Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. attól a mérsékelt programúitól, amelyen a Kisgazda- és Földmivespárt ma áll. A fúzióba tehát, amint előbb emiitettem, a mi pártunk nem mehet bele, hanem igenis meg vagyok róla győződve, bár erre felhatalmazásom a párttól nincs, hogy az előbb emiitettem szoros összműködésbe nemcsak a legnagyobb készséggel hajlandó belemenni, hanem azt feltétlenül szükségesnek is tartja. (Helyeslés.) Bottlik József: Mindig ezt hangoztatjuk! Gr. Széchenyi Viktor : Ezek a körülmények azonban, igen tisztelt Nemzetgyűlés, nem ma merültek fel, hanem már két hónap óta ismeretesek előttünk, de ennek dacára azt látjuk, hogy az indemnitást megelőző időben a Nemzetgyűlés vitái tulajdonképen Ízetlen személyeskedésben és az egymás becsületében való gázolásban merültek ki a keresztény kurzusnak és a felebaráti szeretetnek nagyobb dicsőségére. Ne éljünk mi abban az illúzióban és ne áltassuk egymást : a Nemzetgyűlésnek eddigi tárgyalásai, —az utolsó napokat ki akarom venni, mert az indemnitás tárgyalása óta nézetem szerint a helyzet javult, amennyiben tényleg szakszerű, komoly beszédeket hallottunk — de a Nemzetgyűlésnek ezelőtti tárgyalási modora az országban a legnagyobb visszatetszést, hogy ne mondjam közundort keltette. Hiszen még ma is, amidőn elegendő tárgyalási anyag van és amikor a komoly felszólalásnak elegendő tere van, még ma is azt látjuk, hogy- minden ülésen átlag egy órát személyeskedéssel töltünk el. A bizottsági tárgyalások is igen lassan döcögnek némelykor, mert igen tisztelt képviselőtársaim bár elég fényes fizetéssel tiszteltük meg magunkat, a bizottsági tárgyalásokon való részvételben talán még mindig nem látnak olyan kötelezettséget, amelynél igazán kötélnek kell állni és amelyet igazap teljesiteni kell. Azt hiszem, hogy ez a szegény keresztrefeszitett drága haza igazán megkövetelheti ma minden vezetésre hivatott vagy magát vezetésre érdemesnek és alkalmasnak érző férfiutói azt, hogy személyes érdekeit feltétlenül alárendelje a közérdeknek. Annak a már-már elcsépelt, de örökké igaz mondásnak, hogy ne keressük, ami bennünket szétválaszt, de találjuk meg azt, ami bennünket összehoz, legvégső konzekvenciáit is le kell vonnunk. (Helyeslés.) Csodálatos dolog, hogy még mindig nagyon sokan vannak ugy itt a parlamentben, mint az országban, akik aggódva, félve, rettegve néznek a Kisgazda- és Földmivespártra. Egy szélsőséges, nem intelligens osztálypártnak tartják, amely nemhogy az ország konszolidációján dolgoznék, hanem inkább a destruktiv irányzat felé halad. (Ellentmondások hahói.) Hegyeshalmy Lajos: Senki sem mondja! Gr. Széchenyi Viktor : Egyrészről leszólják ezt a pártot, hogy nem Kisgazdapárt, mert vannak benne ügyvédek, doktorok, mérnökök, tisztviselők, (Felkiáltások : Grófok !) sőt horribile dictu, még nagybirtokos grófok is. (Ugy van !) De ugyanazzal a lélegzettel hozzá mondják azt, hogy ez osztályNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTE évi április hó 24-én

f szombaton. 241 párt, amely nem viseli szivén az ország gazdasági érdekeinek összességét, hanem kizárólag csakis egy osztálynak az érdekeit kivánja szolgálni és előtolni. Rassay Károly : A beszédekből ez látszik ! Gr. Széchenyi Viktor: Megnyugtathatom a még mindig rettegőket, hogy a Kisgazda- és Földmivespárt keresztény, hazafias, nemzeti alapon álló párt, amely a mérsékelt haladásnak biztos garanciája, amely nem akar osztályt szolgálni, hanem a nemzet egyetemes érdekét és ezt a legjobban ugy véli szolgálni, ha a nemzet háromnegyed részénél többet kitevő, földmiveléssel foglalkozó osztálynak életviszonyait, életérdekeit kivánja mindenképen előmozditani, megvédeni. Ne féljenek az aggódok, t. Nemzetgyűlés, a föld szagától, a mely e pártot áthatja. (Élénk felkiáltások balfelöl : Dehogy félünk !) A föld szaga a röghöz való ragaszkodást, annak védelmét, annak becsületét és végeredményében az eleven hazaszeretetet jelenti. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelól.) Mi keresztény párt vagyunk, a keresztény kurzust szívvel-lélekkel óhajtjuk szolgálni. De a keresztény ideálokat mi a nemzetközi, istentagadó, destruktiv irányzattal szemben csakis ugy tudjuk megvédeni, ha egy erős, keresztény frontot fogunk teremteni. (Általános élénk helyeslés.) Ezt az erős, egységes keresztény frontot az összes keresztény felekezeteknek bajtársias összetartására kell felépíteni. (Ugy van!) Ne legyen tehát ebben az országban se reformáció, se ellenreformáció, hanem találjuk meg egymást, tartsunk össze ugy a keresztények, mint a keresztyének, (Elénk helyeslés.) szoros bajtársi összetartásban, bajtársi szeretetben és alkossuk meg azt az erős keresztény frontot, amelyre szükségünk van. (Taps.) Kicsinyes, alantjáró léleknek tartom azt, aki ma is ilyen differenciákat keres és talál magyar és magyar között. Annak a vége csak az lesz, hogy inter duos litigantes tertius gaudet. Engedjék meg, hogy erről a tértiusról is egynéhány szót szóljak. (Halljuk ! Halljuk 1 Derültség.) A zsidók uralmának visszaszorítását pedig mi ne fiók-pogromokkal, vagy pedig nagyhangú, a zsidókat szidó szólamokkal próbáljuk meg, mert ezzel csak nevetségessé tesszük magunkat s ártunk magunknak a külföld előtt, hanem tessék a t. kormánynak minél előbb a numerus claususról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Huber János: A gyakorlatban már megvan! (Derültség.) Gr. Széchenyi Viktor: Végül sok huzavona után megszületett, — pardon a kifejezésért — van már külügy ministerünk, akinek működése elé a legnagyobb bizalommal nézek. Határozott külpolitikai orientálódást várok tőle, mert lehetetlen állapot az, hogy minden nemzet iránt ellenséges indulattal, kardcsörtetéssel legyünk, amikor erős és szoros barátok nélkül lehetetlen a nemzetek I életében helytállani. r. 3i