Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 233 balsors, a szerencsétlenség és rossz politika elvett tőlünk, azt az iskolának kell visszaadnia. Az iskola fogja megtanítani tűrni, szenvedni és dolgozni ezt a népet, de az iskola fogja beléjükoltani azt a fogadalmat, hogy amig az utolsó magyar anya utolsó .gyermekét meg nem szülte, nem akad itt egyetlenegy ember sem, aki belenyugodna, hogy az álnok cseh, vagy a rabló román parancsoljon itt a magyarnak ! És ha iskoláinkban a falon ottfügg a Himnusz és felette a magyar címer, harmadiknak tegyük ezek felé márványkőbe vésve a mi szent esküvésünket, hogy : Nem, nem, soha ! A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Soron van? Szabó Sándor jegyző : Gróf Sigray Antal ! Elnök : A pénzügyminis ter ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Drozdy t. képviselő ur azt mondotta beszédében, hogy »meg kell szüntetni a büntetett előéletű emberek nagyüzemű termelését« s az ő szavai szerint Magyarországon minden második ember fogva volna. Én azt tartom, hogy a büntetett előéletű emberek termelését tényleg meg kell szüntetni, de azok az emberek kezdjék meg a megszüntetését, akik a bűntetteket elkövetik. Nagyon sajnálom, hogy a magyar Nemzetgyűlésen ilyen szavak hangozhatnak eh Amikor az egész világ azzal támad bennünket, hogy mi igazságtalanul bezárunk embereket, akkor nem szabad a magyar Nemzetgyűlésen ilyen szónak elhangzania, (ügy van!) Huszár Károly: Vagy pedig bizonyítani kell ! B. Korányi Frigyes pénzügyminíster : Vagy pedig bizonyítani kell, mert ez egyszerűen nem áll. Magyarországon senki mást nem zárnak be, mint aki okot ad rá. Huber János: És aki megérdemli! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ... és ezeket a jövőben is be kell zárni. Drozdy Győző: Es akik internálva vannak. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Épen, mert az ország nincs konszolidálva és a legnagyobb veszedelem még ma is fennforog, én veszélyesnek tartom az ilyen beszédet. A kormány nevében kötelességemnek tartottam ezt az állítást visszautasítani. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Drozdy Győző (szólásra jelentkezik). Elnök: Mi címen kivan a képviselő ur szólni ? Drozdy Győző : Félreértett szavaim megmagyarázása címén. Elnök : A képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: Egyáltalában távol állott tőlem az a szándék, hogy nemzetünknek jó hírnevét, amely már különben is gyanús . . . (Nagy zaj és félkiáltások: Hallatlan!) Huber János: Ki kell dobni! Hitványság! Többet nem szól ebben a teremben ! (Hosszantartó nagy zaj és félkiáltások : Hallatlan / Ki kell dobni!) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTI Huszár Károly: Ilyet nem szabad mondani ! Támadás a nemzet becsülete ellen ! Huber János : Többet itt nem szól ! Ki kell innen dobni! Drozdy Győző: Tévedés! (Nagy zaj és félkiáltások : Ilyenben nem lehet tévedni !) Huszár Károly: Nem olyan időket élünk, hogy ilyenekben tévedni lehetne! (Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: Mit mondott a képviselő ur? (Felkiáltások : Gyanús a nemzet himeve !) Kérem azonnal a gyorsírói jegyzeteket. Azt mondotta-e a képviselő ur, hogy gyanús a nemzet hírneve, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Azt mondotta, hogy a nemzet himeve úgyis gyanús !) A képviselő urat rendreutasítom és megvonom tőle a szót. (Elénk helyeslés.) Huber János: És főbbet itt nem beszél ilyen ember ! Jegyezze meg ! (Zaj. Egy hang a jobboldalon : Az egész világ elölt úgyis rágalmaznak ellenségeink !) Elnök : Ha Huber János képviselő ur nem marad csendben, őt is rendre fogom utasítani. És ha Drozdy képviselő ur nem tesz eleget az elnök intézkedéseinek, indítványozni fogom, hogy a mentelmi bizottság elé állittassék. Szólásra következik? Szabó Sándor jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amikor a múltkoriban személyes kérdésben szólaltam fel, a ministerelnök ur reflexióiban kijelentette, hogy engem a szólás joga nem illet meg. Személyes kérdésben szólaltam fel, mert a ministerelnök ur azt mondta, hogy a pestvidéki törvényszók legális formában kimondott ítéletével juszticmordot követett el. Felszólaltam akkor, mint a birói testület tagja, mert ugy éreztem, hogy erkölcsi kötelességem ez, egyrészt azért, mert magam is helyesnek tartottam, másrészt pedig azért, mert a birói kar engem erre külön felkért. Akkor nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy elmondhassam azt, amit most elmondandó leszek, nem voltam pedig azért, mert azt mondta a ministerelnök ur, hogy engem nem illet meg a szólás joga, mert én ebben a pillanatban nem vagyok a birói testület tagja. Leszek olyan bátor rámutatni arra, hogy itt óriási tévedés forog fenn. Az 5985. számú 1919-ben kelt ministerelnöki rendelet kimondja, hogy a köztisztviselő, akit nemzetgyűlési képviselővé választanak meg, hivatali állását megtartja, de az alól fel van mentve. Ha tehát valaki hivatali állását megtartotta, akkor annak a hivatalnoki karnak a tagja. Ennélfogva ón is mint biró, aki ma itt mint nemzetgyűlési képviselő ülök, a birói testület tagja vagyok, tehát az azt ért támadás engem is érintett személyemben. Ezt kívántam akkor előadni, de nem tehettem ; nem tehettem pedig azért, mert elnökünk is arra az álláspontra helyezkedett, hogy engem 30
