Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

)20. évi április hó 26-án, hétfőn. 268 A Nemzetgyűlés 35. ülése 19 Sajnos, kevés visszhangot keltett az az eszme, amelyet az expozémban felvettem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a mai helyzetben, amikor újra kell építeni az országunkat annak minden terén, nem lehet egyedül egy emberre vagy tizennégy emberre bizni azt, hogy a rekonstrukciós program­mot jól megcsinálja, hiszen itt olyan óriási kérdé­sek vannak, melyeket maga a kormány felállítani és kidolgozni talán tudna, de az ország szempont­jából kívánatos, hogy ebben a munkában min­denféle politikai tekintet nélkül rósztvegyenek mindazok, akiknek szaktudásuk és tapasztalatuk van. (Ugy van! a jobboldalon.) Én ezt ugy képze­lem, hogy valami országos nagy bizottságié] ét ala­kítsunk ennek a nagy rekonstrukciós programúi­nak kidolgozására, melyben a pénzügy, ipar- ke­reskedelemügy, hitelügy és egészségügy mindezekbe a nagy témákba bekapcsolódik és ott a legkiválóbb szakemberekkel megbeszélve a kérdést, olyan programmât hozzunk létre, mely azután termé­szetesen a kormány bírálatával kerülne a törvény­hozás elé és amely programm irányadó volna az egyes igazgatási ágazatokban a további munká­latokra nézve. Ehhez nem egy zseni kell, hanem száz és száz, annyi zseni, amennyit egyáltalán lehet kapni, és én azt hiszem, hogy csak igy le­hetne célszerű munkát végezni. Egyébként a pénzügyi egyensúlynak helyre­állítása nem olyan egyszerű dolog, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekről most sok szó esik, meg lehetne csinálni. Mindig azt halljuk, hogy a jövedelmi adó kulcsának emelését kell keresztül­vinni ; halljunk a nagy vagyonadóról és a föld­reformról is, amely elvégre szoros kapcsolatban van a pénzügyi helyzet szanálásával. Ezek igen nagy és nehéz kérdések, de még nem merítenek ki mindent, amit el kell végeznünk. Nagyon komoly, mély reformokra van szükségünk s ezeket — ismét­lem — nem lehet gyorsan megcsinálni. Friedrich t. képviselőtársunk forradalmi elan-t kívánna a pénzügyi igazgatásban. Hát kérem, forradalmi elan-nal lehet rombolni, lehet ezeréves institúciókat pár nap vagy pár hét alatt felfordí­tani, de hiszen láttuk nemrégen is, hogy azok, akik jóhiszemüleg mentek bele forradalmi elan-nal a rombolásba, nagyon rövid idő alatt megtudták azt is, hogy mi az a késő bánat. (Ugy van ! Ugy van !) Az a példa, amelyet Friedrich t. képviselőtársam felhozott : a 48-as törvények alkotása, abszolúte nem meggyőző. Az ősiségi és úrbéri törvényeken Deák Ferencz és Bezerédj már 1836-ban dolgoztak és 1848-ban megjelentek ezek a törvények, melyek röviden azt foglalták magukban, hogy az urbérisé­get örökre el kell törölni, a végrehajtás módjait pedig a jövő országgyűlésen fogja a kormány elő­terjeszteni. Ugyanez áll az ősiségre nézve is. Azok tehát, akik forradalmi elan-nal dolgoztak 1848-ban, de azért meggondolt és higgadt emberek is voltak, azok sem három nap alatt csinálták meg az ur­bériség eltörlését, csak egy deklarációt. csináltak meg három nap alatt. Sajnos, azért is rossz ez a példa, mert épen az urbériség eltörlésének követ­kezményei dezasztruózusak voltak nem azért, mintha az elv lett volna hibás, hanem épen a végre­hajtás volt hibás. Nem az akkori magyar kormány hajtotta végre, hanem az abszolutizmus kezdte végrehajtani és mert akkor is gyorsan akartak dol­gozni, rosszul dolgoztak, akkor is csak azt az egy­szerű célt tartották szem előtt, hogy eltöröljék az urbériséget, ellenben senki sem gondolt avval, hogy annak a felszabadított jobbágynak és annak a min­denesetre sújtott uraságnak hitelszer vezetékre lett volna szüksége előbb (Ugy van !) és ezeknek a hitel­szervezeteknek hiánya okozta azt, hogy a jobbágy is tönkrement, az ur is tönkrement. Ez a példa tehát, reám legalább, nem hatott meggyőző] eg. Ilyen deklarációt tenni — nem is kell három nap — nagyon röviden tudnánk mi is az adókra vonatkozólag, mert hiszen azt ki lehetne mon­dani, hogy az állampolgárok vagyonuk és jövedel­meik arányában fokozatosan kötelesek hozzájá­rulni az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállí­tásához. Ez körülbelül olyan értelmű volna, mint volt annakidején az urbériségre vonatkozó dekla­ráció. De ilyen deklarációval a hiányt fedezni még nem lehet és a végrehajtás bizony kitolódnék még hosszabb időre. Ilyen gyors intézkedéssel száz­milliókat talán lehetne szerezni, de bizonyos, hogy milliárdokat veszítenénk. Nem kell talán alábecsülni azt a munkát, amelyet a kormány és ennek a kormánynak az elődei végeztek ezen igen nehéz idő alatt. Ha végig méltóztatnak gondolni, talán méltóztatnak látni bizonyos programmszerüséget és céltudatos­ságot ebben a munkában. Hiszen a bolsevizmus letörése után mégis csak nem olyan kis dolog volt, amikor jóformán semmi sem volt a helyén, mikor minden rend fel volt bomolva, hogy a kor­mány a legnagyobb nehézségek között, teljesen kötött kézzel, minden mozgási szabadság nél­kül — ugy, ahogy — mégis helyre tudta állítani a rendet, meg tudta indítani a közigazgatást, tudott gondoskodni a szükségletek fedezéséről, akkor, amikor jóformán semmi anyagi eszközt nem ta­lált, amelyet felhasználhatott volna, tudott gon­doskodni a közélelmezésnek, a honvédelemnek financirozásáról, tudott gondoskodni arról, hogy mezőgazdasági égpek mégis csak fognak a mező­gazdaság rendelkezésére állani. A vasutakat, az utakat rendbehoztuk ugy ahogy, a külforgalmat borzasztó nehézségek közt annyira, amennyire a viszonyok megengedték, mégis csak helyreállítottuk. Amit egyéves fel­fordulás és bizonytalanság után igazán csak egy­két hónap munkájával csinált ez a kormány, •— kénytelen vagyok rámutatni — talán mégis csak mutat bizonyos céltudatosságra és arra, hogy azt gondolkozással csináltuk. (Ugy van!) Majdnem ugy jött egy-egy képviselő urnák a szemrehányása, mintha nem dolgoznék ez a kor­mány. Méltóztassanak elhinni, hogy dolgozik, még pedig azt lehet mondani, éjjel-nappal dolgo­zik, de ennek a munkának egy-egy része ma még

Next

/
Thumbnails
Contents