Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 213 ir Patacsi államtitkárról, akinek kommentálja a versét, amelyet a múltkori pártvacsorán mondott és ugyanigy leplezi le Erekyt is, hogy mennyire más volt 1916-ban, mint ma. (Mozgás.) Ezek állandóan, napról-napra igy folynak az egész világ sajtójában és azt látjuk, hogy még mindig nincsen egyetlenegy törvényünk, amely egyszersmindenkorra igyekeznék leszámolni ezekkei az emberekkel, és amellyel legalább a magyar állam idebent igyekeznék meggátolni azt, hogy ezek tovább is zavartalanul és büntetlenül folytathassák működésüket. (Helyeslés.) Károlyi Mihály szedi jövedelmét az uradalmaiból és viszik ki neki, ugy hogy ezen a pénzen csinálja ellenünk állandóan a propagandát. (Zaj.) Sziráki Pál : Miért engedik neki ? Taszler Béla : A pénzügyministernek mondja meg. Sziráki Pál: Ha rajtam mulna,mind elvenném. Somogyi István : Azok a bizonyos emigránsok most is sok mindenfélével rendelkeznek. Egyiknek ismerem a szobáját, vagyonokat érő bútorokkal rendelkeznek, amelyeket nem tudtak már összeharácsolni és elhurcolni, és a magyar állam akkor, midőn milliárdokra menő károkat okoztak neki, ölhetett kézzel nézi még mindig, hogy azon a pénzen, melyet innen elvittek s a most utánuk küldött jövedelmükből csinálnak tovább hangulatot ellenünk az egész művelt világ előtt. (Felkiáltások a jobboldalon : Elég szomorú ! Túlzott udvariasság !) Bátor vagyok Wagner Károly t. képviselőtársam beszédének ama részével, melyben védelmébe veszi azokat, akik úgynevezett »j óhiszemüek« voltak a Károlyi-forradalomban, polémiába bocsátkozni. Kijelentem, hogy itt nincs és nem volt jóhiszeműség. Lehetett talán az első időkben, de akik végigtaposták a Károlyi-forradalom idején azt az utat, mely a proletárdiktatúrához vezetett és sem anyagi, sem erkölcsi bátorságuk nem volt arra, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem azokról beszélt !) hogy megálljt kiáltottak volna, vagy figyelmeztették volna az ország közönségét, mert ők tudták, hogy mi történik odabenn, azokat az embereket nem lehet semmi körülmények között sem védeni (ügy van ! ügy van ! bal felől.) s azoknak az embereknek nem szabad a magyar törvényhozás termében sal vus conductust adni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A harmadik, ami szükséges ahhoz, hogy pénzügyi egyensúlyunk helyreálljon : keresztény morált belevinni a közéletbe, az iparba, a kereskedelembe, mert e nélkül tovább is folyik az árdrágítás, tovább is fog folyni az áruuzsora és az elrejtés. Méltóztassanak figyelemmel kisérni azt, ami most van például a piacon. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a marhahúsnak kilója leesett 10—12 koronával és folytonosan esik ; vannak élelmiszerek, melyeknek ára napról-napra esik, a csirke ára 40—50 koronával esik óránként. És méltóztassanak bemenni egy vendéglőbe : ugyanazok az árak vannak ma is, mint amikor 160 koronába került a húsnak kilója. (Ugy van! ügy van! balfelől. Egy hang a baloldalon : Az árvizsgáló bizottság elé kell utasítani !) Azt a morált, amely idáig juttatott bennünket, ahol ma vagyunk, intézményesen ki kell küszöbölni ebből az országból s ki kell ölni ennek a nemzetnek a testéből, mert hiába beszélünk mindig arról, hogy : dolgozni, dolgozni, amikor az egyik rész dolgozni fog, a másik rész pedig ennek a dolognak verejtékét fogja aranyra beváltani, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Gunda Jenő t. képviselőtársam a múltkor interpellált abban az ügyben, hogy a Fillenz-gyár cukrot és egyéb ilyen cikkeket elreljtett. Az Uj Nemzedék április 24-iki számában közli az itéleletet. Fillenz ur és társa, akik milliókat érő árukat rejtettek el s akik nagy kárt okoztak az államnak, összesen 45 napi elzárást és 600 korona pénzbüntetést kaptak. (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Sziráky Pál : Bocsánatot nem kértek tőlük? Somogyi István : Én nem okolom azt a rendőrtisztviselőt, aki ezt az Ítéletet hozta, mert neki nincs joga nagyobb büntetést kiszabni. Addig, mig a törvényeink ezeket kihágásnak minősitik, nem lehet itt semmiféle rendet teremteni és olyan Ítéletet kiszabni, amely egyszersmindenkorra elveszi azoknak a zsebrákoknak a kedvet, akik ebben az országban még mindig csak az üzleti talajt látják és semmi egyebet. Avarffy Elek : Csak bottal lehet elvenni a kedvüket ! Somogyi István : A büntetőtörvény reformálása tehát a legfontosabb, mert ha ezt nem reformáljuk, ha megmarad ugy, amint 1878-ban meghozták, akkor méltóztassanak tudomásul venni, t. Nemzetgyűlés, hogy itt rendet teremteni soha semmiképen nem lehet. Határozottság kell és igenis, kiirtása itt mindennek, ami ennek a nemzetnek fejlődését gátolja. Ezt a határozottságot én nem látom pl. az árdrágításról szóló törvényjavaslatban sem. Képtelenség vétségeket kreálnunk akkor, amikor itt éheznek osztályok, éheznek milliók. Én már múltkori beszédemben megmondtam, hogy ne utánozzuk szolgailag a művelt nyugatot és ne igyekezzünk liberálisabbak lenni intézményeinkben akkor, amidőn itt az ország rekonstruálásáról van szó s amikor ugy látjuk, hogy csak határozottsággal, vasmarokkal lehet rendet teremteni. Ez az árdrágító törvényjavaslat is vétségeket kreál. A vétség két évig vagy nem tudom meddig terjedhető fogházbüntetéssel és százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő és ha a bíróságnak ugy tetszik, akkor még külön büntetést is megszabhat, elkobzást rendelhet el. Előre megmondom : ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével ezt a kérdést szintén nem oldottuk meg. Különösen vigyáznunk kell arra, hogy ebbe a törvényjavaslatba ne csuszszanak be hibák és ne legyen olyan szövegezése, mintha mi társadalmi osztályokat igyekeznénk menteni és azoknak adnánk valóságos Laufpaszt arra, hogy az árdrágításokat kövessék el. Az előbb