Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

252 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. masan dolgozik tovább, ugy mint eddig és itt látom Magyarországnak az újra felépítését, itt lesz a többtermelés. De ezt nem törvényekkel érjük el, mert többteimelést szigorított törvényekkel, ráparancsolással elérni nem leket. Meg kell az embereknek, a falusi népnek valahogy közeliteni a lelki világát, (Élénk helyeslés.) kulturálissá kell tenni, hozzá kell férkőzni, s az továbbra is ugy, mint eddig, rabszolgája lesz, de nem a láncosoknak, hanem ennek a hazának és mint a múltban, az elvesztett háborúban, minden zúgolódás, minden lázadás nélkül kitartott az utolsó percig, ugy, ha ismét fegyverbe fogja szólítani az elvesztett haza, fegyverbe áll újra és ki fog tartani ! Most pedig az indemnitást általánosságban elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Szónokot számosan üdvözlik.) Eíilök : Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Szabó Sándor jegyző : Janka Károly ! Janka Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk f) Amidőn az államháztartás viteléről szóló törvényjavaslat tárgyalása során felszólalok, mindenekelőtt kijelentem, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Teszem ezt annál a bizalomnál fogva, amelylyel a kormány és a kormány működése iránt viseltetem. Nem oszthatom ugyanis azoknak aggodalmát, — ezek között különösen Ereky Károly t. képviselőtársamét — akik veszedelmet látnak abban, hogy a kormány a bevételi és kiadási tételek részletezése által nem ad nagyobb betekinthetőséget, vagy hogy a jövőbe való bepillantás számára nem nyitott ablakot, amelyen át megláthatnék a kormány célját, terveit a pénzügyi káoszból való kibontakozásra. Az előbbire nézve meg kell állapítanom azt, hogy az adott viszonyok között a kormány nincs is abban a helyzetben, hogy nekünk ilyen technikailag művészi keretekben tárja fel ma az államháztartást. Az utóbbira nézve pedig ki kell mondanom, hogy az a nyitott ablak nagyon rossz dolog volna épen a nemzetre nézve és rossz szolgálatot tenne az államnak a pénzügyi kormány, ha céljait idő előtt feltárná, mert ezzel nagyon könnyen kibúvót adna az állam iránti kötelesség teljesítése alól épen azok számára, akik igenis ismerik és tudják az útját, a módját annak, hogy miképen kell a törvényt megkerülni, a törvényes intézkedéseket kijátszani és a kötelességeket, a terheket mások vállára róni. T. Nemzetgyűlés ! Vitán felül áll az, hogy cselekedni kell. De megvallom igenis, hogy én a cselekvés idejét még nem látom elérkezettnek és nem is tudom megérteni Sándor Pál t. képviselőtársamnak azt a szemrehányását, hogy miért nem ad a kormány tervet pl. a vagyonadó vagy pedig más pénzügyi művelet szempontjából, miért nem évi április hó 24-én, szombaton. mutat a kibontakozásra utat, ösvényt a nemzet számára. En ugy látom, hogy erre nézve az időpont nem érkezett el, mert hiszen ennek az időpontnak és az ebből folyó cselekvésnek beálltát tulaj donképen nem is mi szabjuk meg. Amig ez a világtörténeti pillanat bekövetkezik, addig elégítsen ki minket az államháztartás törvényes vitelére törekvő becsületes akarat. Én ugy gondolom, hogy jobb ma a késedelem helyrehozható ká,ra, mint a sietségből származó tévelygés helyrehozhatatlan katasztróf áj a. Aztán méltóztassék elgondolni : hogyan siessünk mi, megkötöttek, amikor vajúdnak, amikor vesztegetnek azok, akiknek elhatározásával a mi komoly és határozott cselekvésünk a legszorosabban összefügg, amikor a sorsunk félő] való döntés folytonosan és mindig útban van, amikor a nagy világpolitika, melyet a győztesek csinálnak, maga is csak pepecselés, tapogatózás, toldozás-foltozás, mikor még a saját ügyünkben sem ül itéiőszékében az a salamoni bölcseség, mely a hazug követetés jogán perlő mostoha és az igazi édesanya, Hungária között, mielőtt megvillanna a pallos, hogy megossza az élő gyermeket, ki merné mondani azt az egyedül helyes, egyedül igaz salamoni itélelet hogy : »az eleven gyermeket pedig adjátok annak az aszszonynak, mert az az ő anyja, mert szívesen szánta«; mikor máról-holnapra történik ott is a tájékozódás, mikor ott is minden későbbi elhatározás egy korábbival szemben tett és mégis annak a korábbinak javára szóló, habár szükségszerű és kényszerű intézkedés ; mikor ott is azt a nagy beteget akarnák talpraállitani, akivel szeietnék meggyógyítani a világot, — azt a 40 fokos lázban szenvedő kapitalizmust. En ezt a törekvést látom épen a békekonferencia késedelmeskedésében is. Ne áltassuk magunkat, tisztelt Nemzetgyűlés ; valljuk meg és állapítsuk meg azt az igazságot, hogy a világokat mozgató nagytőke beteg, mert véirel és nyomorral fertőzte meg magát. Most a klimatikus változásokkal kuruzsolják. Egyszer a túlfűtött francia nacionalizmus gőzkamrájával kísérleteznek körülötte, máskor az angol hideg számítás párás ködével próbálkoznak vele, jelenleg meg épen délvidéki kúrán tartják, de ez is aligha járhat sok eredménnyel, mert a betegszobából olyan hírek szivárognak ki, mintha egy különös doktorral, a német kancellárral akarnának legújabban konzultáltatni körülötte. T. Nemzetgyűlés ! Mi ez, ha nem az idők jele ; ha nem az, hogy igenis, mindenáron meg akarják menteni, meg akarják tartani azt a beteget, akiért el kell feledni mindent, akiért hűtőre kell tenni még a gyűlöletet is, sőt fizetni kell a honoráriumot is, kelletlen engedmények, holmi fizetési haladékoknak képében. T. Nemzetgyűlés ! Legyek rossz diagnoszta, a páciens ettől a művelettől meggyógyulni nem fog. Az ilyen .félrendszabályokkal a kapitalizmus még nem lesz egészséges. A beteg tőkének magát