Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 329 egy állami betét van elhelyezve bank utján, tehát annak ellenőrzése szükséges, 1000 korona tiszteletdíjjal jár. A másik nagy stallum a Dohánykereskedelmi Részvénytársaság igazgatósági tagsága, amely nem tudom, miljren, de tényleg meglehetős nagy fizetéssel jár. Ezt is befizeti az illető tisztviselő az államkasszába, ő maga pedig 4000 koronát kap. A Ferenc-csatorna felügyelőbizottsági tagsága 800 korona. A Magyar Földhitelintézet kormánybiztosi állása 2000 korona. Az Agrárbank szőlőfehrjitási kölcsöneinek kormánybiztossága 2400 korona. Az erdélyvidéki h. é. vasút 400 korona. Ez igy megy végig : azt hiszem, mutatványnak elég. Sokkal kisebb stallumok is vannak, ezeket nem is fogom felolvasni. Megjegyzem, hogy az 50 tisztviselő között, akik ezen nagy stallumokban részesül, 19 nyugdíjas van, akik épen azért kapták ezeket a stallumokat, amikor nyugdíjba mentek, hogy pár száz koronával feljavítsuk a nyugdijukat. Azt hiszem, ez csak megnyugtató lehet a t. Nemzetgyűlésre. (Helyeslés.) Ami azt illeti, hogy a kormány hogy tekinti ezt a kérdést, azt hiszem, összes ministertársaim nevében mondhatom, hogy igenis a legjobb szemmel. Ha bármely tisztviselő visszaélne ezzel az állással, vagy csak gyanúra adna oLot, nagyon kérem azokat a képviselőtársaimat, akiknek erről tudomásuk van, vagy akiknek gyanújuk van, méltóztassanak azt bejelenteni ; a tisztviselők reputációja érdekében maguk a tisztviselők kivannak elsősorban, hogy példásan járjunk el azokkal szemben. De akkor méltóztassanak konkrét dolgokat megjelölni. Én azt hiszem, az a szabályozás, amely a Pénzügyministerium szolgálati szabályzatában le van fektetve, amint Gaal Gaszton t. barátom is mondotta, teljesen megfelel. Azt hiszem, kijelenthetem az egész kormány nevében, hogy mi ezeket a szabályokat a legszigornbban fogjuk addig is alkalmazni, míg ez a kérdés egyáltalában végleges szabályozást nyerhet. De ugy vélem, hogy a végleges szabályozást incidentaliter nem lehet megcsinálni és nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy Gaal Gaszton t. barátom indítványát ne méltóztassék elfogadni, különösen azt a részt nem, amely arra vonatkozik, hogy nyilvánosan közzétegyük azoknak a tisztviselőknek jegyzékét, akik valamely stallumban részesülnek. A magam életéből elmondhatom azt az esetet, hogy amikor az Osztrák-Magyar Bank kormánybiztosának a helyettese lettem, mint pénzügyministeri tisztviselő, akkor kaptam bizonyos kérő leveleket, amelyek arra irányultak, hogy miután most úgyis 30.000 koronás stallumot kaptam, tehát adjak erre és arra ilyen és olyan összegeket. A közönség igy fogja fel a dolgot. Vagy ott van például a Nyugati Vasút igazgatósági tagsága, amely 300 korona fizetéssel jár. Ez ma igazán nem sok pénz. A közönség azonban azt látja, hogy itt igazgatósági állás van és azt hiszi, hogy ez valami óriási stallum. Igy keletkeznek a tévhitek. Én nem tartom szükségesnek, amit a képviNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTET selő ur indítványoz. A tisztviselők ellenőrzési fóruma nem a nagy nyilvánosság, hanem a felelős kormány. Minden tisztviselőt ellenőriz az Ő felettes hatósága és maga a minister. A Nemzetgyűlés megbizhatik a kormányban, hogy a kormány semmi inkorrekt dolgot nem fog megengedni a tisztviselőknek. A végleges szabályozás leghelyesebb módja, azt hiszem, az lesz, amelyet Hegyeshalmy Lajos t. képviselő ur jelzett, hogy t. i. a kérdést a tisztviselői pragmatikával együtt kell megoldani. A magam részéről tiszteletteljesen kérem, méltóztassék Gaal Gaszton képviselő ur indítványát elvetni és Hegyeshalmy Lajos képviselő ur indítványát elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az indítványozó képviselő urat illeti a zárszó joga. Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés! A kérdéssel az elhangzott felszólalások után is ugyanazzal a tárgyilagossággal, de ugyanazzal a kérlelhetetlen meggyőződéssel szándékozom foglalkozni, amelylyel azt idehoztam. Én nem azért hoztam ezt a kérdést a t. Nemzetgyűlés elé, hogy akár egyik, akár másik tisztviselő urnák kellemetlenséget okozzak, mert hiszen ha ez lett volna a célom, egyszerűen névszerint felolvastam volna azoknak az uraknak a nevét, a stallumokkal együtt. Tehát maga az a tény, hogy én neveket egyáltalában nem emiitettem, csak számokat, bizonyítja, hogy minden távolabb áll tőlem, mint akár egyes tisztviselőknek, akár pláne a tisztviselői karnak a meggyanusitása. Mélyen tisztelt Hegyeshalmy képviselőtársam azt mondta, hogy őneki fel kell szólalnia, mert én múltkori indokolásom a köztisztviselői karra megbélyegző. Bocsánatot kérek, hivatkozom beszédem egész szövegére. Mi abban a megbélyegző ? Van-e abban egyáltalán egy szó is, amely a legkisebb gyanúsítást tartalmazza? Sőt mindenütt rezervátával éltem és ahol a gyanúsításnak csak a látszata is felmerülhetett volna, kijelentettem, hogy a gyanúsítás tőlem távol áll. Ha tehát az általam előadott dolgokban mégis van valami megbélyegző, van valami, ami az én t. képviselőtársamra azt a benyomást tette, hogy az én előadásom megbélyegző, az nem lehetett más, csak maga a tények sorozata. Én magam is azt tartom, hogy minden olyan tény, amely nem birja a teljes törvényesség tisztaságát, minden olyan dolog, amelyhez a gyanúnak legkisebb árnyéka is fér, amely ennélfogva ellentétben van annak a rendeletnek a szellemével és betűjével, amely rendelet ezeket a kérdéseket szabályozza, minden olyan tény, igenis, megbélyegző, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és megbélyegző mindig az egész tisztviselői karra nézve, mert a közönségnek, általában a közvéleménynek, az a rossz szokása, hogy általánosít. Pedig itt nem általánosságról, nem a sok százezer magyar köztisztviselőről van szó, hanem csak arról az egynéhány kiválasztott és kiváltságos tisztviselőről, akik szemben a többi nyomorgó tisztviselővel, anyagi előnyöket élveznek, olyanokat, amelyekre nekik 42