Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. 167 Szabó József: Ez nagyon megnyugtató]ag hat reám. A munkások egészségügyével is többet kel­lene törődni, mert ezen a téren lehetetlen állapo­tok vannak. Adatokat tudnék hozni arra, hogy megtörténik, hogy egy vállalatnál, amikor az a munkásember már nem tud járni, mert tüdőbeteg," vagy nem tudom én, más baja vau, szóval gyenge és szinte tönkre van téve, elmegy a vállalat orvosá­hoz, a vállalat orvosa megállapítja, hogy szol­gálatra továbbra is alkalmas. A munkás tényleg tovább dolgozik és megtörténik, hogy mikor mi privát orvoshoz küldjük, hogy vizsgálja meg, a privát orvos megállapitj a, hogy nagyon sulycs beteg és ha még tovább dolgozik, nagyon közel érheti halálát. A népegészségügyi minister urnák valahogyan gondoskodnia kellene arról, hegy a munkások egészségügye másként kezeltessék és j óbban előmozdittassék. Fontosnak és kivánatosnak tartanám nemcsak a munkásság szempontjából, de a köznek a szem­pontjából is, hogy a munkásokat, — mindenekelőtt azokat, akiket élelmiszerüzemekben, kenyérgyá­rakban, vagy akiket az élelmiszerkereskedelemben foglalkoztatnak, éttermi alkalmazottakat, pincére­ket, cukrászokat stb., mielőtt munkába állanának, orvosi vizsgálat alá vegyék. (Felkiáltások balfelől : Nagyon fontos !) Súlyos következményei lehetnek annak, ha az a fertőzött beteg elmegy egy élelmi­szerüzletbe, fogdossa kezeivel az élelmiszert, ki­szolgálja a vevőt. Nem is vesszük észre, hogy a bacil­lusokat hogyan terjeszti. Nem is kerülne sokba, a népegészségügyi ministernek csak egy intézkedé­sébe, egy rendeletébe kerülne az egész, melyet könnyen végre lehetne hajtani s ennek a bajnak elejét vehetjük. Nagyon fontos volna a munkások lakáskérdé­sét is végre megoldani. Lehetetlen állapot, ami ma van a fővárosban és környékén. Pince­lakásokban nyolcan, tizen laknak egy kis odúban, egymás hátán fekszenek az emberek, ruha, ágy­nemű nélkül. Ha a kormány közmunkákat akar elrendelni, nagyon egyszerűen megoldhatónak tartanám, ha itt ' a főváros környékén, ahol gyönyörű fekvésű helyek vannak, megkezdenék a munkáslakások, kertvárosok épitését. Minden munkás örömmel megy ki a főváros környékére, ha egészséges kis lakást kap ottan ; sőt tovább megyek, minden mun­kás a legmesszebbmenő áldozatot meghozza, hogy ezt a lakást a maga részére megszerezhesse, akár hosszabb lejáratú, akár amortizációs kölcsönnel, ugy hogy végeredményben az a ház a munkás tu­lajdonát képezze. A földbirtokreformmal kapcso­latosan nagyon célszerűnek tartanám, ha ilyen kertvárosokban a munkásoknak kis földet adná­nak. Minden munkás, mikor a rosszlevegőjü, dohos műhelyből kijön, szívesen megy ki arra a földre gazdálkodni. Az neki részben szórakozás lesz, rész­ben testnevelés is lesz, és nagyon megkönnyítené a főváros élelmezését is. (Helyeslés.) Felkérem tehát, a földmivelésügyi minister urat, hogy a birtok­reformnál talán ezekre a kérdésekre is fordítson figyelmet, T. Nemzetgyűlés ! A munkásbiztositás kér­dése nálunk nagyon gyenge lábon áll. A munkás­biztositó-pénztárak eddig nem voltak eg}?"ebek, mint szociáldemokrata agitátorokat nevelő-isko­lák. Onnan kerültek ki az összes agitátorok, a Kun Bélák és a többiek, mert a munkások pénzé­ből —- ahelyett, hogy a munkásbiztositásra na­gyobb gondot fordítottak volna — sokkal fonto­sabbnak tartották jó agitátorokat nevelni. Kivá­natosnak tartanám, a munkasbiztositást kiterjesz­teni . . . Budaváry László : Államosítani ! Szabó József: Az államosításról külön fo­gunk beszélni ; ugy tudom, erről törvényjavaslat készül. Kivánatosnak tartanám tehát, ha kiterjesz­tenék a munkásbiztositást a mezőgazdasági cse­lédekre is. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt is óriási mulasztások történtek és célszerűségi szempont­ból jónak tartanám, ha a mezőgazdasági munká­sokat, cselédeket, az iparosokkal egy munkás­biztositóban hoznók össze, őket egy munkásbiz­tositó-pénztár alá vonnánk. Kivánatosnak tartanám, a munkások rok­kantság és aggkor elleni biztosításáról is gondos­kodni. Kívánatos volna, hogy a munkásbiztositás és a népjólét terén valami gondoskodás történjék abban az irányban, hogy a családalapítást előse­gítse a kormány, módot adjon arra, hogy a szegény emberek családot tudjanak alapítani. Messzebb mennék, díjaznám és jutalmaznám a család sza­porulatot is, ahol gyermekek születnek, ott ked­vezményben részesíteném az anyát, a szülőt, ugy, hogy a családoknak e téren a kedvét ne lohasszuk le. (Helyeslés.) Fontos a nyugdíj rendezésnek a kérdése is. Az állami gyárak nagy részében a kormány kegy­díjat ad ugyan a munkásságnak, ez a kegydíj is olyan azonban, hogy ne ártson. A munkásokat foglalkoztatják a gyárakban mindaddig, mig össze nem esnek, és amikor már összeesnek, akkor kap­nak rövid ideig egy kis kegydíjat, amely épen elég arra, hogy éhen ne haljanak belőle. T. Nemzet­gyűlés ! Ezt a kérdést is rendezni kellene, nemcsak az állami alkalmazottakkal szemben, hanem a nyugdíjigényt minden privát gyárban, magánvál­lalatban foglalkoztatott munkásra is kötelezően ki kellene terjesztem. (Felkiáltások : A földmun­kásokat is ! Ugy van !) Itt megadóztatnám a munkaadókat kivétel nélkül, (Helyeslés.) hogy a munkaadók minden egyes esetben kötelezően járuljanak hozzá, a munkások nyugdíj biztosításához. Ennek óriási előnye lenne,-ha a munkásnak, aki elfáradt egy hosszú életen keresztül eltöltött munkában, leg­alább agg korában, öreg napjaiban egy kis nyugal­mat, egy kis csöndes, de biztos megélhetést nyújt­hassunk, hogy ne kelljen neki koldulnia és a tem­plomok előtt kéregetni. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents