Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
240 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. ismerem azt a két birtokot, amelyről a tisztelt képviselő ur említést tett. Ismerem az ormándi birtokot, Somssich Antalét és Pölöskét, néhai Széchenyi Béla birtokát és nagyon jól tudom, hogy mind a kettőben a régi cselédet rendkívül megbecsülik és teljességgel kizártnak tartom, — bár nem ismerem az esetet, de merem érte a garanciát vállalni, hogy abszolute nem igaz — hogy az illetőt 45 évi szolgálat után ártatlanul bocsátották volna el. (Ugy van!) Bencze Gábor: Ártatlanul nem bocsátanak el soha senkit ! Örülnek, ha ottmarad. Bottlik József: Lehet, hogy kommunista volt! (Nagy zaj és közbeszólások.) Gr. Széchenyi Viktor: Ezzel legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A parlamentnek és az állam gépezetének egynémely kérdésére akarnék rámutatni. Itt van először is az egységes kormányzópárt kérdése, amelyről oly sokat hallunk beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos, hogy egy egységes kormányzópártnak megvannak a maga nagy előnyei, de a mai körülmények és azon viszonyok közt, amelyekben a Nemzetgyűlés és pártjai vannak, szerencsétlen gondolatnak tartanám ennek r a fúziónak minden áron való forszirozását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha tekintjük a két, számra nézve körülbelül egyforma nagy párt programmját, azt fogjuk látni, hogy azok nagyjában és egészében azonosak, (ügy van!) Azonban igenis mégis van meglehetősen erős, konkrét különbség köztük. T. i. a keresztény nemzeti párt ugy elnevezésében, valamint belső tartalmában sokkal tágabb keretben mozog, mig ellenben a keresztény kisgazda- és földmivespárt szorosabb korlátokhoz van kötve, azt mondhatnám, meghatározottabb marsrutával van ellátva. Ennek a kisgazda- és földmivespártnak a neve az ország háromnegyed részét kitevő, földmiveléssel foglalkozó lakosság körében ma már olyan fogalommá lett, olyan tartalmi tényezővé lett, hogy programmjából vagy elnevezéséből csak egy jottányit is engedni egyenlő volna a választók ellen elkövetett árulással. Dräxler János: Ne is engedjen! Gr. Széchenyi Viktor: Ez egyenlő volna olyan erkölcstelen politikai lépéssel, amely a képviselő és választói közt fennálló bizalmat nemcsak megingatná, de valószínűleg teljesen megsemmisítené. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Dräxler János: Szó sincs róla! Gr. Széchenyi Viktor: Pedig a képviselő kerületének bizalma, az én nézetem szerint, országos érdek. Országos érdek különösen ott, — mint p. o. a kisgazda- és földmivespártnál — ahol a képviselők legnagyobbrészt a kerületben laknak s ott többé-kevésbé befolyást gyakorolnak a választókra és a közönségre, többnyire igenis jó és helyes befolyást. Ezt a befolyást megsemmisíteni vagy gyengíteni még országos érdekből sem volna kívánatos. (Helyeslés jobbfelol.) De nemcsak a programmnak vagy az elnevezésnek eltologatásával nem követnének üdvös eljárást, hanem odakonkludálok, hogy nekünk a pártvezetőink pozícióját és befolyását sem szabad elhomályosítani engednünk, mert akkor ismét ott vagyunk, hogy azt a bizalmat, amelyet választóink körében élvezünk, elveszítjük, pedig ez a bizalom, igen tisztelt Nemzetgyűlés, az a fluidum, az a hangulat, amely a kerületből árad a képviselő felé, a képviselőnek itt a parlamentben felelőségteljes munkájához megadja a munkakedvet, megadja a felelőség viseléséhez való készséget. Olyan ez a fluidum, mint akár a háborúban a front ós az úgynevezett mögöttes országrész közti hangulat. Az a bizalom, amely az ország belsejéből a front felé áramlott, adta meg annak a katonának a fronton az erőt arra, hogy sikeresen meg tudjon állni és erőteljesen tudjor működni. Mihelyt az a fluidum megszűnik, mihelyt a bizalomnak a mögöttes országból a frontra való áramlása megszűnik, akkor csak egy lélek nélküli testté válik a front, amely a helyét megállni már nem birja és idővel összeroppan. Ugyanez áll a kerület bizalmára a képviselője iránt. Ma ugy áll a dolog, hogy egyik fuziónáiis kísérlet a másik után történik és ezek a fuziónáiis kísérletek mindkét pártban izgatottságot, türelmetlenséget okoznak, a mi pedig semmi esetre sem járul hozzá ahhoz, hogy nyugodt hangulatban tárgyalhasson ez a nemzetgyűlés. Bottlik József: Ez okozza a feszültséget. Gr. Széchenyi Viktor: Mindkét pártnak a programmja meglehetősen, vagy majdnem azonos lévén és mivel ez az ország rászorul arra, hogy együttesen dolgozzunk, mert egy erős ellenzéket egyik párt sem birna el, de ami a fő, a legkevésbé birná el az ország maga, azért egy szoros, harmonikus együttműködésre van szükség. (Ugy van! Ugy van!) Kérdés, hogy azt a szoros, harmonikus együttműködést hogyan találjuk meg a legjobban? Az ón nézetem szerint nem találjuk meg a fuziónáiis kísérletekben, mert épen az utolsó hetek eseményei mutatják, hogy ezáltal csak izgatottságot és türelmetlenséget okoznak. Nekünk tehát olyan együttműködést kell keresnünk, amelyet lehetőleg intézményesen biztosithatunk, de ennek az együttműködésnek, szoros együttműködésnek, igen tisztelt Nemzetgyűlés, nem szabad csupán külsőségekben megnyilatkozni, hanem a lelkek belső harmóniájában is. (Általános helyeslés.) Drexler János : Ezt akarjuk ! Gr. Széchenyi Viktor : De hiába is csinálnék meg mi, igen tisztelt Nemzetgyűlés, a fúziót itt a központban. Az én meggyőződésem az, hogy ez a fúzió nem hajtható végre kint az országban, hanem a legrövidebb idő alatt keletkeznék egy, esetleg több másik kisgazdapárt, amely széles balra kanyarodással teljesen eltérne attól a józan,
