Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

214 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. bemutatott Bécsi Magyar Újság már rámutat arra és azt mondja, hogy az árdrágító törvényjavaslat egyike a világ leglehetetlenebb javaslatainak, mert egyenesen felbujtogatja a termelőt arra, hogy az árdrágítást kövesse el. Tényleg olyan szerencsétlen annak megfogalmazása, legalább is a szakasz ezen részének megfogalmazása, hogy nem merném azt mondani, hogy a Bécsi Magyar Újság szofizmával vagy rabulisztikával dolgozik, amidőn ezt ebből kiolvassa, mert igenis ki lehet belőle olvasni. Először is feleslegesnek tartom, hogy a termelőosztályt, a földmives népet ugy állitsák oda, mint amely árdrágító és láncoló is lehet. Sokkal jobb véleménnyel kell lennünk erről a népről és nem szabad kitennünk annak, hogy ilyen gyanúsításokkal illessék benn ugy, mint a külföldön. Nekünk egy feladatunk van : határozottan lesújtani mindenkire, aki árdrágitó, lesújtani mindenkire, aki ennek a nemzetnek szerencsétlen helyzetét arra használja, hogy 24 avagy 48 órák alatt magának milliókat zsebeljen össze a lerongyolódott nép és a termelők hátán ezeknek lesoványodott testéről. Mindenkinek tudnia kell, mivel tartozik ennek a nemzetnek, akár termelő, akár fogyasztó, akár közvetitő. Akkor tudunk majd tiszta helyzetet teremtem. Ha mi határozottságot és erőt mutatunk, akkor igenis meglesz majd az eredmény. Áttérve a pénzügy minister ur beszédére, azt mondja a minister ur, hogy a deficit eltüntetésének három módja van : az egyik a nagy vagyonadó, a másik az adó, a harmadik pedig a kölcsön. Hogy a nagy vagyonadó mennyire nem alkalmas és hogy azt mennyire nem szabad — teljesen igaza van a a pénzügyminister urnák — a deficit eltüntetésére felhasználni, azt már az előbb megemlítettem, Tehát a három mód közül az egyik, a nagy vagyonadó nem alkalmas erre a célra. Nézzük, hogy alkalmas-e a hitel igénybevétele ? Ez sem alkalmas. Az egész világ el van adósodva, kivéve Amerikát. Angliának kötelezettségei vannak Amerikában, követelései vannak SzovjetOroszországban, amelyekből nem kap meg egy krajcárt sem már évek óta. Franciaország szintén adósságokkal küzd. Olaszországról nem is beszélek. A skandináv államok, tehát a háborúban részt nem vett államok azok, amelyeknek anyagi jóléte emelkedett, amelyeknek azonban tőkefeleslegük, kivéve talán Hollandiát, abszolúte nincsen. Hogy mennyire igy van ez, bizonyitja a külföldi valuták állandó hullámzása is és bizonyitja a világ bankárja, Franciaország valutájának állandó esése, amely valuta az év elején 90—100, ma 37 és a lira esése, amely ma 25 centime-on áll. A francia péznügyminister múltkori expozéjában azt mondotta, hogy Franciaország deficitje 8 milliárd. Hozzáértők azonban az t mondják, hogy ez fiktiv dolog, nem nyolc milliárd, hanem circa 20—21 milliárd között mozog. Franciaország is külföldi kölcsön után néz, mert a francia kistőkésnek a harisnyájából az aranyakat a háború alatt a hadikölcsönök és más kölcsönök és adók alakjában már kiszedték. Mit akarunk tehát mi akkor kölcsönnel ? Ki fog nekünk Maévi április hó 24-én, szombaton. gyarországnak, a levert nemzetnek, a legyőzött nemzetnek kölcsönt adni ? Különösen akkor, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Franciaország az ő gabonaszükségletének 50%-át, Olaszország az ő gabonaszükségletének 75%-át kénytelen külföldről behozni, ami szintén nagyobb kiadással és valutaromlással jár, és ha tekintetbe vesszük azt, hogy Anglia most hozott be óriási mennyiségű gabonát 24 dolláros mázsánkénti áron Amerikából ? Itt térek ki arra, amit a múltkor olvastam, a földmivelésügyi kormány jelentésére, amely azt mondja, hogy Magyarországon 1920-ban cirka 3 millió métermázsával fog kevesebb gabonanemü teremni, mint amennyire szüksége van magának az országnak. Én nem tudom akkor, hogy mi itt mit fogunk csinálni. Külföldről nem kaphatunk, mert hiszen csak most mutattam ki azt, hogy nagy, hatalmas, győztes, összeköttetéssel biró államok 50—60—75%-át hozzák be szükségletüknek onnan, ahonnan kivitel van. Nekünk nem jut belőle semmi. Épen az idézhetné elő valutánk ja vitását, ha túlprodukciót tudnánk elérni a gabonanemüekben, ha kihasználnánk a világ szorult helyzetét és fölöslegünket jó áron tudnánk külföldre adni. (Egy hang jobbfelől : És nem lennének rekvirálások I) A kormánynak tehát valami utón-módon gondoskodnia kellene arról, hogy minél intenzivebben műveltessenek meg mindenütt a földek és gondoskodnia kellene arról, hogy necsak most, ezelőtt két héttel adjanak ki egy rendeletet, amely a bevetetlen és a megszántatlan földeket a rokkantaknak juttatja, hanem már előzőleg is minden követ meg kellett volna mozgatni abban az irányban, hogy ez évben ennek az országnak gabonatermelése minél magasabb fokot érjen el. A kölcsön tehát szintén nem alkalmas a deficit eltüntetésére. Marad a harmadik, az adó. A pénzügyminister ur az ő beszédében azt mondta, hogy ezt az adót sem lehet emelni, amazt az adót sem lehet, a másodikat, harmadikat, a negyediket, a tizediket sem lehet emelni, tehát a deficitet képtelenek vagyunk eltüntetni, mert az első két megoldás elesik. Mégis csak adókra kell nekünk baziroznunk a dolgot és mégis csak adókkal kell nekünk operálnunk. Az adózásnál feltétlenül szükségesnek tartom azt a már más képviselőtársaim által is felvetett eszmét, hogy át kell térnünk a jövedelemadóra és a jövedelmi adónál elsősorban a bankok megadóztatására. Nem tudom megérteni, (Felkiáltások a jobboldalon : A fényűzést I) hogy a bankoknak miért kell dédelgetett gyermekeknek lenniök ebben az országban, hogy ezek ma, amikor egyébként is a lehető legellenségesebben viselkednek a keresztény kurzussal szemben és valutaspekulációikkal és manővereikkel, az áruelrejtésekkel folyton azon dolgoznak, hogy minél jobban lejárassanak bennünket és minél jobban lejárassák magát az egész keresztény irányzatot, miért kell ezeket még mindig nebántsvirágnak tartanunk és tekintenünk. ( Ugy van !) Méltóztassék megnézni ezeknek a ban-