Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
212 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. 25.000 ártatlan szocialista szenved az internálási táborokban.« T, Nemzetgyűlés ! Itt tervszerű hadjáratot folytatnak a nemzet ellen és hiába csinálunk mi bármit, a mi legtisztességesebb, legbecsületesebb szándékainkat odakünn folyton-folyvást félremagyarázzák azok, akik magukat magyar emigránsoknak nevezik. Azt látjuk, hogy itt, amint az Uj Nemzedék április 22-iki számában olvassuk, Károlyi olyan dolgokat mond, ami egyenesen hajmeresztő. Az »Üzenet az emigrációból« cimü cikk ir erről. Ugyanennek a lapnak hirei közt azt látjuk, hogy a német szocialisták lapja a »Vorwärts« olyan cikket közöl Buchinger Manó tollából, amelyben azt állitja, hogy a nemzeti hadsereg tagjai a minap történt eskütételükben arra is megesküdtek, hogy állandóan készek a harcra a csehek, a románok ellen, elvesztett területeink visszaszerzése érdekében. Közli az eskü szövegét természetesen hamisan ; »Esküszöm a Boldogságos Szűz Máriára, ho y mindenkor készen vagyunk a csehek és a románok ellen a megszállott területek félsz aba dite sá ért harcolni, és ezen területeknek Magyarországhoz való visszacsatolásáért, mint ahogy harcolunk mindenféle szocialista mozgalom ellen. (Zaj a Ház minden oldalán.) Mi, akik ott voltunk ezen az eskütételen, kijelentjük, hogy ebből egy árva szó sem igaz. (Ugy van ! Ügy van !) Ezek igy mennek léptennyomon, folyton-folyvást feketítenek bennünket. Károlyitól lefelé és felfelé egyebet nem csinálnak, mint fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a mi munkánkat minél nehezebbé tegyék és minél lehetetlenebb helyzetbe hozzanak a kulturvilág népei előtt! Méltóztassék megengedni, hogy a Bécsi Magyar Újságnak egyetlenegy számát bemutassam azt a Nemzetgyűlés előtt. Az április 22-iki számról van szó. Magyarországról a következő cikkek vannak benne (olvassa) :• »Amerika Magyarországért — Horthy ellen«. Majd ebből is olvasok fel, ez három hasáb. »Termelőnek szabad az árdrágítás«. Törvényjavaslat az árdrágítókról, lánckereskedőkről és áruelrejtőkről.« — Ez szintén két hasáb. »Nyúlik az indemnitás vitája«. Ez egy hasáb. »Justizmord.« »Rejtélyes hirek Balthazar püspök letartóztatásáról«, »Megölt tavasz«, »A zsidó sokat utazik, keveset költ«. Ez az államtitkár ur •verse. (Derültség.) »A Britanniából a Dunába«, »Mit irt ez Uj Nemzedék 1916-ban Erekyről«, »Prónay\ ! itézek ujabb hőstette«, »Gróf Móric halála«, Ez csak egyetlenegy lapból van véve és a következőket irja benne : Az egyik amerikai lap, a Nation Magyarországról is cikket irt és ezt kommentálja a Bécsi Magyar Újság, mely azt mondja, hogy Göndör Ferenc cikke nyomán irta meg értesítéseit Magyarországról. (Olvassa) : Az idegen nyelv álarca alól még dermesztőbben hatnak ezek a meduxafejü Írások. A tiszt vallomása, aki maga is gyilkolt, menekült a gyilkosok közül, mert nem birta tovább ; a kecskeméti vérfürdő nagy aktája Zsitvay Tibor kormánybiztos perdöntő levelével, évi április hó 24-én, szombaton. száraz sorok, amelyekhez 300 hörgő áldozat kórusa zug kisértett ; 24 óra a budapesti rendőrség fogházában ; a női fogházban, szintén Budapesten : és a hős Békeffy hadnagy levele, akit vetélytársa, valami Iliász nevű hadnagy lefogatott, és aki halála előtt olyan levélben ordit segítségért egy barátjához, amelynél, megrázóbb emberi dokumentum csak kevés akad. Amióta az »Ember« januári száma Amerikába kikerült, haloványok lettek azok az Írások. Véresebbekhez szoktunk azóta. A Nation nem tud mindent ; csak azt tudja, hogy terror van ; nem tudja, hogy a terror nő. Hosszan el lehet és el kell gondolkozni azon a tényen, hogy Magyarország ebben a percben az az ország, amelynek egész Európában és Ázsiában talán a legönkényesebb, legbrutálisabb és legmilitarisztikusabb kormánya van. Azzal az elszánt rosszakarattal, ami egy bizonyos kalandortipust annyira jellemez, Magyarország jelenlegi gazdái lerombolták azt a nehezen felépített szociális reformművet«, (Mozgás a Ház minden oldalán.) amelyet Károlyi alatt kezdtek meg és folytattak a proletárdiktatúra alatt. Megkínozták és megölték Magyarország számos vezető elméjét«; (Mozgás a Ház minden oldalán.) »vagy számkivetésbe hajtották őket, ahová a leselkedő orgyilkosok elől menekültek, sőt Bécsből elraboltak egypár emigránst«, (Mozgás.) »átvitték őket a határon és ott végeztek velük. Ahol bírták, pogromra ingerelték a parasztokat, ahol ez nem sikerült, a Horthy-hadsereg tisztjei maguk csináltak pogromot, internáltak 40.000 nem kívánatos idegent. . .« — itt már a 25.000-ből 40.000 lett — »... és ezeket az embereket most éhtifusz-fertőzte táborokban tizedeli a döghalál.« Ugyanakkor irják ezt, mikor egy sereg külföldi szociálistapárti küldöttség már megállapította, hogy abszolút higiéna van ezekben a táborokban és éhségtifusz nincs és nem is volt. Balthazar püspök elhurcolásáról, azután arról ir, hogy itt justicmord történik. Arról, hogy milyen kritikát mond itt az egész ministeriumról, a Nemzetgyűlésről, arról, hogy Gábor Andor egy versében azt irja, hogy itt az egész tavasz börtönbe került, hogy a Brittániából hogyan hurcolják a Dunába az embereket és gróf Móricot hogyan ölték meg, és a Steiner-családot hogyan irtották ki, amely Steiner-családról megállapították azt. is, hogy elvittek tőlük 100.000 korona értékű aranypénzt, külföldi valutákat és egyéb ilyen dolgokat, amelyeket Steineréknek is be kellett volna szolgáltatni az állampénztárba, hogy az ország valutáját javítsák, nem érdemes beszélni. Arról sem, hogy egyenként kipécéz képviselőket és azokat igyekszik lehetetlenné és nevetségessé tenni a külföld előtt. Hornyánszky Zoltán képviselőtársunkról pl. azt irja, hogy ő a Nemzetgyűlés egyik illusztris tagja, akit a Nemzetgyűlésben eddig kifejtett működése alapján legfeljebb őrgrófnak vagy árvaszéki ülnöknek tartottunk, mint ahogy az árvák ügyeitől sodorta el a politika hozzá méltó elv* társát Fangler Bélát is . . .« (Mozgás.) Ugyanígy
