak. általában közpályán működő embernek minden néven nevezendő anyagi függéstől mentnek, tisztának kell lennie, olyannak, mint a napfény. Minden olyan helyzet, amely ezzel ellentétes, természetszerűleg és egészen magától értetődőleg kelti fel a közönségben a gyanút, a gyanúsítások árnyékát és lehetőségét. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Minthogy pedig ezt a törvény kizárni kívánja, kizárni kívánja pedig olyan minden félreértést kizáró módon, hogy erről még jóformán beszélni sem lehet, a két álláspont között csak az lehet a helyes, amely a törvények intencióinak teljes visszaállítása mellett foglal állást s akár kicsiny az a stallum, akár nagy, vagy egyáltalában bármiféle is, ilyeneknek elvállalását és ezáltal a tisztivselői kar gyanúba hozását semmi körülmények között lehetővé nem teszi. Még egyszer felolvasom a vonatkozó szakaszt (olvassa) : »Állami tisztviselő nem vehet részt oly vállalatban, mely természeténél, vagy az állami tisztviselő hivatali állásához való vonatkozásainál fogva alapos okot szolgáltathatna arra, hogy a tisztviselőre nézve hivatalának ellátása tekintetében az elfogultság látszatának gyanúja felmerülhessen.« Hegyeshalmy Lajos : Ilyen stalluma nincs egy tisztviselőnek sem ! Gaal Gaszton : Vagy fennáll ez a törvényes intézkedés és akkor tisztviselőnek mellékfoglalkozása nem lehet, vagy nem áll fenn ez a törvényes intézkedés és akkor igaza lehet t. barátomnak, de amíg fennáll, addig olyan mellékfoglalkozát, amely az elfogultság látszatának még a gyanúját is kizárja, legalább részemről nem ismerek. Azt méltóztatott még mondani, hogy arra van szükség ebben az országban, hogy a tekintélyeket helyreállítsuk és az ilyen felszólalások s indítvány, mine amilyen az enyém volt, azt csak lerontja. Kérdezem, az rontja-e le a tekintélyt, aki a bajokra rámutat, aki a bajokat orvosolni kívánja azáltal, hogy nyilvánosan, őszintén, becsületesen oda viszi az elé a fórum elé, amely elé való, vagy az rontja le a tekintélyt, aki a bajokat elköveti. Hiszen ha t. képviselőtársam eszmejárásába beleereszkedem, kénytelen vagyok azt mondani, hogy a bíró az, aki a bűnt csinálja, mert ő viszi ast a nyilvánosság elé és nem a tolvaj, aki lopott. Bocsánatot kérek, én nem veszem el a tekintélyét a tisztviselőnek, ha rámutatok egy tényre, mely a t. képviselőtársam szerint törvényes, szerintem nem törvényes ? Én veszem el s nem a tény veszi el a tisztviselőnek a tekintélyét, hogy olyan dologra lehet rámutatni, mely a közönségben gyanút kelthet ? Nem épen én akarom-e a tisztviselői osztály tekintélyét visszaállítani akkor, amikor ezt minden gyanútól, a gyanúnak még árnyékától is mentesíteni kívánom és a tisztviselői karból az összeférhetetlenség mérgét ki szeretném söpörni, hogy mind a 300.000 olyan legyen, mint a napfény, hogy annak minden intézkedésébe mindenki azzal a nyugodt öntudattal nyugodjék bele, hogy semmiféle más tekintet, mint az ország érdeke s hivatali kötelme a köztisztviselőt nem vezette ? At. képviselőtársam épen ezzel a mondattal ad nekem leginkább igazat, mert a tekintély helyreállítása nem abban rejlik, hogy én a visszás helyzeteket takargatom, hogy a visszás helyzeteket eldugom, hanem a tekintély helyreállítása abban van, t. Nemzetgyűlés, hogy mi a keresztény és nemzeti irányzathoz hiven és. azoknak az alapelveknek megfelelően, amiket hirdetünk a közönség előtt, kisöprünk és megszüntetünk minden olyan dolgot, amely a tisztviselők és általában az állami tekintély megbízhatósága ellen bármely oldalról is felhozható. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt méltóztatott még mondani, hogy én a III. pont 3. bekezdését helytelenül értelmeztem. Én magyarul csak egyféleképen tudok olvasni, egyféleképen tudok érteni. Ebben a III. pontban az van, — a 3. pont második bekezdését is el kell olvasni, mert ott méltóztatott ezt a kifogást felhozni, ahol azt mondottam, hogy a tétényi sertéshizlalónál érdekelt tisztviselők dolga lehet szerintem a legtisztességesebb, vezethette őket a legszebb intenció, én ezt mind nem kutatom, mert gyanúsítani nem kívánok, — körülbelül ezek voltak a szavaim, természeteden bővebben — egyet azonban konstatálni vagyok kénytelen, hogy a köztisztviselőknek ennél a vállalatnál való funkciója a tisztviselői mellékfoglalkozásokról szóló törvény, illetve ministeri rendelet III. pontja ama szakaszával, hogy köztisztviselőnek az elfogultság látszatának még a gyanúját is kerülnie kell, semmi körülmények között össze nem egyeztethető. Hogy melyikünk magyarázta jobban a pontot, méltóztassanak a szöveget még egyszer meghallgatni (olvassa) : »Különösen pedig állami tisztviselő nem vehet részt személyei ténykedéssel pénintézeteknek, közkereseti betét és részvénytársaságoknak és általában nyereségre irányzott vállalatoknak sem alapításában, sem igazgatásában és nem viselhet azoknál elnöki, igazgatói, igazgatóválasztmányi vagy felügyelőbizottsági tagsági tisztet vagy bármely oly állást, amely állandó javadalmazásokkal, osztalék42*