Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

12 A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. keringés megáll, akkor az ember meghal. Rette­netes nehéz helyzet előtt van a kereskedelmi kor­mányzat akkor, amikor a vasat fejlesztéséről és a forgalom felvételéről kell gondoskodnia, mert hiszen nem elég az, hogy le vagyunk rongyolódva és hogy tönkre ment vaspályatestünk, de még a valamire való mozdonyainkat és kocsiparkunkat is elvitték. Én ugy gondolom azonban, hogy a vasút fej­lesztése nem tartozik a lehetetlenségek közé. Nem pedig azért, mert ez olyan gazdasági befektetés, amelyre bármely állam szivesén hitelez. Nem fog­lalkoztam a kérdéssel, csak felvetem az ötletet ; ha olyan szomorú pénzügyi helyzetben van az or­szág és ha olyan nehéz a külföldről nyersanyagot szereznünk, ahhoz, hogy a vasutat fejleszthessük, ami a legeslegelső kötelességünk, akkor talán jó lenne gondolkodni azon, hogy a vasutat esetleg, ha megfelelő idegen tőke jelentkeznék, bérbeadnók. Nem az én hivatásom, hogy ezzel a kérdéssel foglal­kozzam, én csak megemlitem, mert a kormány első és legfőbb feladatának tartom, hogy a vasutat minél hamarabb üzemképes állapotba hozza. Barla-Szabó János : Es fegyelmet teremtsen ! Kerekes Mihály : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Eb­ben a nehéz időben a vasutat üzleti alapra kell helyezni. Nem engedheti meg magának az állam azt a luxust, amelyet megengedett a múltban, hogy a vasút legjövedelmezőbb ágait egyszerűen kiadta egyik-másik bank által alapitott részvénytársaság­nak, szállitmányozási és más fuvarozási vállalatok­nak s mig a milliomosok s a milliárdosok Buda­pesten és környékén ennek csak hasznát látták, a vasút maga 2%-os kamatbevétellel vegetált. Erre majd rátérek beszédem során és rámutatok arra, amit már beszédem bekezdésében mondottam, hogy az állami tisztviselői kérdéstől külön kell választani a vasutaskérdést, mert ez utóbbi másként is meg­oldható, mint az államtisztviselői általános kérdés. Mert ha a vasút maga végzi azt a kötelességet, amelyet az élet reá szabott és a gazdasági szálakat be fogja magába kapcsolni, akkor az államháztar­tásnak magának nem lesz gondja a vasutasok jobb ellátása ; a vasút maga fogja fedezni ezt az össze­get, mert több millió korona bevételt fog e téren elérni, amelyből rendezheti a tényleges tisztviselők és nyugdíjasok helyzetét. A vasúti adminisztráció az, amit elsősorban meg kell reformálni. A vasútnál van —nem akarom mondani hogy a legrosszabb, —de a legnehézkesebb adminisztráció. Egy-egy ügydarab 10—15 kézen megy keresztül. Kiszámították, nem most, hanem akkor, amikor pénzünknek még megvolt a vásárló­ereje, hogy egy öt koronás tételnek a végrehajtása akkor is 50 koronájába került az államvasutaknak. Közbeszéd tárgyát képezi ma is az a visszás hely­zet, amely Hegyeshalmy Lajos igen tisztelt kép­viselőtársam, mint volt máv. elnökhelyettes, és Marx volt elnök között fennállott. (Egy hang a bal­oldalon : Ez nem tartozik ide !) Olyan adminisztrációja van a Mávnak, hogy évi április hó 17-én, szombaton. egymással leveleznek még a vezetőemberek is. Hegyeshalmy igen tisztelt képviselőtársam — ezt le kell szögeznem, ne tessék annyira nézni, nem rcsszat akarok mondani — a Máv adminisztrá­ciójába vitt be bizonyos reformokat, de ezek a re­formok csak addig voltak meg, mig ő ott volt s ab­ban a pillanatban, a mikor ő kihúzta a lábát, meg­szűntek. Megteremtette ő a közvetlen érintkezést, olcsóbbá tette az adminisztrációt, de mihelyt eljött onnan, azonnal megsemmisítették az ő rendelkezé­seit, visszatértek a régi rettenetes állapotok, kezd­ték elölről, hogy végtelen-végi g menjen egy-egy levél az összes osztályokon, ugy hogy 8—10 napot vett igénybe, mig valamely akta az egyik kezelőtől a másikhoz eljutott. Karafiáth Jenő : Visszajött a marxizmus ! (Derültség.) Kerekes Mihály: Igenis, visszajött a marxiz­mus ! Meg kell emlékeznem arról is, hogy a vasút­nál túlteng a jogászi kar. Ez végeredményben gaz­daságellenes, mert hiszen jogászokkal végeztetnek olyan munkát, amelyet négy középiskolát végzett egyének is igen könnyen elvégezhetnek. Tanú­bizonyságot tehet erről Weiss Konrád t. képviselő­társam, aki épen jelen van. Vele kezeltették a fel­mentési okmányok kiadását. Weiss Konrád : Mindent meg kell tanulni, ha szakszerűen akar hozzászólni az ember ! Kerekes. Mihály : Én a vasút gazdaságos keze­léséről beszélek és azt akarom bebizonyítani, hogy ott, ahol ma ezer koronát adunk ki, nem kqll többet kiadni, csak 50 koronát. Azt hiszem, hogy bizonyos munkák végzéséhez nincs okvetlenül szükség jogászra. Az a jogász mindenesetre joggal követelhet^ meg, hogy az állam vagy az állam­vasút vele szemben más fizetési skálát állapítson meg, mint valamely kisebb alkalmazottjával szem­ben, de én akkor, amikor az ország ilyen szeren­csétlen helyzetben van, nem azt nézem, hogy a jogászokat elhelyezzük, hanem azt, hogy hol spó­rolhatnék meg az államvasutaknak egy-egy koro­nát, hogy azt a pár koronát az ország tartálékába tehessem. Ezzel nem akarom a jogászi kart támadni. Sokkal tovább elment ennél a tételnél szegény bol­dogult Hieronymi volt kereskedelemügyi minister, vagy Szterényi József t. képviselőtársunk, aki nemcsak ezen a téren akarta az állami tisztviselők létszámát csökkenteni, hanem egyáltalában csök­kenteni akarta a tisztviselői létszámot. Akarták ők a vasút mentől gazdaságosabb kihasználását és tudták, hogy az államvasutaknak végső gazda­sági eredménye csak akkor lesz jó, ha minél kisebb tisztviselői karral, minél nagyobb B. táblázatbeli karral, tehát mjhél olcsóbb erőkkel látjuk el az adminisztrációt. Egy dolog kétségtelen és ez az, hogy mióta a világ fennáll, minél kisebb kvalifi­kációja volt valakinek, mindig annál kisebb igé­nyeket támasztott. Nézetem szerint például az Államvasutak ke­reskedelmi, üzletforgalmi ügyeinek az elvégzéséhez nem kell feltétlenül jogászi tudomány; ahhoz inkább érzék kell, s mint tudjuk, ez az érzék meg-

Next

/
Thumbnails
Contents