Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
158 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. lani. (Halljuk ! Halljuk !) A birtokpolitikánál pedig azt követelem, hogy ez minél előbb meg legyen csinálva és a kellő időben a Ház elé legyen terjesztve. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : Kész a törvényjavaslat. Pákozdi András : Mert azt sem halogatni nem szabad, sem pedig csak ugy tessék-lássék módjára megcsinálni nem tanácsos. (Ugy van !) Legyen a föld azé, aki azt megmunkálja, aki arra érett és érdemes. Ahhoz értő egyének kapjanak tisztességes ár fejében megfelelő és akkora földet, hogy azon okszerű gazdálkodást fogathassanak. Schandl Károly : Ne pedig zsidó üzletemberek ! Pákozdi András : Kivánom az állam részére a kisajátítási jog törvénybe iktatását s annak gyakorlását is ott, ahol a nép érdekei megkivánják. Véleményem szerint a kötött birtokok felszabaditandók, az egyházi birtokokat az állam okvetlenül sajátítsa ki és a birtokpolitika céljaira használja fel. Az egyházi javak kisajátítási árának jövedelmei azonban csak egyházi és iskolai célokra fordíttassanak. (Helyeslés.) Abból a főpapság, az alsópapság, valamint az eddig annyira gyéren fizetett tanítói kar is megfelelő, megélhetésükhöz, rangjukhoz képest tisztességes fizetést kapjanak, felekezeti különbség nélkül. (Helyeslés.) Ezáltal a nép megszabadulna a nyomasztó egyházi adóktól és egyéb egyházi közterhektől, és az egyházi vagyon is visszajutna annak a célnak szolgálatába, melyre azt régi királyaink adományozták, sőt a felekezeti türelmetlenség megszüntetésére is jó hatással lenne. Közoktatási téren figyelmébe ajánlom az igen t, kormánynak, hogy jusson eszébe a falu népe, amelynek kultúrájával, iskoláztatásával a régi kormányok vajmi keveset törődtek, (Ugy van! jobb felől.) sőt a háború alatti kormányok azt teljesen elhanyagolták. Tanítóinkat bevonultatták, nem gondoskodtak azoknak felmentéséről. Akárhány községben a háború, egész ideje alatt az iskolák be voltak zárva, a tanítás szünetelt. Ezidósz érint pedig kevés a tanítónk, sőt mi több, az a veszély fenyeget bennünket, hogy kevesen készülnek a tanítói pályára. Drozdy Győző: Nem lehet megélni! Pákozdi András : Azért kellett és kell még ma is egy falusi tanítónak 80—100—120 gyermeket tanítania. Tessék elképzelni, micsoda munkát végez ez az ember. Nem fog-e ez a megterheltetés a fejlődés, a tudomány, a kultúra visszaesésére vezetni, amivel számolnunk kell ? Tessék azt a tanítói kart munkájához és megélhetéséhez méltóan kellő fizetésben részesíteni, akkor látogatottabb lesz tanítói pálya és a tanítói kar ezt a jövő generáció nevelésében és fejlesztésében meg fogja hálálni. (Helyeslés.) Volna még néhány szavam a közigazgatásról. En a közigazgatás államosítását ellenzem, különösen tiltakozom a községi jegyzők államosítása ellen, mert ez esetben a nép reális érdekeivel a jegyző semmit sem törődhetik, amikor sohasem tudja, melyik héten vagy melyik évben dobják ki, vagy helyezik át más vidékre. (Mozgás.) .Evek kellenek ahho^, hogy a jegyző a nép minden viszontagságát kellőkép felismerje és aszerint kezelje a reábízott közönséget. Államosítás esetén az a jegyző sohasem fog kezdeni a nép érdekében olyan gazdasági és társadalmi akcióba, amelyre a népnek égető szüksége van, de meg ez évek fáradságos munkája is. Viszont az a közönség sincs biztonságban, hogy a tőle elhelyezett jó jegyző helyett, nem valami kiselejtezett egyént dobnak és vetnek-e a nyakába. (Mozgás.) Az volna a kívánságom, hogy a községek, városok, vármegyék önkormányzati joga szakittassék ki, hogy a községi képviseletek, a vármegyei törvényhatóságok határozatai csak az esetben kerülj ének felsőbb fórum elé, ha azokat valame]y T érdekelt fél megfelebbezi. Végül még a zsidókérdésről is szólok, miután ezt nem engedte el egyetlen egy szónok sem. (Halljuk ! Halljuk !) A zsidókérdést szerintem nem ütéssel, veréssel, (Helyeslés.) a fajgyűlölet minduntalan való előhozásával vagy felhalmozásával oldhatjuk meg, hanem igenis azzal, hogy tanuljunk. (Elénk helyeslés jóbbfélől.) Tanítsuk gyermekeinket és tanuljunk mi magunk is. (Helyeslés.) Tanuljuk el attól a zsidótól az élelmességet. Ereky Károly : Megtörtént, a háborr alatt megtanultuk ! Pákozdi András." Alakítsunk termelő, értékesítő, közvetítő fogyasztási szövetkezeteket, (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) érleljük rá a népet arra, hogy ezeket támogassa is. (Helyeslés jobb felöl.) Azonkívül, mint keresztények szeressük egymást. Amint azt attól a zsidótól látjuk, legyen meg közöttünk az egyetértés, az összetartás, mert ha ezt nem csináljuk meg, akkor ne azt kérdezzük ám, mint akárhány esetben hallottam, hogy mi lesz a zsidókkal, hanem hogy mi lesz a keresztényekkel ? £. Friedrich István: Es ne fuzionáljunk folyton. (Derültség.) Pákozdi András : Különben a tisztességes, becsületes zsidó, ha van köztük, elfér köztünk. (Mozgás.) De legyen az olyan kereskedő, akinek a magaviselete ellen kifogást nem lehet emelni. A zsarolónak, a csalónak semmiesetre sem fogom pártját, az pusztuljon, tisztuljon ebből az országból. (Élénk helyeslés.) A bevándoroltakat, legyenek azok galíciaiak, vagy bárhonnan bevándoroltak, azonkívül azokat a családokat, amelyek nem magyar eredetűek, nem ebben a hazában születtek, okvetlenül ki kell a hazából toloncoltatjoi, és ezt nem szabad halogatni, hanem minél hamarabb keresztül kell vinni. Végül annak vagyok a hivője és akarója, hogy az ebben a házban levő pártok között legyen meg az egyetértés, (Helyeslés.) az összetartás és a keresztényi szeretet. (Helyeslés.) Tartozzunk bármely párthoz, legyenek elveink bár eltérők, de
