Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

 Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. hanem Szederkény irányából önt el a viz, ami inkább talajvíznek volna nevezhető, mintsem a Tisza kiöntésének. Evek óta könyörög a község, hogy ne tegyenek mást, csak négy kilométer hosszúságban egy méterrel emeljék fel az utat, de mert nincs senki a vármegyei közgyűlésen, akinek érdeke ebbe belekapcsolódnék, nem tesznek eleget ennek a kívánságnak, egyik mérnöki hivataltól a másikhoz megy a kérdés elbírálás végett s a végeredmény mindig az, hogy tavaszsal a község lakossága talicskán hordja a követ az útra és igy próbálja azt javitgatni. Ezek az állapotok a jövőben fenn nem tarthatók. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy lyen animózitás és ilyen aprólékosságok ne okozzanak milliós károkat az országnak. A fejlődést a jövőben a falura kell helyezni. (ügy van ! a jobboldalon.) Akárhogy beszélünk is, a mindenkori kormányok politikából vagy nem politikából, de elhanyagolták a falut a város javára. Budapest székesfőváros a jövőben ne maradjon gyárváros. Azt hiszem, hogy a külföldi kapcsolatok révén, ha majd egy kissé más irányt vesz a külpolitika, lesz mód rá, hogy Budapestet, melynek gyönyörű fekvése van és gyógyvizei is vannak, fürdővárossá tegyék, ami végeredményben az országnak is csak hasznára volna. A gyárakat inkább helyezzük ki a romlatlan vidékre, mert ha az ipari munkásság a vidékre megy, asszimilálódni fog a falu népéhez s akkor nem kell félni attól, hogy a bolsevizmus újra vissza-jön Magyarországon és nem tudom én, milyen károkat fog okozni a jövőben. A gyárak épitésénél figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy csak bizonyos a munkásság javára szóló koncessziók kikötése mellett adjanak gyárak épitésére engedélyt. A munkásságot a jövőben hozzá kell kötni a gyárakhoz, ha kell, még részvényekkel is. Módot kell adni ahhoz, hogy érezze magát otthon a gyárban és ne csak ipari munkásnak menjen oda, hanem érdeke is fűződjék ahhoz, hogy szivvel-lélekkel ott éljen. Természetesen nem a múlt rendszerekkel, de gazdasági alapon kell a munkást odakötni, hogy a tőkét ne ellenségnek lássa, hanem maga is kapcsolódjék be a tőkébe. Szabó József : Haszonrészesedést kell adni ? Kerekes Mihály: Igen nagy bűne volt a Károlyikormánynak, hogy a munkanélküli segélyeket rendszeresitette. (ügy van! a jobboldalon.) Igaz, hogy kötelessége az államnak gondoskodni arról, hogy a munkátlanok munkához jussanak, de a munkanélküli segély adása nem kötelessége, hanem bűne az államnak. Az államnak ilyen vesztett háború után, mint amilyen az európai világháború is volt, erkölcsi kötelessége, hogy munkaalkalomról gondoskodjék. A Károlyi-kormánynak még áldozatok árán is, még ha tiz milliárdot költöttek volna is rá, munkaalkalmakat kellett volna teremtenie, hiszen munkaalkalom volt az országban elég, — mutatják a szomorú utak és hidak. De munka nélkül ne fizessen az állam senkit. Ez sokkal li i évi április, hó 17-én, szombaton. 11 rosszabb a vérfertőzésnél, mert munkátlan ságra szoktatja az embereket, (ügy van ! a jobboldalon.) Szabó József: Meg kellett volna mondani ezt a Károlyi-kormány idején is. Akkor ellene agitáltak ! Kerekes Mihály : Én akkor is megmondtam véleményemet. Nézetem szerint a magyar politikába a kiengesztelődést kell bevinni. Kern szabad az embereknek a végtelenségig harcolni, haragudni egymásra. Aki bűnt követett el, bűnhődjék meg érte érdeme szerint. A magyar törvények elég szigorúak ahhoz, hogy megfelelő büntetéseket szabjanak ki a bűnösökre, de ha a magyar törvények szerint az államügyész nem találj illetőt bűnösnek, még ha a kommünnel kapcsolatos vádakkal van is illetve, akkor is helyesebbnek tartanám, ha azokat az embereket, akik nem bűnösek, magához emelje az az uj társadalom, amely felépítette az uj Magyarországot és a kiengesztelődés politikája mellett az államnak hűséges polgárává nevelje, mintsem hogy állampénzen tartsuk őket és valósággal szocialista akadémiát tartunk fenn állampénzen olyan emberek részére, akik máskülönben sohasem voltak a szélsőség hivei. A feljelentések egész sora történt. Nálunk is sok embert feljelentettek. Egy csomó embert elfogtak és elvittek. Mi volt a végső eredmény ? Kisült, hogy a feljelentő gazdatiszt bolond, őrültek házába kellett tenni. Közben azonban ezek az ártatlan emberek szenvedtek, megverték, elszállították, internálták őket. Kissé túlsóknak tartom azt a hat hónapot, amely alatt a kormány felül akarja vizsgáltatni az internáltak névjegyzékét. Ha már belső viszonyaink rendezettek, a közrend fentartásához van elég katonaságunk, csendőrségünk, akkor nincs semmi veszély benne, ha egy-két ember hazamegy a községbe, mert ha merne egy szót is szólni, ugy is lefülelnék. Sokkal okosabbnak vélem tehát a kiengesztelődés politikáját, mintsem hogy, mint mondtam, állampénzzel szocialista akadémiát tartsunk fenn, amelyben szocialista agitátorokat képeznek ki. Én is be voltam zárva, tudom, mi folyik ott, tudom, milyen előadásokat tartanak ott. Még a legártatlanabb, legbecsületesebb embereket is megfertőzik azok, alak közé bezárják őket. Arra kérem a kormányt, hogy talán ha látja, hogy a viszonyok már javultak, a közrendet már fenn tudjuk tartani és nincs veszély, akkor vegye revízió alá az internáltak névjegyzékét. Nem is lehet veszély, mert az az ember, aki kijön, örül a szabadulásának és hűséges polgára lesz a hazának, hacsak nem volt már korábban megfertőzve. Leszögezni kivánom, hogy a politikai internáltakról beszélek és nem az árdrágítókról. A kormány vegye tehát revízió alá az internáltak ügyét és küldj e haza minél hamarább azokat a kenyérkeresőket, akiket otthon családjuk vár. Tisztelt Nemzetgyűlés S Áttérek most felszólalásom alaptárgyára, a vasutas kérdésre. A vasút fejlesztése feltétlenül első gondja kell hogy legyen az államnak, mert hiszen ha az emberben a vér-