Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. ét termelőcsaládok a saját háziszükségleteikre termelt bor után. valamint a saját terményükből saját háziszükségletükre termelt szesz után vagy bores szeszadókedvezményben részesedjenek, vagy csak igen mérsékelt bor- és szeszadót legyenek kötelesek fizetni. Azonkívül követelem a kisgazdák részére a sajáttermésü gyümölcs, borsepiő és szőlőtörköly kifőzéséhez szükséges kisüst engedélyezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Őseinktől örökölt jog volt ez, amelyet nem tudom micsoda kapzsiság vagy irigység kicsikart, kivett a kezünkből. Ennek a visszaállítását óhajtom, kívánom és követelem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ezt a sokféle adózási kötelezettséget összeliasonlitom a pók által kifeszített balóval, amely az apró rovarokat összefogja azért, bogy a pók azokat irgalmatlanul felemészthesse, a nagyobb rovarok azonban vigan áttöiik a hálót ! Ereky Károly : Ez is igaz ! Pákozdi András : A kisgazdák sorsa az apró rovarok sorsa ; a nagyabb rovarok a nagytőkét és a nagybirtokot jelképezik. \% Szerintem leghelyesebb volna a méltányosan megszabandó fogyasztási adón kivül az összes adótörvényeket sutba dobni (Egy hang baljelöl : Ez volna a legegyszerűbb.) és ezek helyett megcsinálni minden néven nevezendő vagyonra nézve a vagyonértékkatasztert és a vagyonérték után fokozatos kulcs szerint kiróni a vagyonértékadót oly mértékben, amely mértékben az államnak szüksége van rá. (Zaj.) Ami pedig a pénzt illeti, uj pénz készítése mellett a régi pénz becserélése alkalmával . . . Friedrich István : Ha ezt én mondtam volna ! Pákozdi András : ... le kellene rovatni azt az adót, amelyet az állam a pénzvagyon megadóztatására vagy devalválására szükségesnek lát. így mindenki erejéhez képest venne részt a terhek viselésében és a bajokból való kiszabadulásunkban.^ Ereky Károly ; Gyere hozzánk az ellenzékre ! (Zaj.) Pákozdi András: Akkor nem lenne annyira sértve a nép egyik vagy másik rétege, mint ahogy az a kényszerkölcsön elrendelése alkalmával is volt. (Zaj.) Nagyon ajánlanám, hogyha már egy törvényt behoznak ebbe a Házba, ne legyen az ahhoz elég, hogy azt mindjárt beállítsuk és jogerős legyen, hanem tessék bennünket megkérdezni, vagy velünk azt a törvényjavaslatot kellő időben ismertetni. Friedrich István : Nagyon helyes ! Pákozdi András : Azért küldött ide bennünket a falu, hogy az érdekeit képviseljük, őrtállói legyünk neki a törvények hozatalánál. (Felkiáltások jobb felől : Épen azért ülünk itt !) Vagy pedig tessék oda kimenni a nép közé a vidékre, amelynek leginkább az életérdekébe vágók ezek a törvények és ott meggyőződni arról, hogy beállíthatók-e, fentarthatók-e azok. Hogy mennyire üdvös és hasznos az a törvény, azt úgyis csak a li április hó 22-én, csütörtökön. 157 • gyakorlat bizonyítja be; előre kell tehát arról meggyőződni, hogy be lehet-e azt á]litani, ne pedig hogy tájékozatlanul clyan törvényt hozzunk, amelynek az ereje, a nyomása alatt a társadalom egyik rétege összeroppan, a másik pedig vigan futkároz és kibúj hátik alóla. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Egy hang : Az orfeumokban !) Ott van pl. a kényszerkölcsön elrendelése. Amikor azt beállitctták, beledobták a közhangulatba azt, hogy a pénz túlnyomó része a falun, a falun élő paraszt kezén van. T. uraim ! Kedves képviselőtársaim ! Tessék csak kimenni oda vidékre, csak ugy elméletileg . . . Friedrich István : Nem mernek már kimenni a vidékre ! (Derültség, j Ellenmondások jóbbfélől. Felkiáltások : Dehogy nem merünk !) Rubinek István : Együtt voltunk odakint ! Pákozdi András : Általánosságban nem lehe:, íáfogni. Egyeseknél volt, de általánosságban nem lehet a vidékre ráfogni. Tessék csak visszagondolni arra a négy-öt esztendőre, hol volt annak a falunak munkabíró ereje? Mind a harctéren volt. Az épkézláb embereket mind elvitték katonának, aki csak valamennyire arra nem való volt, feltétlenül elvittek hadimunkára, nem maradt odahaza más, mint a gyermek, az asszonyok és az elgyöngült, elérőt] enedett öregek. Hát akkor lehetett ezeknek pénzt gyűjteni, halomra helyezni? Ennek a gazdasági munkásnak vagy cselédnek felesége, akinek a hóna alatt négy-öt gyerek volt ott, ki volt téve a legnagyobb nélkülözéseknek. Akárhánnyal megtörtént, nemcsak zsidó, hanem keresztény nagyúri birtokokon is, hacsak részben is nem tudta folytatni az urának abbahagyott szolgálatait, vagy munkáját, kilakoltatták s ki volt téve az ínségnek, könyöradományból élt. Vagy annak a kisgazdának felesége, aki szintén gyermekes aszszony volt, cselédet nem tarthatott, munkást nem kapott, maga szántott, maga vetett, maga kaszált, maga kapált, de mindenesetre elkésve, aminek az lett a vége, hogy a földjeik elgyengültek, elerőtlenedtek, nem tudott annyit termelni, amennyi családja fentartására elég lett volna. Hát rakhattak ezek össze pénzt? Ami mégis volt a kezük között, azt a kényszer utján eladott jószágának vagy elrekvirált gabonájának árából rakta össze. S a hosszú háború után, amikor mégis hazakerült a férj, vagy hadifogságból tért haza, avval az összekuporgatott kis pénzecskével, ismét neki akart állni a gazdálkodásnak, akkor ezt egy kényszerkölcsönnel kivettük, kicsikartuk kezéből. Ez így nem maradhat, ezen változtatni kell. En kérem a magam részéről, de talán egész pártom nevében szólhatok, (Ellenmondások jobbfelöl.) a kormányt, adja vissza egy bizonyos összegig annak a népnek a pénzét. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez helyes !) Meg kell érteni azt az esdeklő, rimánkodó, kérő szót, amely a nép közül hallatszik. (Helyeslés.) Ne találjon zárt ajtókra, csukott fülekre, hanem nyitott és tárt szivekre. Azt hiszem, ebben az irányban a kormány meg fogja tenni kötelességét. Néhány szót a birtokpolitikáról is akarok szó-