Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. 281 Számoljanak ezzel és ebben a tudatban kövessék saját politikájukat és egyeztessék azt össze a mi érdekünkkel; ne tegyék azt, bogy köztünk olyan szándékokat ássanak, amelyek áthidalhatatlanok lesznek azok számára is, akiket a legjobb politikai szándék vezet, s azok számára is, akik minden áron keresni akarják a szomszédos békés együttélést. (Ugy van!) Hogy azonban mi erősek lehessünk, hogy mi ellenfeleinknek s szomszédainknak egyaránt megmutassuk, hogy egy értékes nemzetről van itt szó, amely nem érdemelte meg azt a sorsot, amelyet neki szántak és amelyet nem lehet olyan sorssal agyonütni, amelyet esetleg ránk diktálnak; hogy mi ezt megmutathassuk, nekünk egy általános gazdasági rekonstrukcióra van szükségünk. Ennek alapja azonban — mint az egyik igen tisztelt képviselőtársunk mondotta — kétségkívül a kulturális rekonstrukció. Nekünk kulturális helyzetünket kell mindenekfelett emelnünk, mert a kulturális helyzet emelése nélkül nem lesz meg az az emberanyag, amely kell, hogy rendelkezésére álljon azoknak, akik gazdasági reformterveket akarnak megvalósitani s akik igy a gazdasági rekonstrukciónak munkáját kívánják elvégezni. Ennek a két feladatnak : a gazdasági rekonstrukciónak és a kulturális rekonstrukciónak a legszorosabb egyetértésben kell haladnia, mert egyiket a másik nélkül eredményre vezetni nem lehet. ( Ugy van ! Ugy van!) A mi köznevelésünk, t. Nemzetgyűlés, a múltban három szempontból volt hibás, három ok miatt nem felelt meg a nemzet igényeinek, három ok miatt nem volt alkalmas arra, hogy itt egy gazdaságilag erős és kultúrában gyorsabban fejlődő nemzedéket produkálhasson. Első hibája volt a mi köznevelésünknek az, hogy nem fordított elég gondot a nemzeti öntudat kifejlesztésére, (Ugy van!) nem igyekezett eléggé a nemzeti célkitűzést belevinni mindenkibe, aki az iskola padjaiba került. Nem fordított elég gondot a jellemképzésre és végül elhanyagolta a világfelfogásnak kialakítását. Másik nagy hibája volt a mi nevelésünknek, hogy az iskolát nem tudta közelhozni az élethez, (Ugy van!) a harmadik pedig, hogy nem fordított elég gondot arra, hogy testben is egészséges generációt neveljen, (Ugy van! Ugy van !) pedig eléggé hangoztatták épen klasszikus professzoraink, hogy »mens sana in corpore sano«. De csak elv maradt ez és a gyakorlatba a mi köznevelésünk ós közoktatásunk ezt nem igyekezett átültetni. T. Nemzetgyűlés : A jövő iskolájának e szerint elsőrendű kötelessége az lesz, hogy a nemzeti egyéniség érzetét keltse fel minden magyar gyermekben és magyar emberben. (Ugy van ! Ugy van !) Nem akarunk mi nivellálódni, nem akarunk mi elkaraktertelenedni, nem akarunk mi szürke világpolgárokká lenni, mi magyarok akarunk maradni ! Mi ép usry akarunk büszkék lenni Magyarországra, magyar fajiságunkra, magyar kultúránkra, szenvedéseinkre, dicsőségeinkre, jó és rossz napjainkra, mint ahogy büszkék arra a franciák, mint a hogy büszkék arra az angolok. Semmi okunk sincs arra, hogy mint faj, mint ország, mint históriailag kialakult nemzet kisebbnek, alábbvalónak tartsuk magunkat, mint más nagy nemzetek. ( Ugy van ! Ugy van!) Ezt a tudatot és ezt az érzést bele kell vinni az iskolába és aki onnan kikerül, annak annyira impregnálva kell lennie a nemzeti szellemtől, hogy az internacionális érzések és gondolatok mint egy acélfalról pattanjanak róla mindig vissza és ne kerülhessen született magyar vagy Magyarországon magyarrá lett ember sohasem abba a kísértésbe, hogy megtagadja vagy szegy el je a magyar nemzetiségét, magyar históriáját, magyar kultúráját, amelyben felnevelkedett. (Ugy van! Ugy van!) Másodszor, t. Nemzetgyűlés, meg kell erősítenünk a mi uj generációinkat a keresztény világfelfogásban. (Ugy van! Ugy van!) A keresztény világfelfogás a legtisztább etikai alapon álló és a legideálisabb világfelfogás. Nem felekezeti elv, vagy felekezeti kérdés a keresztény világnézet, hanem általános kulturelv. melyet magáénak vall az egész művelt emberiség ezer és ezer esztendő óta. Nem lehet azt stigmatizálni azzal, hogy ez ennek vagy annak a felekezetnek életprincipiuma. Ez az egész ernberiségnnk a morális bázisa, ez az egész emberiség cselekedeteinek olyan zsinórmértéke, amelynél kipróbáltabbat, amelynél jobbat találni eddig senki sem tudott. (Ugy van! Ugy van!) Ennek a princípiumnak még a nem keresztény is alárendelheti magát és amennyiben alá tudja magát rendelni, akkor igenis nagy mértékben fog hozzájárulhatni annak az animozitásnak csökkentéséhez, amely épen abból táplálkozott, hogy nagyon sokan nem akarták magukat a keresztény etika törvényeinek alárendelni és a keresztény világnézet princípiumaival szöges ellentétben lévő elveket követtek a maguk gazdasági és politikai életében. (Ugy van ! Ugy van ! Taps. )' Hogy mennyire nem felekezeti elv ez, annak legfényesebb bizonysága nálunk Eötvös József, akiről tudjuk, hogy minden cselekedetét a legtisztább liberalizmus vezette, aki azonban egyszersmind a pedagógiában a keresztény világnézetnek legklasszikusabb képviselője volt. A keresztény világnézet a legtöbb életenergiát fakasztó világnézet, a legnagyobb elhatározásokra képesít és egyben a legszociálisabb világnézet is, mert ugyanakkor, amikor az akarat teljes szabadsággal ruházza fel, egyszersmind megterheli a legnagyobb felelősséggel és mikor az egyént arra igyekszik rábírni, hogy fejtse ki minden tevékenységét és nem korlátozza őt az érvényesülésben, ugyanakkor a szocietasnak, a köznek alárendeli a felebaráti szeretet elvénél és a keresztény, igazság elvénél fogva. ( Ugy van ! Ugy van !) Es épen ezért a keresztény elv. a kereszNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTET. -V:
