Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

280 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi áprüis hó 26-án, hétfőn. konszenv szerint hozzon ítéletet, mert az igazságnak az a természete, hogy a legnagyobb mélységből, a legsúlyosabb sirkő alól is kitör és a természeti erők konokságával és ellenálhatatlans ágával dolgozik mindaddig, mig a maga igazát nem tudja érvényesíteni. (Ugy van!) Ezzel számolniok kell a mi ellenfeleinknek is; a béke diktálóinak is számolniok kell azzal, hogy a letiport igazság nem marad örökre letiport igazság, hogy az az erő, amelyre kötelékeket kötnek, amelyet lefékeznek, előbbutóbb mégis csak újra fog éledni és ha igazságtalanságot tapasztalt magával szemben, azt az igazságtalanságot igyekezni fog olyan eszközökkel, amelyek az igazságnak megfelelnek, reparálni. Mi igazságos békét kérünk és Európa érdekében igazságos békét követelünk. Ellenfeleinknek nem szabad elfelejteniük azt, hogy a müveit nemzetek országai ma már a közgazdaság véredények rendszerével és a kultúra idegrendszerével egy testté vannak összeszövődve. Ha ezen a testen valahol egy sebet hagynak és nem engedik, hogy az a seb begyógyuljon, azt okozzák vele, hogy az üszkösödésbe megy át és ennek az üszkösödésnek lázát a közgazdasági ereken és a kulturális idegeken keresztül az egész világ meg fogja érezni. (Ugy van! Ugy van!) Ez az üszkösödés át fog terjedni rájuk is, akik azt képzelik, hogy hermetice el tudják magukat zárni azoktól, akiket betegségbe taszítanak és akiknek meggyógyulásához segédkezet nem nyújtanak, sőt meggyógyulását akadályozzák. Ha szűk kereteket szabnak meg számunkra, mi ezeket a kereteket meg fogjuk tölteni a munka eredményeivel, megfogjuk tölteni becsületes energiával, a kulturális és gazdasági javak tömegével és azt várjuk, hogy ezek a javak repesszék szét azokat a kereteket, amelyek között élni nem tudunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi azt akarjuk, hogy egy szociális alapon berendezett mintaállam vonzóereje pótolja azt az imperiális erőt, amelyet tőlünk jogtalanul elvitattak. Mi bizunk abban, hogy ez a vonzóerő sokkal hatalmasabb lesz, mint a fegyveres hadseregek; mi hiszünk abban, hogy egy jól berendezett állam, amelyben mindenki megtalálja a maga becsületes munkájának a gyümölcsét, létének tisztességes feltételeit, vonzóerőt fog gyakorolni mindenkire és ha nem engedik behegeszteni azokat a sebeket, amelyeket amputációk okoztak rajtunk, hisszük, hogy ez a nemzet, amelyet belülről fogunk egészségessé tenni, amelynek vérét bent fogjuk felfrissíteni, amelyet munkára fogunk szoktatni, amelyet nevelni ós fegyelmezni fogunk, amelyet a vagyontermelő munka legjobb módozataira igyekezünk majd kioktatni; hisszük, hogy ez a nemzet ilyen amputáltságában is erős és hatalmas nemzetté tud majd lenni. (Éljenzés és taps.) Szomszédainkhoz is volna innen szavam. Mi tudjuk, hogy ők sem mentesek a bajoktól ; nagyon jól látjuk, hogy a kormányzat mögött ott is sötét gondok ülnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy őket is veszélyek környékezik, nagyon jól látjuk, hogy ők sem tudták még eltüntetni a háborúval velejáró bajokat. Tudjuk, hogy nem képesek tartósan elviselni a fegyverbenmaradást ; nekik is össze kell roskadniuk, ha kénytelenek azt, amit a háborúban szereztek, állandóan fegyverrel megvédelmezni. (Ugy van! Ugy van!) Ne becsüljenek ők le bennünket; ne gondolják, hogy ez a nemzet mindig ilyen nyomorúságos és ilyen szegény marad. Számoljanak azzal, hogy ez a nemzet már több izben megmutatta, hogy a legnagyobb nyomorúságból és a legnagyobb szerencsétlenségből is talpra tudott állani ; számoljanak azzal, hogy mi valamikor ismét értékes támasztéka leszünk annak, akihez csatlakozunk. (Ugy van! Ugy van!) Ne tegyék lehetetlenné igazságtalansággal és jogtalansággal, hogy a mi visszatérő erőnkkel és visszaszerzett belső energiánkkal" egyik vagy másik mellé álljunk, csökkentsük gondjait s biztosítsuk és tegyük lehetővé neki azt, hogy belső konszolidációját ő is nyugodt energiával folytathassa. Mi igen értékes szomszéd tudunk és akarunk lenni, mi nem kívánunk háborúskodni, nekünk nincs több kiontani való vérünk. Mi megfogytunk emberben, megfogytunk vérben, nekünk szükségünk van minden cseppre. (Ugy van!) Mi tehát nem készülünk revanche-liáborukra, mi nem akarunk ujabb és ujabb fegyveres összetűzéseket, de lássák be azok, akik ma győzelmi mámortól teljesek, hogy a legnagyobb feladat a szerencsében okosnak lenni. (Ugy van ! Ugy van!) Legyenek ők a szerencsésebben okosak, mi igyekszünk a szerencsétlenségben okosak lenni és akkor én hiszem, hogy mérsékelni fogják tudni önmagukat, hatalmi vágyukat, hódítási ösztöneiket, mert az okosság azt fogja sugallni, hogy nem lehet a pillanatért mindent feláldozni és nem szabad adott pillanatban mindent kihasználni, mert a jövőben ismét azok az erők fognak érvényesülni, amelyek évszázadokon keresztül dolgoztak és amely erőknek minden atomját tőlünk elvenni úgysem lehetett, ( Ugy van !) amely erők regenerálódni fognak, amely erők értékesek lesznek mint barát, és amely erők nem lesznek kívánatos ellenfél senki számára. (Ugy van! Ugy van! Taj>s.) Mi, t. Nemzetgyűlés, mozgósítani fogunk. Általános mozgósítást fogunk elrendelni. Mi a munkát fogjuk mozgósítani kint a mezőn, (Egy hang jobb felöl: Âz már más!) a gyárban, a műhelyben, az egyetemen, a középfok Ü, a polgári, az elemi iskolákban. Mi a leleményességet, a vasszorgalmat fogjuk mozgósítani és tudjuk, hogy vannak olyan természeti kincseink, amelyekkel párosulva a leleményesség, a szorgalom és a kitartás bennünket ^gazdag és boldog országgá fog tudni tenni. (Elénk helyeslés.)