Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. szólt és azt kiáltotta oda Drozdy képviselő urnák: »Ki kell dobni!« Ez sérti nemcsak az illemet, hanem sérti a képviselő ur immunitását is. Én, "bár nagyon értem azt az általános felháborodást, melyben Huber János is résztvett és nem utasítom őt e pillanatban rendre, de ha még egyszer előfordulna ilyen eset, kénytelen volnék vele szemben rendreutasitással élni. Drozdy Győző képviselő ur a házszabályok 221. §-ára való hivatkozással szót kér. Joga van hozzá. Kérem, méltóztassék előadni az előadandókat. Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, nemcsak az én nyelvérzékem igazolja, de bármelyikünknek helyes grammatikai érzékével is könnyen konstatálható lesz az, hogy én most teljes félreértés áldozata voltam. Ugyanis én a következő mondatot óhajtottam itt mondani: Nemzetünket rossz hirbe keverni nem akartam, mert az úgyis gyanús színben van feltüntetve azokban a tendenciózus híresztelésekben, amelyeket hazánk ellenségei a külföldi sajtóban terjesztenek. Amikor én csak addig jutottam el : »mert az úgyis gyanús«, ideges képviselőtársaim felugrottak, közbekiabáltak és abból származott az incidens. En tehát pont az ellenkezőjét akartam annak mondani, amit beszédembe bele akarnak magyarázni és így azt hiszem, hogy a rendreutasitást nem érdemeltem meg. Ha megengedi a T. Nemzetgyűlés, most fejezem be Korányi pénzügyminister ur felszólalására vonatkozólag személyes mentségemet. Midőn azt állítottam, hogy a büntetett előéletű embereket nagyüzemüen termelik Magyarországon, célozni akartam itt az előzetes letartóztatásokra, amelyek — bizony most már bevallhatjuk, — nagyon gyakran alaptalanok, és bizony nagyon sok ember esik áldozatául ilyenképen az igazságszolgáltatásnak addig is, amig fölötte azután bíróság dönt és ártatlansága ki nem derül. Mivel nagyon sok ártatlan ember szenvedett ilyen okok következtében hamis feljelentések révén, azért vettem be beszédembe ezt a pontot. Elnök : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A képviselő ur azt állította, hogy ő egy téves elnöki rendreutasításnak lett az áldozata. Ezzel szemben, bár igen szivesen vettem azt, hogy ő itt kimentette magát, vagy menteni kívánta magát, — mert ez mindenesetre azt jelenti, hogy ő megbánta kijelentését, h szándékos lett volna — kötelességem konstatálni a gyorsírói jegyzetekből az egész eset lefolyását. Abból méltóztassanak megítélni, vájjon az elnök tévedett-e, vagy nem (olvassa) : »Drozdy Győző szólásra jelentkezik. Elnök: Mi címen kíván a képviselő ur szólni ? Drozdy Győző : Félreértett szavaim megmagyarázása címén. Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző : Egyáltalában távol állott tőlem az a szándék, hogy nemzetünknek jó hírnevét, a mely már különél április hó 24-én, szombaton. 239 ben is gyanúsan áll, megtámadjam.« Erre zaj következett és mint méltóztatnak emlékezni, lefolyt az incidens. Ebből határozottan kitűnik, hogy a képviselő ur oly szavakat használt, amelyek a magyar nemzetet mindenkor, de különösen ebben a kritikus helyzetben, amelyben az ország van, igen kínosan és igazságtalanul érintették. Én kész vagyok a képviselő urnák a szándékát elismeni és azt, amit most kimagyarázott, honorálni, hogy t. i. ő ezt mondani nem akarta, de abban a pillanatban, amikor a kijelentés megtörtént, nem tudhattam, hogy mi a szándéka. Nekem a tényekhez kellett magamat tartanom és a házszabályok értelmében eljárnom, amelyek reám azt a kötelességet rójják, amelyet — hivatkozom az egész Nemzetgyűlésre — a legritkábban és igen nagy ellenszenvvel alkalmazok, hogy a rendreutasitást vele szemben igénybevegyem. Azt hiszem, ezzel kötelességemet teljesítettem és nem tévedtem akkor, amikor ezt tettem. (Helyeslés. ) Ki következik szólásra? Szabó Sándor jegyző: Gróf Széchenyi Viktor! Gr. Széchenyi Viktor: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Előre is jelzem, hogy az indemnitást elfogadom, mert kívánatosnak tartom, hogy a kormány mentül előbb törvényes plattformra helyezkedhessek. Mielőtt beszédem további tárgyaira áttérnék, szabadjon röviden reflektálnom a Drozdy Győző t. képviselőtársam által elmondottakra. Én azt hiszem, hogy szerencsétlenül választotta meg az igen tisztelt képviselő ur az általa előadottakat akkor, amikor — amint azt most a gyorsírói jegyzetekből és az általa felolvasott beszéd szövegéből hallottuk — oda akart konkludálni, hogy Magyarország hírnevét kifelé nem akarta elhomályosítani. Ezzel azonban, igen tisztelt képviselőtársam, ellentétben volt az, amit mondani méltóztatott, midőn a pintyőke madárral való hasonlatot előadta, amely azt a meggyőződést, vagy azt a tudatot ébresztheti a közönségben, hogy igenis Magyarországon minden második ember ártatlanul fogva van. De nagyon szerencsétlen dolognak tartom a tisztelt képviselő úrtól azt is, — és ez bizonyos fokig személyesen is közelebbről érdekel — hogy itt elbocsátott cselédeknek a leveleit méltóztatott felolvasni, anélkül hogy előbb tudomást ós meggyőződést szerzett volna arról, hogy az illető elbocsátott cselédek leveleiben előadottak tényleg megfelelnek-e a valóságnak. (Ugy van! Ugy van !) Ha én egy elbocsátott cselédtől levelet kapok, azt én sohasem fogom a Nemzetgyűlés ! elé vinni, mert az nézetem szerint nem való a Nemzetgyűlés elé. (Ugy van! Ugy van!) Ha meg tudom állapítani azt, hogy valóban sérelem esett azon az emberen és arról személyesen, vagy autentikus hirek alapján meggyőződöm, akkor ide hozhatom az ügyet, ha ugy látom, hogy máshol orvoslást nem kapok. Véletlenül