Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

220 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. alatt is, amelynek alapozási munkálatai a Nemzetgyűlés termében most folynak. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Taps. Éljenzés.) Elnök : Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző : Patacsi Dénes ! Patacsi Dénes : T Nemzetgyűlés ! Annyian szóltak már ezen javaslat tárgyalásához, hogy nekem talán nem is kellene felszólalnoín. Azonban egyrészről a kisgazda-érdekek képviseleté-vei megbizott kormányzatnak egyik exponense vagyok, másrészről pedig egy különös speciális érdeket is kell a beszédemben feltüntetnem, mert én megszállott területnek, Baranyának, vagyok a képviselője. Szükségesnek tartom ezért, hogy én is felszólaljak. Nehogy azonban azt higyjék, hogy haza beszélek, mielőtt az otthoni véreimnek szenvedéseit elmondanám, engedjék meg, hogy nagy, álfcaláncs nemzeti érdekekre is rámutassak. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Azok, akik édes hazánkra a közelmúltban azt a szomorú, gyászcs korszakot hozták, amelyből a jelen nyomorúsága is fakad, először a magyar nemzet szi /éből két legszebb erényét akarták kitépni : a hitkuséget és a hazaszeretetet, (ügy van!) Azért akarták ezt cselekedni, mert tudták, amit Berzsenyi, a nagy költő mond, hogy »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs« és hogy ezt az erkölcsöt kirúgják, azért akarták a keresztény templomokat moziszinházakká alakitan', ott az erkölcsöket megfertőzni, az iskolából az Isten nevét és a hazaszeretetet kitiltani, bogy ilyképen rabló, fosztogató horda ülhesse orgiáit a nemzet sirja fölött. Azonban a végveszedelem láttára megmozdult az alvó oroszlán, a keresztény magyar nép, fellángolt a hazaszeretet és a keresztémű gondolkozás és megteremtette azt a mentőakciót, amit mi keresztény kurzusnak nevezünk. Hogy mennyire szükséges ez a keresztény kurzus és miképen szükséges, t. Nemzetgyűlés, engedjenek rámutatni arra, hogy én annyiban tartom szükségesnek ezt, amennyiben az az igazságossággal, a keresztényi szeretettel jár együtt és nem a gyűlölség alapján áll. Mert amikor mi keresztény kurzust emlegetünk, •— itt el vagyok készülve, hogy a sajtó egy része ismét támadásban fog engem részesíteni, (Halljuk!) mert azt hiszi, hogy én a zsidót gyűlölöm — pedig nem a zsidót gyűlölöm, hanem a magyar, keresztény fajtámat szeretem. (Éljenzés.) És én ugy hiszem, megtehetem ezt annyi joggal, mint Sándor Pál t. képviselőtársam, aki az ő fajtájának védelmére kelt és nagyon helyesen, mert csak azokat akarta megvédeni, akik a közerkölcs és a haza ellen nem vétettek. Én is azt mondom, nem azért vagyok a keresztény kurzus hive, hogy azt akarjam ezzel elérni, hogy azért bűnhődjön valaki, mert zsidó és viszont azért menekülj ön valamely bűnös, mert keresztény, hanem azért, mert ezen a keresztény morálon, ezeken a keresztény alapigazságokon van biztositva évi április hó 24-én, szombaton. édes hazánk ujabb ezredévi fennállása. (Ugy van! ügy van !) T. Nemzetgyűlés ! En, amikor nem zsidógyülölettel, hanem fajom szeretetével és az igazságnak megfelelően mondom azt, hogy a közelmúlt gyászos napokat, szomorúságokat és a jelen nyomorúságot azok hozták nemzetünkre, akik a szabadkőműves páholyokban, az atheista istentagadó társaságokban és a szabadkőműves zsidósajtóval megmételyezték a nemzet lelkiismeretét, a nemzeti hazafias érzést és keresztényi gondolkodást . . . Thomas Ferenc : A Galilei-körben ! Patacsi Dénes : A Galilei-körnek is erre irányult a munkája, de nem csodálom, azok a páholytestvérek, azok a Galilei-körben meghúzódó, a nemzeti és keresztény szellem kiirtására törekvő áltudósok, azzal, hogy a sajtóban igy cselekedtek, csak következetesek voltak önmagukhoz és egyik nagymesterükhöz. Cremieux nagymester, a szabadkőművesek egyik páholyülésén t. i. ezeket a szavakat mondta a páholytestvéreknek : a pénz semmi, a hatalom semmi, a népszerűség semmi, a sajtó minden ! Vásároljátok meg a sajtót és ti lesztek a közvélemény és vele az ország urai ! így cselekedtek és ezért lettek az ország uraivá azok, akik a legkevesebb vért, a legkevesebb életet áldozták ezért a hazáért. T. Nemzetgyűlés ! Mit cselekedett ez a sajtó ? Azt, hogy éket vert a keresztény magyar társadalom közé, a katholikusokat mindig a protestánsok ellen, a protestánsokat a katholikusok ellen izgatta, hogy igy valóra válthassa a közmondás igazságát, hogy két veszekedő fél közt egy harmadik ül a nyeregben, ök ültek a nyeregbe, mig mi egymást pusztítottuk az ő intrikáik folytán. (Ugy van !) Ne engedjük tehát, t. Nemzetgyűlés, továbbra is egymás ellen ugratni magunkat ; ne nézzük azt, hogy Krisztusnak tanai szerint melyik keresztény templomban imádjuk a mi Istenünket, hanem azt, hogy Krisztusban testvérek és magyarok, ennek a magyar anyaföldnek egyforma fiai vagyunk. (Helyeslés.) És intézményeinket, törvényeinket ne egymás ellenére, hanem mindenkor közös javunkra alkossuk. Legyen példa előttünk a katholikus Zrínyinek mondása, amelyet az eléje járuló protestáns küldöttségnek mondott, amikor sérelmeiket elpanaszolni jöttek hozzá : »A ti vallástok nem az én vallásom, de a ti sérelmetek az én sérelmem«. (Helyeslés a jobboldalon.) Igy kell megoldanunk azt a feladatot, hogy egyek legyünk magyar érzésben, egyek legyünk fajunk krisztusi, testvéri szeretetében. A keresztény kurzust tehát ugy tarthatjuk fenn és ugy gyümölcsöztethetjük nemzetünk javára, ha nem engedjük magunkat egymás ellen ugratni, hanem egymás érdekeinek figyelembevételével, az egymásközötti ellentéteknek elsimításával és mindenkor az igazságnak, a méltányosságnak szem előtt tartásával cselekszünk. A zsidó-kérdést pedig nem lehet pogrommal és egy pár pofonnal meg tüntetésekkel elintézni, (Felkiáltások : Ez igaz !) hanem intézményesen