Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

328 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. azt, hogy ő bármiféle ilyen stallumot jogosnak tartana. Gaal Gaszton : Nem is tartom a szabályok értelmében. De ez nem pellengérre-állitás ! Hegyeshalmy Lajos: Ha ez a képviselő ur nézete szerint jogtalan, akkor minek ideterjeszteni, különösen akkor, amikor a képviselő ur azt célozza . . . Gaal Gaszton : Ha nem szégyellni való, akkor ide lehet hozni ! Hegyeshalmy Lajos:... hogy mindezek a mellékfoglalkozások megszüntettessenek. Azt hiszem, igazam van, mikor azt mondom, hogy ezzel az egész dolog csak elmérgesittetnék, mert célja és értelme nincs. Ezért én azzal a javaslattal vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés elé járulni, hogy ne méltóztassék Gaal Gaszton képviselő ur inditványát elfogadni. Azonban miután kijelentettem, hogy lényegben én sem találok kifogást az ő inditványa ellen, bátor vagyok egy elleninditványt a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni és azt felolvasni, amely lényegében ugyanazt tartalmazza, mint Gaal Gaszton t. képviselő ur inditványa, csak kimaradnak azok a dolgok belőle, amelyek odiózusak s amelyeknek kellemetlen kihatása lehet. Elleninditványom a következőkép szól (olvassa) : »A Nemzetgyűlés felhívja a kormányt, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásának kérdését minden ministerium által egész ügykörében vizsgáltassa felül s amennyiben egyes tisztviselőknek oly mellékfoglalkozása volna, amely az erre vonatkozó s érvényben lévő szabályok szellemével és betűivel összeegyeztethető nem volna, az ilyen mellékfoglalkozások azonnali megszüntetése iránt haladéktalanul intézkedjék s ez iránt tett intézkedéseiről a Nemzetgyűlésnek tegyen jelentést.« Én azt hiszem, hogy ebben benne van mindaz, amit Gaal Gaszton t. képviselő ur óhajt, de nem olyan éles és nem olyan odiózus, mint az ő indítványának egyik-másik rendelkezése. Ezért még egyszer azt a kérést intézem az igen t. Nemzetgyűléshez, hogy méltóztassék Gaal Gaszton képviselő ur indítványának elvetésével elleninditványomat elfogadni és határozattá emelni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Igen t. Nemzetgyűlés ! Gaal Gaszton t. képviselőtársunk inditványára vonatkozóan mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem azt, hogy tudomásom szerint a tisztviselők körében és épen a legjobb tisztviselők körében bizony kinos benyomást tett az, hogy az egész stallum-kérdés a Nemzetgyűlés előtt oly módon tárgyaltatott, amely, ha nem is akarta azt célozni, hogy bizonyos gyanúsítások hangozzanak el. de a nagyközönség körében mégis ezt a látszatot keltheti. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy azokat a tisztviselőket, akik közül a legtöbb végre is igen érzékeny úriember és akik ma igazán hősiesen szenvednek — azt lehet mondani — csendben és minden panasz nélkül, bizony nem érintheti kellemesen, ha csak a legtávolabbi látszata is van annak, mintha a Nemzetgyűlésnek az a felfogása volna, hogy ők nem a legteljesebb korrektséggel és fairség szerint járnak el. Ami a dolog lényegét illeti, azt hiszem, az nem kifogásolható, ha oly vállalatoknál, melyeknél az állam maga nagyon is érdekelve van, ellenőrzés szempontjából a vezetőségben állami tisztviselők foglalnak helyet, (Ugy van ! a baloldalon.) de erkölcsi szempontból, ha valaki egyáltalán felteszi azt, hogy magyar tisztviselő valamely vállalat által befolyásolható, nem valószinü, hogy inkább befolyásolnák azt a tisztviselőt, aki névszerint is, nyilvánosan összeköttetésben áll fölöttes hatósága tudtával és megbízásából az illető vállalatnál, mert hiszen látjuk talán másutt, más országokban, hogy sokkal inkább lehet a tisztviselőket olyan helyen befolyásolni, ahol nem nyilvános ez az összeköttetés, (Ugy van ! balfelől.) Én ezt sokkal veszedelmesebbnek találom. Ami azt illeti, hogy akaratlanul is elfogult az olyan tisztviselő, aki bármiben is részesedik egy vállalatnál, — mindjárt rá fogok térni arra, hogy mi az, miben részesednek, — én, aki nemcsak tisztviselő voltam, hanem a szabad életben is éltem, és együtt ültem igazgatóságban állami tisztviselőkkel, mondhatom, hogy amit tapasztaltam, az a legmegnyugtatóbb volt, mert nekünk, akiknek a vállalat érdekeit kellete szem előtt tartanunk, sokszor nagyon éles küzdelmünk volt azokkal a tisztviselőkkel, akik a kormány részéről ültek benn az igazgatóságban. De hogy milyen összegekről van szó, mivel Gaal Gaszton t. barátom a pénzügyministeriumot is szóvá tette, legyen szabad a t. Nemzetgyűlés türelmét kérnem, hogy felolvassam, milyen stallumuk van a pénzügyministeriumi tisztviselőknek. Az Osztrák-Magyar Bank kormánybiztosának, amely állásról sokan azt hiszik a nagyközönségben, hogy ez igazán zsiros stallum, — tényleg j nagyon előkelő, rendkivül fontos állás, az államnak igen nagy érdekeit kellett annak a tisztviselőnek mindig megvédenie és meg is védte — a tiszteletdíja 2400 korona. A szeged—nagybocskói h. é. vasútnál 1800 korona. A Hazai Altalános Biztositó Társulat felügyelőbizottsága 800 korona. Magyar Nyugati Vasút 350 korona. Arad—csanádi vasút 2000 korona. Dunántúli h. é. vasút 600 korona. Mátra—Kőrösvidéki h.é . vasút 800 korona. A Magyar Agrár-Bank igazgatósági tagsága egyike a legnagyobb stallumoknak. Itt az igazgatósági díjakat az illető tisztviselő nevére befizetik az állampénztárba, a tisztviselő 4000 koronát kap, a többit pedig a Pénzügyministerium más tisztviselők segélyezésére forditja. A Brassói Cellulozegyár felügyelőbizottsági tagsága, amelynek indoka az, hogy a brassói cellulozegyárnál évtizedek óta