Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

236 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. az embert oly módon bűntették meg, mint azokat, akik nem három-négyszáz koronát szabtak ki a községi lakosokra, hanem ötévi fegyházat, ha ebben az esetben is a bíróság vagy az ítéletet hasonló mértékkel mért, kénytelen voltam ezt a szót használni. Végtelenül sajnálom, de juszticmord történt a múltban és történni fog a jövőben is, ón abszolúte nem akartam a bírói kart megsérteni«. Csodálatos valami egy hatóságról azt mondani, hogy jogtalanul, hogy helytelenül jár el és még sem akarja őt megsérteni, amikor oly tényeket szögez le, amelyek semmi egyébre nem alkalmasak, mint tekintélyének teljes tönkretételére. »Ez egyszerű tévedés, amelyet azonban mindig meg kell mondani s amelyet mint jogász, mindig mégis fogok mondani.« Itt valóban nem értem azt, hogy hogyan érti ezt a ministerelnök ur. ügy-e, hogy ő tévedett, amikor ezt kijelentette, vagy pedig ugy, hogy a biróság tévedett. Ha ugy értette, hogy ő tévedett, akkor rendben van, akkor az ügy ugy a biróság, mint az ón részemről be van fejezve. Ha ellenben nem ugy értette, akkor nincs befejezve, akkor még folytatása is lesz, mert kell is lennie. Hiszen, mint mondottam, lehetetlenség az, hogy a törvényhozó testületben a végrehajtóhatalomnak, a másik államhatalomnak a legfőbb hatalmi szerve vonja felelősségre a független magyar bíróságot, mint az államhatalomnak harmadik letéteményesét. Nem lehet ez azért sem, mert ha ez bekövetkezik, akkor, amint mondottam, a jogrend megrendül. Elképzelhetetlen az, hogy a biróság, amely a törvénynek, a becsületnek, a tisztességnek az őre, odaállittassék ország-világ elé, mint amely nem áll a helyzet magaslatán és nem tud megfelelni azoknak a követelményeknek épen ebben a legsúlyosabb időben, amikor sújtani kell azokat, akik gyilkosok, gazemberek módjára tönkre sorvasztották egy nemzet ezeréves alkotmányát. (Igaz! Ugy van! hal felől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Van továbbá a ministerelnök ur beszédében még egy passzus, amelyet én inkriminálok. »Ily tévedés mindaddig történni fog, mig oly biróság működik, amelynek Ítélete ellen nincs appelláta.« Hát a tévedés elkövetése az appellábilitással, az ítélet reparábilitásával épen nem áll causalis nexusban és nem tudom elképzelni, hogy gondolja a kormányelnök ur, hogy ha az Ítélet reparálható, akkor nem történik juszticmord ? Hiszen juszticniord, mint ő mondja el fog követtetni a jövőben is és elkövettetett eddig" is, nem attól függ tehát, hogy egy ítélet fellebbezhető-e vagy nem, hanem függ esetleg önmagában való meghatározásától, ha esetszerüleg valami erkölcsileg helytelen fog történni. Azután azt mondja a kormányelnök ur, »A biró esetleg tévedhet azért, mert nem hozzák elébe az anyagot oly módon, amint kellene, de tévedhet azért is, mert nem tudja, hogy hasonló esetben más biróság milyen mértékkel mért, különösen ilyen kivételes ós uj eljárásnál. Ezen tévedés a birón kivül eső okokból eredhet. Lett légyen bár tévedés alapján hozott ítélet akkor, amikor ellene appelláta nincs ugyan, de van ujrafelvétel, a kormányelnöknek nem prejudikálhat úgy, hogy előre megállapítsa, hogy aza ítélet rektifikálásra szorul, mert ez megint csak belenyúlás az egyik szuverén hatalom jogkörébe a másik szuverén hatalom részéről, mikor előre megjegyzi és azt mondja, hogy a bíróságnak azt az ítéletet rektifikálnia kell és az ujrafelvételnek helyet kell adnia. Már pedig ez a bíróságnak megint csak elsőrendű joga, hogy, ha ugy találja, hogy újra fel kell venni az ügyet, akkor elrendeli az ujrafelvételt, ha pedig ugy találja, hogy nincs ok az ujrafelvételre, akkor nem rendeli el az ujrafelvételt. Ha százezerszer fogja is ezt a kormányelnök ur itt ebben a tisztes testületben, mint a végrehajtó hatalom szerve kimondani, egy ily szuverén hatalom a másik szuverén hatalom jogkörébe nem nyúlhat bele, amint ezt bíróságaink kimondották az ominózus Désy-Lukács perben is. Azután azt mondja a mélyen tisztelt kormányelnök ur (olvassa): »En tudom legjobban, hogy mit köszönhetünk a magyar bíróságnak, hogy milyen értéke van a mostani időkben, amikor a biróság az egyedüli garancia arra, hogy a valódi igazság és törvény fog alkalmaztatni.« Csodálkozom és nem értem, — őszintén megmondom, — hogy a kormányelnök ur, eltelve a legmélységesebb tisztelettel a biróság iránt, mégis megbélyegzi azt a bíróságot és ugy állítja oda azt, mint amely nem áll a helyzet magaslatán és amely nem tud tisztességesen, becsületesen, jogszerüleg Ítélkezni. A kormányéin ök urnák ez a nyilatkozata, mélyen t. Nemzetgyűlés, szerfelett elszomorító, leginkább azért, mert elképzelhetetlen, hogy egy országban, amely elkezdi a maga lendületes alkotmányszerü felépítését, odaálljon, a végrehajtó-hatalom szerve és azt mondja, hogy én nem engedem meg, hogy ebben résztvehessetek, mert azt a hatóságot, amely elsősorban van hivatva kijegecesiteni ezt az alkotmányosságot, azt megbélyegzik. Irtózatos következményei lehetnek ennek, mint ahogy voltak is már, hiszen bátor vagyok csak rámutatni, hogy a pestvidéki törvényszék egyik most folyó tárgyalása alkalmával megtörtént, hogy egy védő azzal kezdte beszédét: Figyelmeztetem a bíróságot, vigyázzon, nehogy jusztic mord követtessék el. (Zaj.) A kormányéin ök urnák ez a bíróságok iránti mélységes tisztelete, amely kiforrott egy juszticmord súlyos ítéletében, alkalmas arra, hogy a védőügyvédekben felkeltse azt a hitet, hogy ez a biróság nem tudja in concrete megfelelően