Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 237 teljesiteni a maga feladatát s ezzel már elértünk oda, amit a bolsevizmus is akart : a tekintélyek letörésének mesterséges biztosításához. Bottlik József: Hogy lehet ennyire felfújni valamit ? Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Itt nincs szó semminek felfuvásáról. Egy tényt kellett leszögeznem, egy szomorú tényt, és méltóztassék elhinni nekem, kénytelen voltam megtenni ezeket a súlyos kijelentéseket, mert a ministerelnök ur az egész birói kar integritását sértette. Ha egy ország,mint például Anglia,amely azlalkotmányosság tekintetében oly magas fokon áll mint mi, vagy tán még magasabban, — de mi büszkén valljuk, hogy vagyunk olyan alkotmányos ország — mondom, ha Anglia vigyáz az ő birói karának sértetlenségére, ugy nálunk is vigyázni kell arra, és ha történik valami, mondja el a ministerelnök ur, hogy mea culpa, tévedtem és el van intézve a dolog. De magyarázgatni a tévedést ugy, hogy kritizálja a bíróság ítéletét és azt jusztic mordnak nyilvánítja, bocsánatot kérek, az én felfogásom és meggyőződésem erről az, hogy ilyen súlyos ítéletet mondani nem szabad. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ennek a kérdésnek további taglalásával most már nem foglalkozom. Dixi et salvavi animam meam. Megtettem ami kötelességem volt, hogy az alkotmányosság biztosítékait megvédjem. A ministerelnök ur hivatott azután arra, hogy megtegye a további lépést, hiszen könnyen helyrehozható a dolog: emberek vagyunk, tévedünk, ha tévedtünk, akkor lássuk be tévedésünket, és ezzel minden el van intézve. De lehetőségét teremteni annak, hogy a független magyar bíróság, amely a kommunistákkal szemben eljár ugy, ahogyan el kell járnia, védelmet ne találjon, hanem gúny, kacagás és nem tudom miféle ironizálás tárgya legyen, azt hiszem, ez a jogrendbe nem tartozik bele és aki ezt idetartozónak véli, az nagvon csalódik. (Zaj jobbfelbl.) Mólyen tisztelt Nemzetgyűlés! A másik kérdés, amivel foglalkozni kivántam az, amit itt Sándor Pál képviselő ur volt szerencsés, vagy szerencsétlen felemlíteni, amikor azzal hozakodott elő, hogy a zsidók a kazárok törzsével jöttek be az országba és azt állította, hogy először azt kell konstatálnia, hogy itt voltak már a zsidók akkor is, amikor a magyarok ide bejöttek. Erre közbeszólt valaki, hogy Árpád csak nem volt zsidó? — mire Sándor Pál azt jegyezte meg (olvassa): »Másodszor konstatálni akarom, hogy a magyarokkal együtt zsidók is jöttek be, miután azt elhiszik, hogy már előbb is voltak itt zsidók.« T. Nemzetgyűlés ! A kútfők ezt megcáfolják. Az egyik legfontosabb kútfő, amelyre Sándor Pál hivatkozik Kohn Sámuel rabbinak »A zsidók története Magyarországon« című könyve. Ennek a kútfőnek hitelességét leszek bátor egy szóval megvilágítani. T. i. arról beszél, hogy bizonyos emlékeket kutattak fel s eközben olyan emlékek kerültek napvilágra, amelyekből megállapítható volna az, hogy itt már előbb zsidók éltek. Itt megjegyzi azután épen az általa hivatkozott kútfő (olvassa): »Magyarországon nincsen ugyan egy sem olyan emlék, amely zsidóktól származik, vagy amely teljes biztonsággal zsidókra vonatkozónak állitható, de a köztük levő emlékkövek, fogadalmi táblák, amelyeket a phöniciaiak, sirusok, palmyrabeliek emeltek isteneik tiszteletére. Bizonyosnak tekinthetjük, hogy ugy, mint ezen akkori tőszomszédaik, tán velük együtt zsidók is kerültek ide.« Tehát ő sem mondja határozott biztonsággal, csak azt mondja, hogy »tán« kerültek velük együtt zsidók is ide. (Olvassa :) »Csakhogy ezeknek nem voltak isteneik, amelyeknek szintén emelhettek volna emlékköveket, vagy fogadalmi táblát, aminőket vallásuk értelmében a maguk egy Istenének egyáltalában nem is emelhettek. A római korszakból való zsidó síriratok hiánya pedig még nem mutat arra, hogy Magyarországon korábban még nem léteztek zsidók.« Tehát egy negativ körülményből akar következtetni egy másik negativ körülményre, egy bizonyítékra, mintha csak azt akarná mondani, hogy megállapítható az, hogy mikor a magyarok ide bejöttek, itt nem volt drótnélküli telegráf, mert drótot abból az időből nem találtak. így bizonyítani nem lehet. Konkrét pozitívumokkal kell előállni s akkor elismerjük azt, hogy igenis igaza van, ha pedig nem áll elő ilyen bizonyítékokkal, legalább is kételkednünk kell szavahihetőségében. Azután ezt mondja (olvassa) : »Másodszor konstatálni akarom azt, hogy a magyarokkal együtt zsidók is jöttek ide. A kozár állam a VIII. század második felében, politikai okokból minden valószínűség szerint, a maga egészében a zsidó hitre tért át. A kozár király áttért a zsidó hitre. Áttértek az állam főfunkcionáriusai, áttértek a katonák, áttértek a katonák vezérei, jóformán tehát zsidóállam volt a kozár állam.« Ha valamely faj átveszi valamely más fajnak vagy népnek a vallását, ezzel még faji tulajdonságait nem adta fel és azzal még a fajtáját meg nem változtatta. Itt nem arról van szó, amit ő állit, hogy itt zsidó vallás volt. Hogy Izrael-vallás volt, az tény s minthogy véletlenül a zsidók vallása Izrael-vallás, ők tehát izraeliták is. De viszont abból, hogy a kozárok felvették az Izrael-vallást, ebből még nem következik az, hogy a kozár faj csakugyan zsidófaj lett volna. Nem következik ez' pedig először ebből, másodszor pedig megállapítható ugyancsak a történelmi kútfőkből, hogy igenis a kozárok türk fajú népek népek voltak és megállapítható ez Ibn Haukálnak, egy arabs írónak munkájából, aki kijelenti, hogy a kozárok nyelve mind a töröktől, mind a perzsától különbözik,
