Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
234 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. a szólás joga nem illet meg. Én akkor abban a bitben voltam, hogy az megillet engem. Precedensül szolgált erre már egy eset, amikor Perlaky t. képviselőtársam a doberdói katonákat ért megtámadtatás miatt személyes kérdésben szólalt fel és neki a személyes kérdésben való felszólalás joga megadatott. A quod uni justum, alteri aeqmim, ami az egyiknek jogos, móltányos a másiknak, elve alapján voltam bátor akkor felszólalni. Amit nem tehettem meg akkor, megteszem most és leszegezni kívánom azt, hogy a kormányelnök ur, mint a végrehajtó hatalom szervének a feje nem helyteleníthet ebben a teremben, a törvényhozó testület termében, egy olyan határozatot, amelyet legális formában a magyar független biróság, mint a harmadik legfőbb állami hatalmi szerv hozott. Nehéz kérdés volna ez abban a pillanatban, hogyha össze volnának kuszálva alkotmányjogunk szerint is a három államhatalmi szervnek működési körei. Ezek azonban teljesen szét vannak választva, hiszen minden államban az alkotmányosság csak addig áll fenn, amig a három államhatalom külön van választva és azoknak a szálai egymással össze nem szövődnek. Mert ha a végrehajtó hatalom kritika tárgyává teszi, amit a harmadik államhatalom tesz, akkor beáll a jogbizonytalanság, mert ebben az országban ép ugy, mint más alkotmányos országokban egyedüli biztos alapja az alkotmányosságnak, a jogrendnek: a független bíróságnak kétségen felül álló tekintélye, Súlyos hiba történt akkor, amikor a kormányelnök ur azt a kijelentést tette, hogy a biróság, a független magyar biróság, egy konkrét esetben hozott Ítéletével juszticmordot követett el. Súlyos hiba történt pedig azért, mert az alkotmányosság főelvén ütött elsősorban sebet, és pedig azért, mert az állam "tekintélyét támadta meg, mert hiszen ha a végrehajtó hatalom kritizálja a harmadik államhatalomnak a tevékenységét, -»akkor, amikor ahhoz nincsen joga, ez lehetetlen helyzetet teremt az alkotmányosság szempontjából és beáll az a jogbizonytalanság, amelyet eredményezett a bolsevizmusnak, a gettó uralmának tekintélyt lerothasztó törekvése, amelynek az a szándéka volt csupán, hogy minden tekintélyt tönkretegyen. Szerfölött súlyosan esik a latba a kormányelnök urnák ez a kifejezése, annyival is inkább, mert külföldön, Angliában, a mai lapok híradása szerint is megállapítják azt, hogy itt fehér terror nincs és itt nincsenek juszticmordok, hanem itt, igenis, van a törvénynek, az igazságnak, a becsületnek az uralma. Végtelenül sajnálom, hogy a kormányelnök ur kimagyarázásában is ujabb hibát követett el. Leszek bátor rámutatni, hogy mit mondott a kormányelnök ur akkor, amikor ezeket a kijelentéseket megtette. Először is azt mondotta: »Nem megsértése volt a birói karnak, amit mondottam, mert akkor sohasem volna szabad kiejteni a parlamentben azt a szót, hogy juszticmord történt«. Hát kérdezném a ministerelnök urat, hogyha itt volna, vájjon nem sértés-e az ő személye ellen, ha azt mondanám, hogy nem alkalmas arra, hogy a kormányt vezesse. Már pedig, ha a kormányelnök ur a bíróságról azt állítja, hogy annak legális formában hozott határozata nem felel meg a törvényes kellékeknek és az juszticmord, ezzel igenis elkövette azt a hibát, hogy a magyar független bíróságot, amely a jogrendnek egyedüli és leghatalmasabb pillére, megtámadta. Megtámadta pedig olyan módon, amely alkalmas arra, hogy kifelé borzalmas hullámokat vessen akkor, amikor az angol alsóházban megállapítják, hogy itt nincsen terror, nincsen juszticmord. Azután azt mondja a t. kormányelnök ur: Méltóztassék átlapozni a régebbi naplókat. Nagyon gyakran felhányták igazságügyi kérdéseknél, hogy juszticmordok előfordulnak és elő is fordultak juszticmordok. Hát, ha ez megtörtént régen, époly helytelen volt, mint ma és ha valaki helytelenül tesz ma azért, mert a múltban helytelenül tettek, csak azt mutatja, hogy a rossz gyakorlathoz konzekvens, de nem azt, hogy teljesen elfordul attól, ami helytelen. Azután azt mondja a kormányelnök ur: Konstatáltam azt a tényt, hogy körülbelül 50 esetben elitéltek egy embert, akit kényszeritettek arra, hogy a forradalmi törvényszék tagja legyen. Kényszeritették pedig nem a vörösök, hanem maguk a község lakói azért, mert ezáltal meg tudtak menekülni súlyosabb büntetésektől. Pénzbírságokat, nagyon apró büntetéseket szabott ki akkor, amikor teljesen paralell, teljesen hasonló esetekben kettőtől öt évig terjedő fegyházat, sőt halálbüntetést szabott ki más forradalmi törvényszék. Tisztelt Nemzetgyűlés! Vagyok bátor itt a pestvidéki törvényszék legális formában hozott és juszticinordnak nevezett határozatából egyes részeket bemutatni. A B. VII. 688/920. 2. számú ítéletben a pestvidéki kir. törvényszék megállapította a bűncselekményeket, amelyeket Juhász Ferenc elkövetett ; megállapította azt, hánv esetben követhetett el bűncselekmény és ezekből megállapítható az, hogy egész halmazata van a bűncselekményeknek, amelyekben a biróság in concreto teljesen helyesen járván el és mórlegelvén, szabta ki a bűnösség fokával arányban álló büntetést. Fel van itt sorolva körülbelül 52 eset. Juhász Ferencet akkor, ugy látszik, ugy állították be a mólyen t. kormányelnök urnái, mint aki nem érdemelte meg, hogy vele ilyen szigorúan foglalkozzék és bánjon el a biróság. Azok a csel ekmények, amelyek itt fel vannak sorolva és amelyekért a biróság az ötévi fegyházbüntetést kiszabta, több esetben elkövetett zsarolások, sikkasztások, személyes szabadság megsértése oly módon, hogy nem egyeseket, hanem
