Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920, évi április: hó 26-án, hétfőn. 283 ideálisabban, másrészről tanítson reálisabban. (Helyeslés.) Az elemi iskoláknál kell ezt már megkez­deni. Iff volt Schandl Károly igen b. képvi­selőtársamnak abban, hogy már az elemi isko­lában is egész tömeg olyan ismeretet közölnek a gyermekekkel, amelynek hasznát nem veszik soha. Mert pl. a havasi gyopár hol terem, az nagyon szép tudomány és ha ezt valamelyik gyermek megtanulja, nem lehet érte megróni, de egészen biztos, hogy sokkal többet érne az a gyermekre nézve, ha arra oktatnák az iskolá­ban, hogy a hagyma alá hogyan kell a talajt előkészíteni és milyen sortávolságba kell egy­mástól ültetni, (Élénk helyeslés.) hogyan és miképen kell a fákat hernyózni, hogyan kell és lehet azokat nyesegetni, mivel lehet ápolni stb Szóval sokkal inkább hasznát vehetné a szántóvetőnek és a kisiparosnak a gyer­meke azoknak az ismereteknek, amelyek az ő élefcköréhez és foglalkozásához közel állanak, amelyeknek a hatékonyságát módjában volna otthon a saját apjának a gazdaságában kipró­bálni. (Igás! Ugy van!) A földbirtokreformmal kapcsolatban meg kell nekünk a módot találnunk arra, hogy a népiskolák mellé egy gazdasági kísérleti telep járuljon. (Élénk helyeslés.) Akárminő kicsiny lesz is az, kell ott lenni faiskolának, méhészet­nek, baromfitenyészetnek, konyhakertnek, (Álta­lános élénk helyeslés és taps) amelyben átképzett és képesített elemi iskolai tanítók a játékdélutánokon, a szünidőkben, vagy külön erre a célra rendelt tanórákon be tudják mu­tatni azt is, hogy mint becsülje meg a gyermek az apja mesterségét és hogyan igyekezzék sokkal jobb fogásokat elsajátítani, mint amilyeneket otthon az apja gazdaságában lát. Azt hiszem, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban, talán valamelyes módot fogunk találni, hogy ha nem is végig az egész vonalon, de ott, ahol lehetsé­ges, az elemi iskolák mellé kerüljön már egy ilyen gazdasági kísérleti telep. (Helyeslés.) Annál szükségesebb ez, mert az ismétlő­iskolákat tulajdonképen már gazdasági szak­tanfolyamokká kell átfejíeszteni. A mostani is­métlőiskolákban szintén van ugyan valamelyes gond fordítva arra, hogy gazdasági ismereteket is juttassanak a növendékeknek, alapjában véve azonban mégsem tesznek mást, minthogy fel­frissítik azokat az ismereteket, amelyeket a négy elemiben a tanuló ugyahogy megszer­zett. Ezt is meg kell tenni, legalább azokra vonatkozóan, amik az ő élethivatásában szük­ségesek. De gondot kell arra viselni, hogy ezek már inkább gazdasági szaktanfolyamok legye­nek, (Ugy van! Ugy 'van ! jobb felöl) hogy a gazdasági ismereteket legalább addig a fokig, ameddig kisgazdaságban érvényesithetők, most már ennek a kísérleti telepnek ismereteivel ki­egészítve, magasabb fokban tudja megszerezni. Ugyanennek a gazdasági, illetve reálisabb ter­mészetű oktatásnak továbbképzése lesz az, hogy a polgári iskolákat át fogjuk alakítani mezőgazda­sági és ipartechnikai polgári iskolákká. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Valamelyes kísérletek ezen a téren már voltak, mert hiszen két helyen már van ilyen mező­gazdasági iskolánk és ugy tudom, hogy azok eredményével a, földmivelésügyi kormány is meg van elégedve. Épen Rubinek Gyula igen tisz­telt ministertársam egy nyilatkozatát olvastam, amelyben leszegezi azt, hogy ez a kezdeménye­zés, ez a próba, amelyet annak idején ezzel a két iskolával kísérelt meg a kultusz-kormány, igen jól bevált és ezen az utón tovább kell haladni. Mi haladni kívánunk tovább ezen az utón-azzal, hogy a mezőgazdasági vidékeken mezőgazdasági, az ipari vidékeken pedig ipar­technikai irányban fejlesztjük tovább a polgári iskolákat hét-, esetleg nyolcosztályuvá, ugy hogy azok tulaj donképen egyenrangúakká válnak a gimnáziumokkal és reáliskolákkal. (Élénk helyes­lés és taps.) Schandl Károly t. képviselőtársam megvá­dolta a kultuszkormányt azzal, hogy ott moz­dulatlanság van, hogy a kultuszpolitikában tel­jes szélcsend uralkodik. Erre részben már felel­tem, részben csak fel akarom említeni azt, hogy az iskoláknál most a reformok keresztülvitele sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint bár­minő egyéb téren. Először — sajnos — az iskolák tanári státusát kellett ugy a hogy ren­dezni, mert ebben bizony, kénytelen vagyok be­vallani, meglehetősen nagy bajok voltak s a fegyelmiknek olyan özönével álltunk szemben, amelyen még ma sem bírtuk magunkat átrágni, pedig a fegyelmi tanács mindennap ülésezik. Az egyik nagy feladat ez volt, a másik az, hogy akkor, amikor menekült tanerőket kell özönével elhelyezni és ezeknek minden anyagi bajával törődni, a kultuszministerium ennek a szociális kérdésnek elintézésével ugy igénybe van . véve, ahogy az egész ministerium adminisztrálása nem vette hajdan igénybe. Azonkívül itt volt iskoláinknál a tanítás nehézsége a fűtőanyag hiánya miatt. Későn kezdtük és abba kellett hagyni. Ezek a meg­szakítások jóformán lehetetlenné teszik, hogy az igy megterhelt fiatalságnál még reformokat is vigyünk keresztül. Lehetetlen feladat elé állíta­nák nemcsak a tanulóifjúságot, de magát az oktatószemélyzetet is. Hogy azonban mégis azok szerint a gondo­latok és vezető elvek szerint megtörténjék min­den, ami a mai körülmények között lehetséges, arra vonatkozólag szeptemberben és októberben rendeletek jelentek meg. Ezeknek egyike intéz­kedik a közgazdasági és társadalmi ismeretek tanítása tárgyában, adván egy egészen részletes tantervet és Utasítást arra, hogy a mai kere­tekbe hogyan kell és hogyan lehet belekapcsolni a közgazdaság és egyéb közhasznú ismeretek tanítását. Ez vonatkozik tehát arra, hogy igye­36*

Next

/
Thumbnails
Contents