Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

A Nemzetgyűlés 35. illése 1920 Mindennek pedig előfeltétele a törvényes rendnek, a személy- és vagyonbiztonságnak helyreállítása és csaknem legelső sorban : a béke állapotának helyreállitása, mint amely egyedül szolgáltathat biztos alapokat a további működésre. (Ugy van !) Egyes képviselőtársaim azt mondották, hogy az előterjesztett indemnitási javaslatból nem látszik a pénzügyi gazdálkodásnak valami nagyobb koncepciója. Bátor vagyok megjegyezni, hogy egy felhatalmazási javaslatnak nem is ez a célja, abba nem is lehet valami nagy koncepciót belevinni, mert hiszen egy ilyen felhatalmazási javaslat azzal a pár számadattal, amelyeket összeszedni tudtunk, nem festheti meg képét annak, hogy a pénzügyi kormányzat hogy akar gazdálkodni. Kószó István : Nem költségvetés ez ! B. Korányi Frigyes: Ami a koncepciót illeti, a nagyközönségben csodálatosképen olyan koncepció van elterjedve, amely — mondjuk ugy — meglehetősen naiv. Ma a nagyközönség a pénzügyi helyzetben két kimagasló pontot lát : a középosztály nyomorát és a lánckereskedő zsidókat. Sokak képzeletében ez a két pont ugy .áll, hogy ha ezeket egybevetjük, ha valahogy elszedjük a lánckereskedő zsidóktól a pénzt és odaadjuk a középosztálynak, ezzel el van intézve az egész pénzügyi kérdés. Ez a két kiemelkedő pont, sajnos, két fekély egy bonyolult organizmuson, amely igen komplikált betegségben szenved. Ezek a fekélyek nem újdonságok. Amint a gazdasági történelemből látszik, mindenkor előjöttek akkor, amikor a pénz abban a betegségben — hogy ugy mondjam, bizonyos fehérvérüségben — szenvedett, amelyben most szenved. Szinte természetszerű következménye a pénz mai állapotának, hogy ezek a fekélyek létrejöttek a nemzet testén. Ezeket a fekélyeket igenis gyógyitani kell, ha kell, ki kell égetni, de ezzel még nem gyógyítottuk meg egész gazdasági életünket, hiszen itt szociális, gazdasági, közgazdasági, forgalmi betegséggel van dolgunk. Ha igazán gyógyitani akarunk, akkor az összes gazdasági tereken egyszerre kell megkezdeni a gyógyitást, ez a többféle gyógyitás kell hogy egymásba kapcsolódjék és igy mozditsuk elő a gyógyulását egész gazdasági életünk testének. Ekkor ezek a fekélyek — amenynyiben azokat másképen nem tudnók kiitrani — önmaguktól fognak elmúlni. Ez a történelmi tapasztalat. Az is történelmi tapasztalat, és teljesen érthető, hogy a közvélemény mindenkor felzúdult ezek miatt a tünetek miatt, mindenkor kívánta ugyanazokat az orvosszereket és az orvosszereket mindenkor alkalmazták is, rendesen félsikerrel. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell alkalmazni azokat, mert ha valaki hive pl. az árdrágítók megbüntetésének, én igenis hive vagyok, még pedig a legszigorúbb büntetésnek, de attól magától nem várhatjuk helyzetünk szanálását. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Az csak egy büntető », évi április hó 26-án, hétfőn. 267 igazságszolgáltatás, amely a felháborodott közvéleményt kell hogy kielégítse és amelyre igenis szükség van. De ha koncepcióját akarjuk a mai teendőknek a gazdasági élet terén, ezt a két pontot nem vehetjük mint két sarkalotos pontját az egész koncepciónak. Elsősorban felveendő kérdések mindig csak ezek maradnak : a pénzérték stabilizálása az, hogy a nemzetközi áru, hitel- és pénzforgalmat igyekezzünk valahogy helyreállítani — ami természetesen nemcsak tőlünk függ az, hogy forgalmi eszközeinket feljavítsuk, hogy forgalmi intézményeink végre megindulhassanak, —a szén, a nyersanyag kérdése — a munka kérdése és a tőkebeszerzés kérdése. Ezek azok a fő témák, amelyektől lehet egy valóban, — nem nagyszabású — de hasznos koncepciót szőni. Meg vagyok győződve, hogy ezeken a bajokon, amelyek főleg a nemzetközi érintkezés hiányából keletkeznek és főleg abból az elzárkózásból, merevgörcsből, amelyben jóformán ma minden állam szenved, amely azért, hogy magát védje, sújtja szomszédjait, ahelyett, hogy szomszédjainak kezet nyújtana és ezzel saját magának is javát idézné elő, mert nemsokára változás fog történni. (Tetszés.) El nem képzelhető, hogy ma, amikor a szenvedélyek mégis csak lehiggadtak már, végre ne nyomuljanak előtérbe a gazdaságilag gondolkodó emberek, akik azért, hogy a szomszéd államok és más országok bajaival is törődnek, abszolúte nem internacionalisták, sőt szerintem a legjobb hazafiak lehetnek, jobb hazafiak, mint akik begubóznak csak a saját területükön és gyűlölnek minden más államot és nemzetet. Ezek tönkreteszik az országot és azok fogják megmenteni, akik megértik a szolidaritását az egész világgazdaságnak, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) megértik azt, hogy a nemzetek között lehetnek politikailag ellentétek és háborúk, de a föld összes nemzeteinek megélhetése olyan szolidaritáson alapul, amelyet ha valahol megbontanak, az kihatással van az egész világnak nemzeteire, (ügy van ! Ugy van !) En azt hiszem — és bizonyos tüneteket látok erre vonatkozóan — hogy ez a gyógyulási processzus ezen a téren már megindult, és hogy hiába beszélnek a külpolitikusok még mindig karddal a kezükben, e gazdasági érintkezés lehetőségének a megteremtése talán hamarabb fog jönni, mint azt sokan a pesszimistábbak közül hiszik. De a mai pénzügyi politikának helyes koncepciója nem is lehetséges másképen, mint ha valaki ugy fogja fel a gazdasági életünket, amint az van : mint egy részét az egész világ gazdasági helyzetének. Ezt a kapcsolatot kell szem előtt tartanunk s a pénzügyi politika keresztülvitelénél sem kell arról megfeledkezni, hogy a magyar nemzet nem egyedül áll a világon és hogy rá lesz szorulva más nemzetekre, amint hogy más nemzetek is nagymértékben rá lesznek szorulva a magyar nemzetre. (Ugy van l) De egyéni koncepció a mai helyzetben egyáltalán nem elégséges. 34*