Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

 Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. mus. Mi, keresztény szocialisták, akik intranzigensnek valljuk magunkat . : ; Haller István : Mindig azok voltunk ! Szabó József : ... mi sem forradalmi lendületet, sem keresztény kommunizmust nem akarunk és nem fogunk csinálni. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Minden erőnkkel meg fogjuk akadályozni, hogy mások ilyet csináljanak, mert elvünk az, hogy akár zsidó-kommunizmus, akár keresztény-kommuizmus : ez" mindig csak igazságtalanság, jogtalanság, a mit megakadályozni minden magyar embernek kötelessége. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Budaváry László : Ez ellen küzdöttünk mindig! Szabó József : Forradalmi szellemet felidézni nagyon veszedelmes játék. Könnyű a forradalmat meginditani, de senki sem tudja, hol fog megállni a lavina. Haller István : Már láttuk hol áll meg ! Megpróbáltuk l (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Senki sem akar forradalmat.) Szabó József : Hát mi az a forradalmi ritmus? Mi az a keresztény-kommunizmus ? Ereky Károly : Egy jelző ! Szabó József : Ez alatt nem lehet mást érteni, mint forradalmi szellemet. (Zajos ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Friedrich István : Nem ! Csak azt jelenti, hogy gyorsabban ! Ereky Károly : Szócsavarás ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Mi a magunk részéről ezt a forradalmi ritmust nem fogadjuk el, a magunk részéről kommunizmusra kaphatók nem vagyunk, mert mondom, nagyon félünk attól, hogy ha meginditanók a lavinát, az valószínűleg a keresztény magyar tömegeket temetné el. ( Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang balfelől : Erre könnyű lesz felelni !) Nagyon vigyáznunk kell valamennyiünknek és nagyon figyelmébe ajánlom intranzigens képviselőtársaimnak, hogy ők is vigyázzanak. Ugyanis joggal intézzem hozzájuk ezt a figyelmeztetést, m^rt egyikük, mikor megkérdeztem, miért lépett ki a pártból, mutatott nekem néhány levelet, hogy »nézd, ezért léptem ki, mert a kerületemben a választók nincsenek megelégedve evvel a lendülettel, a zsidókat nem bántottuk még, mindig sok zsidó van közöttünk, stb.« Nekem az elvem az : vigyázzunk, ne engedjük meg azt, hogy bennünket vezessenek a tömegek. Mi vagyunk hivatva arra, hogy a tömegeket irányítsuk és vezessük. (Ugy van ! a baloldalon.) Itt figyelmükbe ajánlom a szociáldemokraták szerepét a múltban. Meg vagyok győződve, hogy a szociáldemokraták között is voltak a múltban becsületes emberek, akik nem gondolták, hogy az lesz a vége, ami tényleg bekövetkezett. Megcsinálták az első forradalmat, de amikor a forradalom megindult, akkor a vezetők nem birták megállítani a meginditott lavinát és már-már az első forradalom alatt is ugy volt, hogy nem az évi április hó 22-én, csütörtökön. 163 történt, amit a pártvezetőség akart, hanem az, amit a felizgatott tömegek diktáltak a párt vezetőségnek. A keresztény-kurzus, a keresztényirányzat is szinte kirobbant ebből a nemzetközi internacionalista irányzatból és nagy veszedelem lenne, ha mi most hasonló hibába esnénk. Ha nagyon sokat szidnók a zsidót, nagyon sokat beszélnénk, s azután ezeket az elhangzott Ígéreteket nem tudnók olyan tempóban be is váltani. Megtörténnék akkor, hogy bennünket is a tömegek vezetnének és mi a tömegek akaratát, a tömegek kívánságát nem tudnók kielégíteni. Kénytelenek volnánk azokat az intézkedéseket megtenni, amelyeket a tömegek oktrojálnának ránk. Weiss Konrád : Máskép beszélt a választóknak ! Szabó József: ön nem volt ott a kerületemben sohasem. Én sohasem beszéltem másként. Akik kint voltak, jól tudják, hogy én mindig igy beszéltem és igy beszélek a jövőben is. T. Nemzetgyűlés ! Itt rátérek a magam igazolására. A pénzügyminister ur ugyanis azt mondotta nekem, illetve azt mondotta itt a Nemzetgyűlésen, hogy nagyon kellemetlen volna, ha ide kommunista hangokat hoznánk be és ilyen hangokat pendítenénk meg. Célzott többek között az általam hangoztatott »Sas-utcára«. Én a múltkori felszólalásomban a Sas-utcát tényleg emiitettem, de egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy onnan olyan forradalmi ritmussal és kommunista intézkedésekkel hozzuk el azokat a vagyonokat, melyek ott vannak. Én csak felhívtam a pénzügyminister ur figyelmét, szintén közbevetőleg, arra, hogy annak idején —• mert remélem meg akarja csinálni a kormány az egészséges vagyondézsmát — amikor erre sor kerül, a Sasutcáról lehetőleg meg ne feledkezzenek, de én ezalatt nemcsak a Sas-utcát, hanem a Lipótvárost és ennek környékét is értettem. T. Nemzetgyűlés ! Az eredményesebb munkának megkönnyítése végett nagyon sokan hangoztatták, hogy szükség volna itt egy egységes kormányzópárt kialakulására; szükséges volna, hogy valahogyan a keresztény pártok egymásra találjanak és valahogy egységesen irányitsák sülyedő hajónkat. Nem fogok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, hiszen pro és kontra eléggé megvitatták ezt. Tegnap Csukás képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a fúziót nem a tömegek akadályozzák meg, mert azok ellenkezőleg azt parancsolják, hogy itt a Nemzetgyűlésen a keresztény politikusok megértsék egymást és egységesen, együttesen dolgozzanak. Csupán csak a Kovács képviselőtársam által felhozott érveket szeretném egy kicsit megdönteni. Ereky Károly : Melyik Kovács ? Szabó József: Kovács J. István. Azt mondja Kovács képviselőtársam a felszólalásában (olvassa) : »méltóztassanak azonkívül megengedni azt, aminek szintén hangot adtunk, hogy ha itt megszűnik a Kisgazda- és Földmivespárt a Nemzetgyűlésen oly módon, hogy fuzionálna a test21*