Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

168 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. Drozdy Győző; Ezt megcsinálhatjuk fúzió nélkül is ! Szijj Bálint : Minden munkásra, a földmunkásra is vonatkozzék ez ! (Helyeslés jobbfdől.) Szabó József : Igen, azt mondottam, hogy minden munkásnak. T. Nemzetgyűlés ! Hasonlóképen felhivom a kormány figyelmét az özvegyekre és árvákra. Öriási mulasztás és bűn terhelné a kormányt, ha az özvegyeknek és főkép a hadiárváknak és hadiözvegyeknek az ügyével nem foglalkoznék behatóan. Nem elégséges az, ha ezeknek a hadiárváknak és özvegyeknek könyöradományt, segítséget adunk, ezeket intézményesen kell a kormánynak felkarolnia. Főképen az árvákat kell internátusokban elhelyezni, nevelni őket mezőgazdasági iskolákban stb. ugy hogy azokból a szegény gyermekekből, akik apjukat, kenyérkereső]ükét a harctéren elveszítették, becsületes polgárai legyenek ennek a hazának. (Élénk helyeslés.) Röviden befejezem most már a felszólalásomat, csupán csak arra hi vom még fel a kormány figyelmét, hogy a rokkant-kérdést is vegye kezelésbe. A rokkantakat felül kell vizsgálni. T. Nemzetgyűlés ! Ami ma történik, az a rokkantsággal való legnagyobb visszaélés. (Ugy van !) Rokkantak járnak, kelnek, akiknek semmi közük sem a háborúhoz, sem a harctérhez nem volt és nincsen, akiket besoroztak az ötödik, hatodik pótsorozás alkalmával és akár betegek voltak egy kicsit, akár nem is voltak betegek, de protekcióval, valamely orvossal jóbarátságban lévén, rokkanttá nyilváníttattak és ma ezek élvezik a kormány támogatását az igazi rokkantak rovására. (Ugy van !) Felül kellene vizsgáltatni tehát az összes rokkantakat és azokat, akik tényleg nem rokkantak, minden ilyen támogatástól, rokkantsegélytől meg kell fosztani, a rokkaut segitést el kell tőlük venni. (Helyeslés.) Ellenben az igazi rokkantaknak a legmesszebbmenő támogatást kell biztosítani. Főképen arra gondolok, hogy a trafik-engedélyek, vasúti restaurációk, italmérések stb. kiosztásánál ezeket a rokkantakat minden körülmények között úgyelembe kell venni. (Élénk helyeslés.) Természetes, t. Nemzetgyűlés, — és ezt most már mint egy elvet akarom csupán le szögezni és ezzel be is fejezem a felszólalásomat — mindennek alapja a munkásságnak az a jogos kivánsága, hogy az általános választójogból as kormány ne engedjen. Az általános titkos választójogot fenn kell tartani, természetesen szabályozni kell, de meg kell tartani. Szabóky Jenő: A nők kivételével ! Szabó József: Mi a nők választójogát is pártoljuk. Ëpen azért teszem ezt szóvá, mert odaát hallottunk olyan észrevéteteleket, hogy annak idején a nők is az általános választójog ellen fognak szavazni. Mi leszögezzük álláspontunkat, hogy mi igenis az általános választójog és a nők választójoga mellett foglalunk állást. Azt mondták, hogy a sajtó irányról-irányra változtatja állásfoglalását, átszolgálta irányrólirányra a liberális korszakot, a Károlyi-korszakot, az első forradalmat, a második forradalmat és most szolgálja, vagy ugy látszik, mintha szolgálná a keresztény irányzatot. ( Fdkiáltások : Dehogy szolgálja !) Ezzel szemben én azt módom, hogy a politikusok is, sajnos, nagyrészben hasonló vándorutat tettek meg a múltban. Nekünk keresztényszocialistáknak arra keli gondot forditanunk, hogy azon az utón maradjunk, amelyen megindultunk s amelyen a múltban voltunk. E kijelölt útról eltérni semmi körülmények közt sem fogunk és nem fogjuk megengedni azt, hogy társaink is erről az útról letérjenek. Ezzel be is fejeztem felszólalásomat, még csupán arra a kijelentésre szorítkozom, hogy a benyújtott törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps bal felől.) Elnök : Sándor Pál képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontjára való hivatkozással szót kért tőlem. A szót neki megadtam. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Múltkor elhangzott beszédem erős kritikát váltott ki a Házban, amin abszolúte nem csodálkozom. De talán ki fogja állitani nekem.-a t. Nemzetgyűlés azt a bizonyítványt, hogy én türelmesen meghallgattam minden kritikát és egyetlenegyszer sem szólaltam fel, bármilyen alapon is. (Igaz ! Ugy van !) Szabó t. képviselőtársam felszólalása azonban arra indit engem, hogy a t. Nemzetgyűlés türelmét kérjem néhány pillanatra, mert azt hiszem belátják azt, hogy olyan embernek, akihez a legkisebb sár is tapad, aki ezt magáról elhárítani nem tudja, a Nemzetgyűlésben helye nincs. (Igaz ! Ugy van !) En azonnal felszólítottam ugyan t. képviselőtársamat, hogy azon vádakat, amelyeket ellenem felhozott, bizonyitsa be, mivel azonban ezt nem tette, magamnak kell a bizonyitás terére lépnem. T. képviselőtársam a következőket mondta (olvassa) : »És most, t. Nemzetgyűlés, amikor a konszolidáció felé haladunk, még sem helyes, hogy Sándor Pál képviselőtársunk ideáll mint erkölcsbiró. Talán ezt a szerepet mégsem neki kellene beöltenie, mert nem illetékes rá és főképen nem illetékes, ha visszagondol Schlesinger és Pollákovics ténykedéseire és ha tudja, —amint nagyon jól tudja — hogy az akkori Sándor Pál mint Schlesinger, mit csinált az Alföldön, mit csinált a délvidéken Torontálban, hogyan nyúzta meg — nincs más kifejezés rá — a parasztságot. Be fogom bizonyítani, hogyan élfc vissza a parasztság bizalmával. Ezt Sándor Pál nagyon jól tudja. Es miután ő ezek örökébe lépett, a hasznot zsebrevágta, idejön és oktat bennünket, hogy tessék a rőföt kézbevenni, tessék élelmesebben dolgozni, tessék a keresztényeknek is a zsidóktól tanulni«. T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban azt hiszem, hogy ki fogják nekem állitani azt a bizonyítványt, hogy erkölcsbiró szerepét én ezzel nem játszottam, mert az egész Nemzetgyűlés helyeslése közben — ezt a pártot sem kivéve — azt fejtegettem, hogy sajnos, nálunk a kereskedelmet másodrendű foglalkozásnak tekintik és 30—40 évig prédikáltuk