Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

V. évi április hó 26-án, hétfőn. 282 A Nemzetgyűlés 35. ülése 192 tény világnézet egyszersmind a legszociálisabb világfelfogás, sokkal alkalmasabb a szociális békének és rendnek megteremtésére, mint akárminő marxi vagy más szociológia, amelyet a keresztény világnézet kikerülésével, sőt ezzel ellentétbe helyezkedve igyekeznek a világra a munkásság utján ráoktrojálni. A mi nevelésünknek tehát az iskolában ideálisabbnak kell lennie, mint aminő volt eddig. Annak a szántó-vető ember gyermekének meg kell az iskolában tanulnia, hogy az ő mestersége a legfelségesebb mesterség a világon, (Elénk helyeslés.) mert az legközelebb áll a teremtés művéhez, (ügy van! ügy van!) A szántó-vető az, aki kimegy a fekete ugarba és ott elhinti a magot, amelyből termés lesz s ezzel ő közelíti meg legjobban a teremtés igéjét : legyen és lőn. Mert a szántó-vető az, aki az Úristent a teremtés munkájában követni tudja, jobban, mint bárki más a világon. A szántóvető gyermekének tehát az iskolában akárminő fokozaton meg kell tanulnia, hogy neki mesterségeért lelkesednie és rajongani a kell. Neki az apjában a teremtő szellemet kell látnia; igy kell készülnie a saját munkájára, amelyet apja után folytatni fog, mint a legmagasztosabb, a legnemesebb foglalkozásra, amelynek a társadalom becsülése kell hogy kijárjon. (Igás! ügy van !) De épugy az iparos gyermekét is ideálisabban kell nevelni az iskolában. Mert annak viszont meg kell tanulnia; hogy bizonyos fokig ő is végez teremtő munkát, mert a holt anyagnak formát, szépséget, lelket ad, tehát bizonyos mértékű teremtő munkát végez és neki -van módjában a magyar géniuszt, a magyar szellemet belevinni a holt anyagba és azzal megmutatni, hogy micsoda értékek, milyen tehetségek, a géniusznak milyen kiváló képességei laknak ebben a magyar fajban. (Elénk helyeslés.) De meg kell tanulnia a felsőbb iskolákon az intelligenciának is azt, hogy igenis van nemzeti kultúra, amelyet igyekeztek a múltban tagadásba venni; (Igaz! Ugy van!) van nemzeti kultúra, van faji műveltség is és van faji művészet is, amely különb, mint egy más nemzet művészete; van olyan tudomány, amely specifikusan az illető nemzet tudománya. Kell, hogy intelligenciánk az egyetemeken és a főiskolákon tisztában legyen azzal, akár tudományos, akár művészi pályára megy, hogy neki a magyar géniuszt kell a műveiben megszólaltatni (Általános helyeslés és taps.) s hogy a magyar géniusz más természetű géniusz, mint a germán, a francia vagy angol géniusz. S csak ha termékeinkben, tudományunkban, művészeti alkotásainkban a magyar géniusznak nyoma van és annak szelleme impregnálódik abban, akkor lesz értékes a világkultúra számára. Mert ha egyszerűen csak kulturjavakat termelünk, ha szaporítjuk az általános kulturjavakat, de nem tudjuk belevinni egyéni sajátosságainkat, akkor kvalitatív munkát végeztünk, amely gyári munka, amely kevésbé értékes. Nekünk kvalitatív, nekünk specifikusan magyar munkát kell végeznünk. (Általános helyeslés és taps.) Ezt bele kell vinnünk a mi felsőbb iskoláinkba, hogy a tanárok ezt a nemzeti szellemet leheljék a maguk minden szavával és ennek a lelkével töltsék meg a tanuló ifjúságot, (Ugy van!) mert csak igy tudunk nemzetileg is regenerálódni ; igy tudunk itt, ha bár kicsinyben, de olyan nemzetet megteremteni, amely át és át van itatva a maga hivatásáuak felségességétől és amely ennek a hivatásnak teljesítésére minden szellemi és anyagi erőt mindenkor bátran fog latba vetni. Én nem tudok rokonszenvezni az olyan tanítóval, aki nem nevelő is egyszersmind. (Helyeslés.) Nem elég ismereteket közvetíteni, nem elég fogalmakat megismertetni ; a fogalmakat, különösen az erkölcsi fogalmakat magának a tanítónak kell példájával illusztrálnia és megmutatnia, hogy az az erkölcsi tanítás, amelyet a katedráról hirdet, a valóságban hogyan néz ki. Ott kell látnia a tanulónak nemcsak a tanítót, hanem a pélclaadót és nevelőt is, (Általános helyeslés) mert nemcsak tanítani, de főképen nevelni kell ezt az uj generációt, hogy egy erősebb idegzetű, erkölcsileg kompaktabb és szilárdabb nemzedék legyen az, amelyre egy uj ezeréves történelmet nagyobb reménységgel építhessünk fel, mint arra, amilyent kaptunk a múltban. (Élénk helyeslés.) A második hibája volt a mi köznevelésünknek és közoktatásunknak, hogy nem hozta elég közel az élethez az iskolát. Mindig panaszoltuk a múltban, hogy a magyar faj a közgazdasági élet terén inferioritásban van, nem képes ott boldogulni. Mi azt mondottuk talán, hogy nem akar a közgazdasági pályákra menni, derogálnak neki azok a pályák, amelyek több kenyérkeresetet jelentenek, amelyek a boldogulásnak, a vagyonosodásnak nagyobb lehetőségét nyújtják. Hiszen lehet, hogy azoknak, akik ezt állították, igazuk volt, de azért volt csak igazuk, mert a mi köznevelésünk nem igyekezett arra, hogy gyakorlati ismereteket közvetítsen megfelelő mértékben és nem igyekezett arra, hogy tényleg az életnek neveljen. (Igás! Ugy van!) Azért azt gondolom, teljesen egyetértünk abban, hogy az elemi iskolától kezdve fel egészen az egyetemig a gyakorlati, közgazdasági ismeretek terjesztésére sokkal nagyobb súlyt kell fektetni a jövőben, (Igaz! Ugy van!) sokkal inkább meg kell majd követelni, hogy iskoláink az életben is-hasznosítható ismereteket adjanak a fejlődő gyermekeknek. (Igaz! Ugy van!) Ebben a tekintetben nálam a ministeriumban több izben folyt már tanácskozás és fokrólfokra haladva, készítünk elő egy egységes tantervreviziót, iskolareformot, amely azon a bázison fog felépülni, hogy egyrészről neveljen az iskola