Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 217 az ipar terére, hogy menjünk ki arra a térre, amely eddig előttünk terra ignota volt és igyekezzünk ott dolgozni, nem tudunk egy szövetkezetet felállítani, ka nem áll mögöttünk olyan bankintézmény, amely bennünket támogat a mi vállalkozásunkban. Méltóztassék elképzelni, ha valaki akármilyen ipari vagy akármilyen gazdasági szövetkezetet létesít, annak pénz kell a kiadásaira, annak összeköttetésben kell lennie a bankkal vagy a bankokkal. Minden bank ellensége ma a keresztény alapitásnak, minden bank ellensége ennek a rezsimnek, képtelenség tehát, hogy mi bármily néven nevezendő nagyobb dolgot tudjunk keresztény tömörítés árán elérni addig, amig a saját céljainkra, a saját számunkra bankokat nem alapítunk. Haladék nélkül el kell tehát törölni ezt a törvényt és meg kell engedni a pénzintézetek alapítását. Természetesen híve vagyok annak, hogy e pénzintézetek alapítása igenis ministeri engedélytől tétessék függővé, mert akkor meg van a garancia arra, hogy ezek a pénzintézetek nem fognak a destrukció szolgálatában állani, nem fognak a kiuzsorázás terére lépni, hiszen a kormány bizonyára csak azokat fogja engedélyezni, amelyek tényleg produktiv munkát hivatottak kifejteni ebben az országban. Ami a teendőket illeti, elsősorban a munkásság kérdésével igyekszem most már nagyon röviden foglalkozni. A munkáskérdést feltétlenül meg kell oldani, mert ha nem oldjuk meg, meg fogja oldani maga a munkásság, ugy azonban, hogy az nekünk semmiképen nem fog tetszeni. Itt nem lehet struccpolitikát folytatni és nem lehet azt mondani, hogy nem kellenek a szocialisták és majd elbánunk a a szocialistákkal. Aki ma azt mondja, hogy letiporjuk a szocialistákat, és azt mondja, hogy a szocialistákkal elbánunk, azokat kikapcsoljuk ; azok nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a kort. Ez nem a munkásság kérdése, ez magának az egész kornak uralkodó kérdése, ép oly kérdése mint volt a XIX. században a szabadság kérdése. Ott is hiába dugta be a fülét néhány ember, hiába mondták egynéhányan, hogy a robogó vonatnak állunk elébe és kivágjuk a sínekből, ez nem sikerült, nem sikerülhetett és épugy nem fog sikerülni a szocializmus kérdését kikapcsolni akármilyen országnak az érdekköréből, akármilyen országnak határából, mert vissza fog jönni, mert ez igenis mags ban a korban van meg és azzal együtt kell megoldani. És ha nem oldjuk meg, akkor megoldódik oly irányban, mint már egyszer legalább is látszat szerint, ha nem is tényleg, megoldást igyekezett keresni. Első és legfontosabb az, hogy a munkásságot tényleg emeljük fel abból a sorból, amelyben ma van és tényleg függetlenítsük attól a nagy tőkétől, amely tőke ma teljesen leigázva tartja. Első és legfontosabb teendőnk, hogy a munkásból polgárt igyekezzünk nevelni, amint az angol munkásmozgalom teszi és ne a polgárból is munkást, proletárt, mert ez nem fejlődést, hanem visszaNEMZETGTÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. - II. KÖTI fejlődést jelentene. Első és legfontosabb teendőnk, hogy pl. az ipaii munkásság terén mi a munkásságot oly helyzetbe hozzuk, hogy ne lásson a vállalatoknál és társaságoknál, amelyeknél dolgozik, mindenkiben ellenséget, ne lássa magát az egész munkáját robotnak, amelyhez neki semmi köze. Ne lássa magát kizsákmányolva, ne lássa azt, hogy munkaerejét megfizetik, még pedig nem rendesen fizetik meg, annál a vállalatnál, amely aztán a nagy valódi nyereséget a dologtalanok, a nem munkálkodók zsebébe juttatja. Nekünk a munkásságot oda kell vinnünk, hogy érezze, hogy neki érdeke, hogy a munka minél becsületesebben folyjék, érezze, hogy tisztességesen kell dolgoznia, mert neki is van bizonyos köze a társasághoz. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a munkásság az ő munkabérén felül a nyereségben is részesittessék. Ez kell, mert akkor látni fogja a munkás, hogy neki erdeke, hogy minél jobban, minél lelkiismeretesebben termeljen. És ne higyjék a munkaadók és ne higyje senkisem, hogy ez felcsigázza az étvágyat, hogy ez veszteséget fog jelenceni a nagy vállalatra nézve. Szó sincs róla; amit elvesztenek a réven, azt duplán vissza fogják szerezni a vámon. Aztán a részvényekben való részesítés is fontos; nevezetesen meg kell csinálni, hogy a részvényekből bizonyos mennyiséget a munkások rendelkezésére bocsássunk, amelyet ők maguk tudnak majd használni, akár ugy, hogy évenkint más és más fogja az osztalékot élvezni közülük, akár ugy, hogy bizonyos hosszabb időben meghatározott időszakonkint részesednek abban, ami aztán már az ő dolguk legyen. Feltétlenül szükséges azután, ha ezt a kérdést megoldani akarjuk, hogy a munkásság a vezetésben is részesedjék, magában az irányításban is legyen neki szerepe. (Zaj.) Nem azt mondom, hogy domináljon, hogy arrogánskodjék, hanem hogy alkalma legyen látni, hogy milyen adminisztrációval, milyen nehézségekkel és milyen nagy elmebeli tudással kell és lehet csak ma egy üzemet vinni. Meskó Zoltán : Bizalmi rendszer ! (Felkiáltások jobhfelôl : Munkástanács !) Somogyi István : Nem bizalmi rendszer és nem munkástanács, t. Nemzetgyűlés, mert a bizalmirendszer nem akar mást, csak ellenőrzést, itt pedig nem ellenőrzésről volna szó, hanem miután a munkásság jutalékot kapna és részvények birtokába jutna, megvolna a természetes összeköttetése is azzal a vállalattal, azzal a társulattal és ebből kifolyólag hely illetné meg a vezetésben, az irányításban is. És ha ez így lesz, akkor én nem fogom félteni a vállalatokat attól, hogy sztrájkok fognak kitörni, hogy munkások és munkaadók, mint két ellenséges tábor, állnak majd egymással szemben. Ami az iparosság helyzetét illeti, véleményem szerint államhitellel kell őket támogatni. A nagyipar állandó favorizálása mellett a kisiparra semmi súlyt nem helyeztünk, az teljesen tönkrement. (Igaz ! Ugy van !) Az ipartörvénynek, ennek az :. 28