Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

226 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. sülj ünk azzal a j elszóval : viribus unitis, egyesült erővel ! A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Az ülést mcst félbeszakítjuk és délután 4 órakor folytatjuk. 'Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Szeretnék leszokni arról a politikai illetlenségről, hegy őszinte legyek azokkal szemben, akikkel különben azonos ideálok szolgálatában küzdök. De elfogultság nélkül is megállapítható, hogy az államháztartásnak 1920. évi február, március és április havában való viteléről szóló törvényjavaslatnak április hó végén való tárgyalása csaknem anachronizmus. A bankjegy-felülbélyegzésről szóló törvényjavaslatnak a végrehajtás ideje alatt való tárgyalását még megértettem, mert a spekulációt nem volt szabad előkészíteni. Ellenben ez a javaslat egy olyan váltó, amelyet csaknem a lejárta előtt akarnak velünk aláíratni. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Pl. rendkívül nagy nyugtalanságot okoz nekem a 10. §-szal kapcsolatos kiadás, amelyet a hadseregszállítók, a háborúban a magyar vérből aranyat csinálok követelnek a magyar állampénztártól előleg gyanánt. Nem attól félek, mintha ezt a kívánságot a t. Nemzetgyűlés talán honorálná, hanem attól félek, hogy amikor megtagadja, már későn lesz. Pedig azt hiszem, a mi államkasszánk nincs annyira túltömve, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia többi államai helyett is mi előr legezhetnénk ezeknek a milliós hadseregszá Ilit óknak. A mezők illatos füvét először legeli a tehén, azután megemészti, kifejik, megköpülik, városba szállítják, ott meghamisítják margarinnal, csak azután lesz belőle tea vaj. Innen lehet odakonkludálni, hogy az államférfiú sem pottyan készen az égből. Lehet tehát, hogy az én kezdő honatyai mivoltom miatt talán tévedek, ha azt a véleményemet vitatom, hogy nekünk most nem a február— március—áprilisi, hanem már a május—június és júliusi felhatalmazási törvényjavaslatot kellene tárgyalnunk. Mert ha ilyen hosszú időn keresztül felhatalmazás nélkül dolgozott a kormány, még ezt a' három hónapot is elnéztük volna neki, különösen akkor, ha ennek a felhatalmazási törvényjavaslatnak vitás, vagy pedig halasztható tételeit a következő három hónapra szóló javaslatába foglalta volna. így a jövő hónapban már ismét felhatalmazás nélkül fog dolgozni a kormány. Koszó István : A Pénzügyi Bizottság javaslatában május és június hónapokra is ki van terjesztve. évi április hó 24-én, szombaton. Drozdy Győző : Részletes javaslatokkai azonban erre az időre sem szolgál. (Mozgás.) Ahelyett tehát, hogy ennek az egészben idejétmúlt törvényjavaslatnak mélységeibe bocsátkoznék és annak egyes részletein hiányokat demonstrálnék, inkább impulzusokat akarok adni a pénzügyminister urnák, aminthogy a többi felszólalás is, amely eddig elhangzott, csak arra volt alkalmas, hogy a rendszeres újjáépítéshez a kormánynak direktívákat adjon, irányt mutasson. Kijelentem, hogy egyáltalában nem csodálkozom azon, hogy ez a három hónap is deficittel végződött. Bár nagyon ügyes finánc-politikusnak tartom báró Korányi Frigyes pénzügyminister urat, mégis azt hiszem, ha arra vállalkozott volna, hogy az 1920. évben állami jövedelmekből tudja fedezni a kiadásokat is, olyannak tűnt volna fel előttem, mint Calliszt, a légtornász, akiről azt olvastam az aréna falán, hogy lehetetlenségeket fog produkálni. Kezdettől fogva figyelem ezt a vitát, mérlegelem az okos észrevételeket, csodálom a szónokok fényes elokvenciáját, de azt az embert hiába keresem itt, aki reálisabb pénzügyi politikát tudott volna hirdetni, mint a pénzügyminister ur. Mikor az ő kezébe került ez a tárca, káosz volt itt és meg kell állapitanunk, hogy ennek a káosznak helyén rendet igyekszik teremteni. A pénzfelülbélyegzési rendeletet nem tartottam ugyan szerencsés pénzügyi műveletnek, nemcsak azért, mert a kistőkével szemben túlságosan könyörtelen és kegyetlen volt, hanem azért sem, mert annak eredménye már az osztrák pénzfelülbélyegzés alkalmából is nyilvánvalóvá vált és már előre tudtuk, előrelátni lehetett, hogy ez pénzmennyiségünket nagyon meg fogja csonkítani, amenynyiben a spekuláció pénzanyagunknak egy tetemes részét épen a lebélyegzés folytán külföldre fogja szállítani. Mint most már bebizonyosodott, a külföldön a lebélyegzetten pénznek magasabb az értéke, mint a lebélyegzettnek. Ezt a tranzakciót a békekötés után kellett volna végrehajtani, amikor már kereskedelmi szerződéseket kötöttünk, mert az a remény, hogy a felülbélyegzéssel valutánkat javítjuk, immár teljesen megcáfoltnak látszik. Huszár Károly: Nem is azért csináltuk. Drozdy Győző: Nem azért csináltuk, de e művelet természetes következményének kellett volna lennie a valuta megj avulásának abban az esetben, ha a felülbélyegzés következtében bevont pénzösszegeket visszafizettük volna az OsztrákMagyar Banknak. De kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, hogy mi célja is volt ennek a felülbélyegzési törvényjavaslatnak ? «Ha hitelművelet volt, (Felkiáltások a jobboldalon : Az ! Elsősorban az !) akkor meg kellett volna állitani a fáradt sajtógépeket és nem kellett volna ugyanebben a javaslatban még ujabb pénzgyártásra engedélyt kérni, meró mint a postatakarékpénztári jegyekről szóló hivatalos kimutatás jelenti, az elmúlt hónapban is negyven millió uj posta-