Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 225 azt a pénzt is, amely egyszer van a szerbek által lebélyegezve. (Helyeslés jobbról.) A lebélyegzéssel kapcsolatosan meg kell említenem, — tudom, bogy nem lehetett másként cselekedni — hogy miután több sérelmet és panaszt hoztak elém, ugy a választóim, mint más választókerületben levő polgártársaim is, kívánatosnak tartanám, hogy a kisebb kötvényeket váltsák be. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok semmit sem mondani az én ministereim és a kormányzat ellen, mert hiszen az nem az én ministerem és nem az én kormányzatom., hanem a nemzeté és tudom, hogy minden tettük oda irányul, hogy a nemzet összessége javára dolgozzanak, de erről én is ép a nemzet érdekében akarok szólni. Eljött hozzám egy szegény cselédasszony és azt mondotta : kérem, volt 1600 koronám, az 1500 koronának felét elvitték. Nem birok most ruházathoz jutni, ugy vannak a gyermekeim ruha nélkül. Tudom, hogy ezt előre megállapítani nehéz lett volna, mert ha egy bizonyos tételig kikötötte volna a kormány, akkor a nagy pénztőzsérek legelőször parcellázták volna lebélyegzendő pénzüket (Igaz ! Ugy van ! Derültség.) és mindenféle csalafintasággal kivonták volna magukat a lebélyegzés alól. Azonban most legyünk méltányosak (Helyeslés jobbfelől.) és a t. pénzügyminister ur találja meg azt a módot, hogy azok a szegények — — mert itt nemcsak a falu népéről van szó, a városi munkásság egyformán nagy szükségben van, akik mind egyenlően szenvedték meg a dolgot, ne károsodjanak. Tehát mindnyájuk nevében egyenlő elbánást és szeretetteljes gondoskodást kérek. (Helyeslés.) Drozdy Győző : Konkrét javaslatot teszünk erre. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Patacsi Dénes : Most még egyet. Mikor édes hazánk jövendő nagyságáról, a területi integritásról ábrándozunk, meg kell mutatnunk a külföldnek, hogy a mi ellenségeink által híresztelt az a rágalom, hogy mi magyarok elnyomjuk a nemzetiségeket, nem valóság, (Igaz ! Ugy van ! a középen.) mert mi magyarok egy évezreden át vagyunk összeforrva azzal a tóttal, azzal a svábajku magyar embertársunkkal, velük mindig békességben meg tudtunk élni és az, hogy valaki milyen nyelven imádta az ő istenét, az nem tett különbséget köztünk. (Helyeslés a középen.) Nem teszünk különbséget, csak szeresse ezt a hazát, ezt a magyar földet, amelynek ő is egyenlő gyermeke, mert egyformán ontottuk vérünket a hazáért. (Élénk helyeslés és taps.) Én azt mondom, hogy itt nem áruló magyarokra van szükség, hanem Leiningen-féle németekre és Damjanich-féle rácokra. (Elénk helyeslés és taps.) Most még reflektálok képviselőtársaim egyikének tegnapi felszólalására. Nagy János tisztelt képviselőtársam gyönyörű szépen emlékezett meg a falu népéről. Ha ilyen húrokat pengetünk, ha igy beszélünk egymással és nem a rágalom özönével, ha nem azt keressük, ami bennünket szétválaszt, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - II. KÖTET, hanem ami összehoz, akkor tudunk alkotó munkát végezni, a miért ideküldött bennünket a magyar nemzet. Mikor ő a falu népének tudását sürgette, azt mondta, hogy itt a parasztság megérett. Ne tessék ugy venni, mintha én szégyelleném az én származásomat. Büszkén vallom, hogy magyar parasztnak a fia, utóda vagyok. De emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy csak a régi jobbágy világban voltak parasztok és urak, ma ur az a paraszt, aki viselkedésével rászolgál és paraszt az az ur, aki ugy viselkedik. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én nem szégyellem parasztszármazásomat, de itt a Nemzetgyűlésben ne hangoztassák azt, mert hisz egyenlő honpolgárai vagyunk a hazának, polgárok vagyunk mindannyian és ha lekicsinylően és lenézően használják ezt a szót : paraszt, mint mikor a grófok is azt mondják : te paraszt, ha ugy viselkedik, ez lenézést jelent, tehát nem jelenthet egy néposztályt, amely a földet műveli. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Valamint az aranyművesnek megadják az aranyműves nevet, ugy annak a művesnek, aki az arany termő kalász termelésével aranyat hoz ki a földből, a hazának, annak is mondják azt, hogy : földmives. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt akartam leszegezni, tisztelt Nemzetgyűlés, mert, hogy nincs különbség köztünk, ha a gondolat nemessége fűz egymásba, azt megmutatta már gróf Széchenyi Ferencz, a Nemzeti Múzeum alapitója, mikor somogymegyei birtokára ellátogatott fiával, a későbbi legnagyobb magyarral s a falu elöljárósága kiment eléje és kezet akart csókolni, odavezette és azt mondta : fiam, te csókolj kezet ezeknek a tisztes öregeknek, mert náluk nélkül nem élhetnénk ilyen jólétben. Ha akkor igy tudott gondolkodni az a magyar nemes, akkor ma is tudjon igy gondolkodni, mi pedig, a magyar föld népe, egyformán tudunk érezni a nemzet minden osztályával, amely keresztény, magyar nemzeti becsülettel szolgálja hazáját. (Éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Madách azt mondja, hogy az embert két dologból alkották, sárból és napsugárból. Ugy látszik, hogy most lehúzódtunk a sárhoz és iparkodunk egymást sárral dobálni. Emelkedjünk a napsugarak fölé ! Ne a sárhoz kapaszkodjunk, hanem legyünk lélekben annak a magasztos napsugárnak légkörében, mely együttes alkotó munkára összefog bennünket s ne azzal igyekezzünk egységet teremteni, hogy az egyik vagy másik pártot tönkretesszük. Mindegyiket egyforma létj ogosultsággal küldöttek ide a választói s akkor lesz meg igazán az egyesülés, ha megmutatjuk, hogy egy célt szolgálunk s mi, kisgazda képviselők megszavazzuk a város népére is üdvös törvényeket, ha azok a nemzet céljait szolgálják, viszont önök, akiket talán inkább a városi lakosság küldött ide, a földbirtokreformnál és azoknál a nagy kérdéseknél, melyek ma még megoldatlan problémák, megmutatják, hogy velünk szavaznak s egységesen éreznek. Ezzel fejezem be a beszédemet, hogy az egy célt, a nemzet javát szolgáló munkában egye29