Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

À Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 32Î viselők megfizetése utján nem lehet elérni semmit. Tudok eseteket olyanoktól, akik a közelmúltban megfordultak a megszállott területen, Pozsonyban, hogy a legkisebb dolgot nem lehet ott elérni a hatóságnál anélkül, hogy az illető tisztviselőket meg ne kellene fizetni ezért. De nemcsak a kis tisztviselők azok, akik ott szivesen veszik a baksist, hanem a magasállásu tisztviselők is. Igaz, hogy az összegek nem nagyok, de annál rosszabb és csúnyább dolog, hogy még magasállásu tisztviselők sem tudnak ellentállni a megvesztegetésnek. Ha ezt látjuk . .. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ezek igen súlyos vádak és még ellenséggel szemben sem helyes dolog ilyen vádakat felemliteni, hacsak bizonyítékok nem állanak rendekezésére. Hegyeshalmy Lajos : En csak tényeket mondottam el, vitatkozni nem vitatkozhatom az elnök úrral. Nem akarom folytatni ezt a dolgot, csak utalni akarok arra, hogy a magyar tisztviselőt ilyen vádak nem érték soha és meggyőződésem szerint nem is fogják sohasem érni. De mindenesetre szükséges az, hogy mindnyájan mindent elkövessünk, hogy kivül se tápláljanak olyan véleményt a tisztviselői karról, mintha az bármiféle tekintetben megközelíthető volna. Azért nem tartom helyesnek, hogy innen, a Nemzetgyűlés terméből ilyen szavak hangzottak el a tisztviselők érdekeltségéről. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Gaal Gaszton képviselő ur azt mondotta felszólalásában, hogy az érvényben lévő szabályok tökéletesen kielégitők volnának, ha a kormány megfelelően alkalmazkodnék hozzájuk. El is mondotta ezeknek a szabályoknak leglényegesebb rendelkezéseit, de én azt hiszem, hogy az egyik rendelkezést helytelenül magyarázta. Azt mondta ugyanis, hogy (olvassa) : »az első bekezdésben gyönyörűen lefektetett elvi rendelkezést a második bekezdés csak még jobban megvilágítja, de van aztán a harmadik pontnak még egy harmadik bekezdése is, amely azt mondja, hogy a harmadik pont második bekezdésében foglalt rendelkezés nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az állami tisztviselő az ilyen állásra hivatalból neveztetik ki, vagy jelöltetik ki. T. Nemzetgyűlés ! Ez volt a trójai faló, amellyel pénzintézeteink és a mi plutokrata köreink a tisztviselői összeférhetetlenség fellegvárát bevették.« Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur tévedett itt, mert hiszen itt olyan állásokról van szó, amelyekre az illetőket a kormány nevezi ki, az illető tisztviselők ministere. Az előbbi pontok vonatkoztak olyan állásokra, amelyeket a tisztviselő nem hivatala révén, hanem egyéb összeköttetései révén szerez, itt pedig olyan állásokról van szó, amelyekre hivatalból delegálják. Nem tudom megérteni, hogy lehet feltételezni azt, hogy itt vették be a pénzintézetek és plutokrata körök a tisztviselői összeférhetetlenség fellegvárát. Hiszen ezek ott a kormánynak az érdekeit képviselik. A kor! mánynak ki kell oda valakit küldeni, honnan vegye a kormány az ő képviselőit, hisz a sarki hordárt a kormány nem nevezheti ki oda. Mást nem nevezhet ki, mint tisztviselőt, és pedig azt a tisztviselőt, aki ért ahhoz a dologhoz, amellyel az a részvénytársaság foglalkozik, tehát aki hivatalában is ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Azt hiszem, hogy erre az esetre épenséggel nem áll az, amit az igen t. képviselő ur mondott. S épen azért, mert az igen t. képviselő ur maga is azt állította, hogy azok a szabályok, amelyek most érvényben vannak, teljesen megfelelnek, szükségtelennek tartom az inditvány harmadik bekezdésében foglalt és a kormányhoz intézendő azt a felhívást, hogy javaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé, az e téren fennálló jogos aggodalmat keltő visszás állapotok gyökeres, végleges és sürgős megszüntetése érdekében. A t. képviselő ur, mint mondottam, maga emiitette, hogy ezek a szabályok megfelelnek. Én azt hiszem, hogy a kormány belátható időben majd a köztisztviselők szolgálati pragmatikájára vonatkozó javaslatot a Nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni és abban a véleményben vagyok, hogy az ilyen kinövések — mert hiszen kétségtelenül vannak bizonyos kinövések — legalkalmasabb módon ott, a pragmatikában fognak orvosoltatni. De különben sem tartom lehetőnek azt, hogy itt most egykettőre azok, akik ilyen stallummal bírnak, attól megfosztassanak, mert hiszen itt szerzett jogokról van szó és az állam nincs abban a helyzetben, hogy ezekért a jövedelmekért az illetőnek kárpótlást nyújtson. Ezért nem tartanám helyesnek, ha a kormány olyan utasítást nyerne a Nemzetgyűléstől, hogy mindezeket a stallumokat egyszerre szüntesse, meg. En is abban a véleményben vagyok, hogyha van valakinek olyan stailuma, amely összeférhetetlenség szempontjából talán kifogás alá esik, ezt meg kell szüntetni, ezt a stallumot az illetőtől el kell venni, de hogy általában itt tabula rázat csináljunk, azt a köztisztviselők érdekei szempontjából megengedhetőnek nem tartom, (ügy van ! balfelől.) Indítványának második bekezdésében azt mondja még az igen t. képviselő ur, hogy a kormány az összes jelenleg fennálló mellékfoglalkozásokról név és állás szerint feltüntetett részletes kimutatásokat állítson össze és terjesszen a Nemzetgyűlés elé. Én ezt is teljesen feleslegesnek tartom, mert ez is az egész dolgot megint csak odiózusabbá teszi. Nem tudom belátni, hogy miért érdekelné az a Nemzetgyűlést, hogy Péter Pál ministeri fogalmazónak egy vicinális vasútnál van egy 50 koronát jövedelmező igazgatósági állása. Ez csak arra jó, hogy itt megint egyes tisztviselők pellengérre állíttassanak. Gaal Gaszton : Miért pellengérre? Ha jogos, akkor nem pellengér. Hegyeshalmy Lajos: Én nem tudom, de az igen ti képviselő ur felszólalásából nem vettem ki