Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 253 kell meggyógyítania az egész világon, nemcsak nálunk, de a győzteseknél, a győztes államokban is. Akkor lehet majd az a beteg tőke a beteg emberiségnek orvosa. A legnagyobb lelki orvos, Krisztus mondja : »Orvos, gyógyitsd meg magadat !« A tőke szükséges, a tőke kell, de az élet, a becsület, a szeretet, az emberiesség kell, hogy áthassa. Az a tőke, amely körül konzultálnak, szinte halálos beteg, rémlátásai vannak, idegsokkban szenved, mert nagyot vétett az emberiség és az emberiesség ellen. Felidézte a háború rémét, felszabadította láncaikról a furiákat, milliókat előbb fenevadakká, azután nagyon is csendes emberekké, kóválygó árnyakká tett. Hát akinek a lelkére ennyi sötét emlék nehezedik, aki előtt milliószámra járnak fel a néma árnyak, akinek a lábaihoz mankók zuhannak, akinek a szivéhez maró könnycseppek, árvák, özvegyek, kiéhezettek, lerongyoltak fénytelen szemének patakzó könnyei folynak, hogyne volna az halálos beteg? Hogyne rázná, gyötörné azt a halálos láz? Pedig, t. Nemzetgyűlés, a tőke nagyon is egészséges akart lenni. 1914-ben hizlaló kúrára indult el, de a kúra tovább tartott, mint ahogy számított rá, tovább tartott a kelleténél és most sok a háj, aminek következtében beállott a szivelzsirosodás, nagy a szívnyomás, gyakori a képzelgés, a rémlátás. Emellett a diagnózis mellett nincs mit várnunk ettől a betegtől. A betegnek önmagát kell meggyógyítania. »Orvos, gyógyitsd meg magadat !« A betegnek el kell szánnia magát a soványító kúrára (Ugy van !) és egy kis operációra, amit ő a háború alatt annyira tökéletesített, annyira kifejlesztett, szinte a művészet magaslatára emelt. Ez az úgynevezett homoepathia. Ha a tőke ezekre el nem szánja magát, előbb-utóbb megöli a szívnyomás, ami finánc-nyelven azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik nem az államok csődje, de a kapitalizmus bukása. Nem látja-e ország-világ, hogy ezzel a gyógyszerrel a beteg társadalmat nem lehet meggyógyítani ? Minél többet adagolnak belőle neki, annál jobban emelkedik a láza, annál inkább fokozódik nyomorúsága ! Komoly orvosok már nem is javalják ezt a medicinát, hanem háziszereket irnak elő. mint a mi kormányunk is a tisztviselők számára, ha ezeket a házi szereket is — feltéve, hogy lennének — még mindig nem magának akarná megkaparitani és nem maga akarná fellakmározni az a fuldokló, lélegzeni is alig tudó beteg tőke. T. Nemzetgyűlés ! Ezeket azért voltam bátor elmondani, mert a győztes államok önbelátásáig pénzügyi téren az én hitem és goddolatom szerint nagy koncepciójú tervekről aligha lehet szó. Nem különösen ott, abban a helyzetben, amelyben mi vagyunk, ahol azt sem tudjuk, hogy már ól-holnapra kire és kikkel kell számolnunk. — Ezzel a tőkével operálni nem lehet, mert ez a tőke először maga operálandó meg. A műtétet pedig maguknak a győztes államoknak kell megkezdeniük a saját elveiken oly módon, hogy a régi három jelszó — bűnhődés, jóvátétel és helyreállítás — helyett eme másik hármat tegyék : lemondás, kiengesztelés és testvériesség. Addig mig ennek belátása el nem következik, a mi sorsunk is csak pepecselés, toldásfoldás. Csak ezután állhat helyre újra az államháztartások szinte művészies kivitelű mesterséges struktúrája. Ki hinné el azt, t. Nemzetgyűlés . . . Elnök : T. képviselő ur, a házszabályok 219. §-a a beszéd olvasását tiltja. En a képviselő urat nem fogom ebben gátolni, tekintettel arra, hogy első izben szólal fel a Nemzetgyűlésen, de hogy ez ne alkosson precedenst, ezt konstatálni kívánom. Csak méltóztassék folytatni, mert, ismétlem, első izben felszólalóval szemben a legmesszebbmenő elnézéssel tartozom. Janka Károly: T. Nemzetgyűlés! Hát ki hinné el azt, hogy népek képesek lennének verejtékkel összehordani az államháztartások ama milliárdjait, amelyek a sok milliárdos államadósságok képében jelentkeznek a győztes és a legyőzött államokban egyaránt. Ez álom. és utópia. A LeninTrockij-Kun triász vakmerő merénylete, nemkülönben az entente ötös tanácsa — én ugy látom — egy cél felé eveznek, csak más vizeken. A triász agyon akarta ütni, az ötös tanács a hadisarcokból agyon akarja etetni a tőkét. Ez pedig mind a két esetben a tőke halála. Pedig a tőkének élnie kell, mert a tulajdon minden emberi munka legsajátabb alapja és minden emberi törekvés, szorgalom és igyekezet legfőbb rugója és biztositéka. A tőkét tehát hozzá kell segíteni az élethez, a gyógyuláshoz, hogy ez ne méreg, de orvosság legyen az emberiség számára, az emberi nyomor összegének a meggyógyulására. A tőkének tehát ezen az öngyógyításon át kell mennie és át is fog rajta menni. A gyógyítási folyamat, amely nem egyéb, mint a felebaráti szeretet szent tüzében való megtisztulás ma még késik, mert állapotok állanak a beteg körül, akik önámitással, rövidlátással még utazgattatják a beteget, hisz jön a nyár, a kúrák ideje, de nincs messze az a nap, amikor győztesek és legyőzöttek leülnek együtt, a megértés, a krisztusi szeretet asztalához és hozzákezdenek a komoly gyógyításhoz, a rokonszenvet kifejező homeopátia, az önzés nélküli emberszeretet jegyében. Addig csak a dolgainkban való bölcsességgel, a milliók sorsán csüggő komoly szeretettel, tűréssel hordjuk serényen a homokszemeket. Ugy látom, hogy ezt tesszük is, teszi az egész Nemzetgyűlés és mégis azt mondják, hogy nem dolgozik ; azt mondják, hogy csak beszél. Hát nem azért küldtek ide bennünket, hogy megbízóinknak, küldőinknek visszhangjai legyünk? Talán ez a visszhang sokaknak nem kellemes zene, de nekünk, amint nem lehet feladatunk a szószátyárkodás, ugy nem lehet szerepünk a némaság sem. Bizonyára örök érvényességű az az evangéliumi igazság, hogy az Istennek az országa nem beszédben áll, hanem a lélek erejében. Ezelőtt az igazság előtt meghajlik az egész