Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

324 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. képviselőt működésében megakadályozni nem lehet, mert ilyen jelentéktelen és mivel sem bizonyítható vádak a zaklatás ismérvét tüntetik fel. Tekintettel arra, hogy a vádként felhozott tények beigazolást nem nyertek s igy a kihágás elkövetése sem állapitható meg, a Mentelmi Bizottság zaklatás esetét látja fenforogni, miért is tisztelettel javasolja a mélyen t. Nemzetgyűlésnek, hogy Szabó Gy. János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyből kifolyolólag ne függessze fel.« (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Kivan valaki hozzászólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a Mentelmi Bizottság jelentését Szabó Gy. János nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen.) A Nemzetgyűlés a jelentést tudomásul vette, ennélfogva Szabó Gy. János nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi joga ez ügyből kifolyólag nem függesztetik fel. Következik Gaal Gaszton nemzetgyűlési képviselő ur inditványának tárgyalása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék felolvasni az inditványt. Bródy Ernő jegyző (olvassa az indítványt). Elnök : Kivan valaki szólni? Bródy Ernő jegyző : Hegyeshalmy Lajos ! Hegyeshal

my Lajos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Gaal Gaszton képviselő ur indítványát, bár érdemben, a lényeg ellen nincs kifogásom, nem fogadhatom el annak beállítása és indokolása folytán. Ezt a beállítást és indokolást olyannak tekintem, amely a köztisztviselői kart megbélyegzi, erre pedig ez a köztisztviselői kar rá nem szolgált. Előre kell bocsátanom, hogy a köztisztviselők közül senki sem kért meg arra, hogy itt ma ezen indítvány ellen felszólaljak ; ebben az ügyben az érdekeltek közül senkivel sem beszéltem. Felszól a1 ásómra tisztán lelkiismeretem sugallata, igazságérzetem és az a szolidaritás késztet, melyben a köztisztviselői karral most is vagyok. Felszólalásomra még az a körülmény is késztet, hogy amidőn Gaal Gaszton képviselő ur indokolásának elhangzása után felszólalt a pénzügyminister ur, én egy közbeszólást tettem, azonban a napló ezt a közbeszólást egy szónak elhagyásával ugy adta vissza, hogy annak épen ellenkező értelme van, mint ahogy én azt óhajtottam és ugy látszott, mintha én közbeszólásommal szintén a köztisztviselői kart akartam volna befeketíteni, ami pedig épenséggel nem volt célom. Méltóztatnak tudni, hogy én közel 30 évig szintén köztisztviselő voltam és abban a ministeriumban szolgáltam, amelyet Gaal Gaszton képviselő ur inditványának indokolásában szintén felemiitett mint olyant, hogy ott — nem emlékszem már pontosan a számokra, amelyeket a képviselő ur emiitett — 50 tisztviselőnek 127 állása van. Ezeket az adatokat a képviselő ur az 1917. évi Compassból vette. Hozzátette, hogy nem tudja, vájjon ezek az adatok teljesek-e, mert elvégre ő nem ismerhet mindenkit, aki a Compassban szerepel és csak azokat vette be az összeállításába, akiknél a Compassban nevük mellett ott volt hivatali állásuk is. Vagyis ezzel az igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy lehetnek még sokkal többen is, akiknek ilyen mellékfoglalkozásuk van, ugy ebben, mint a többi ministeriumban. Amint emiitettem, én is a Kereskedelemügyi Ministerium tisztviselője voltam, azonban nem tartoztam azok közé, akiknek olyan stallumuk lett volna, amilyent a t. képviselő ur kifogásolt. Ezért én itt ebben a kérdésben teljes elfogulatlansággal szólalhatok fel és senki nem mondhatja, hogy én pro domo beszélek, hogy talán magamat akarnám itt menteni. Nekem az én hivatali szolgálatom alatt mindössze egy stallumom volt, azt is csak akkor kaptam, amikor már osztálytanácsos voltam és megvolt annak az oka, hogy miért kaptam azt. T. i. én akkor a kereskedelemügyi ministeriumban rangban legfiatalabb osztálytanácsos voltam, ennek dacára szakosztályvezetéssel, vagyis ministeri tanácsosi teendőkkel bizott meg az akkori minister, ezért tehát stallummal akarü kárpótolni. Ez a stallum azonban nem olyan volt, amilyent a képviselő ur kifogás tárgyává tett, hanem engem kineveztek ministeri biztosul a Budapesti Takarékpénztár és Zálogkölcsönző B.-T.-hoz, amely kormányengedély alapján Budapesten a kézizálogkölcsönző üzletet folytatja. Oda kirendeltek engem, hogy ellenőrizzem, vájjon ez a vállalat ezt az üzletét az engedélyokiratnak megfelelően folytatja-e vagy sem. Tiszteletdíjamat nagyon természetesen nem a társulattól kaptam, hanem az állampénztárból, tehát köztem és a vállalat között semmiféle érdekeltségi viszony nem volt. Utóbb azután ez alól az állásom alól felmentettek és kineveztek — ezeket mind csak azért mondom el, nehogy valaki azzal támadjon meg engem, hogy én valamit elhallgattam a magam személyét illetőleg — a Közúti Vaspálya Társasághoz, szintén ministeri biztossá. Ott hasonló tisztem volt, mint az előző állásomban : ellenőrizni azt, vájjon ez a társaság az engedélyokirat határozmányainak megfelel-e vagy sem. Egyéb hozzászólásom a társaság ügyeihez nem volt, amit én elég gyakran nagyon mélyen sajnáltam. Tiszteletdíjat itt is az állampénztártól kaptam, itt sem volt köztem és a vállalat között semmiféle érdekeltségi viszony. Azt is meg kell még jegyeznem, hogy addig, amig aktiv tisztviselő voltam, egyszer voltam egy szövetkezetnek igazgatósági tagja, egy olyan szövetkezetnek, amelynél való működésemet, azt hiszem, sem a t. képviselő ur, sem más ebben a Házban, sem azon kivül kifogás tárgyává nem teheti, t. i. a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének voltam igazgatósági tagja. Oda tisztviselőtársaim bizalmából, nem pedig a felsőbbség jóvoltából, vagy valamely bankérdekeltség jóindulatából kerültem bele. Ez altruista intézmény ; az igazgatósági tagságért semmiféle fizetség nem jár, hanem csak munka. Ezeket vagyok bátor előre-