Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
156 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtöhön. tartásban, keresztényi -szeretetben. Mert csak ezzel és csak ilyen eszközökkel menthetjük meg és hozhatjuk ki szerencsétlen hazánkat ebből az áldatlan állapotból, össze kell tehát fognunk rang, felekezet és fajkülönbség nélkül, hogy ne széthúzással, ne civakodással, hanem arra való hasznos és üdvös munkával töltsük el az időt. A magyar nemzet akarata, véleménye erre vonatkozólag már megnyilvánult. A nép akaratából jött össze ez a nemzetgyűlés, a nép akaratából vagyunk mi itt, a választópolgárok megbizása küldött ide bennünket, tehát értsük meg a helyzet hivó szavát és legyen tudattá mindegyikünkben a hivatottság és a kötelesség. A Nemzetgyűlés élén itt van a kormány, a mi ministereink, akiknek főfeladatuk a haza szentségének sérthetetlen megóvása és a nép életérdekébe vágó olyan törvények előkészitése, amelyek biztositják országunk fennállását, országunk népének békességét, jólétét és boldogságát. T. Nemzetgyűlés ! Amióta a Nemzetgyűlés megkezdte munkáját, terjeszttettek be e nemzetgyűlés elé törvényjavaslatok, hozatott már olyan törvény, amely általánosságban véve az államháztartás javitására szolgál ugyan, de nem az egyes néprétegek életérdekeinek, vagy életérdekeibe vágó intézkedéseknek szem előtt tartásával jött létre. T. Nemzetgyűlés ! Átolvastam az igen t. pénzügyminister ur expozéját, figyelemmel kisértem az azóta tett nyilatkozatait is és ezekből kifolyólag egy elkedvetlenítő tapasztalatom van, vagy hogy ugy mondjam, egy csalódással lettem gazdagabb. (Halljuk ! Halljuk !) Annál nagyobb a csalódásom, mert a kisgazda- és földmivespárt táborához tartozó minister részéről ért, még pedig, mondhatnám, • meglepetésszerűen. Őszintén szólva, én a pénzügyminister urnái bizonyos elfogultságot látok a kisgazdákkal szemben. (Elénk tiltakozás a jobboldalon.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ezt nem lehet mondani ! Schandl Károly : Egész életében szövetkezeti ember volt ! Pákozdi András: Nagyon meglátszik az ő pénzügyi programmján, hogy ő a nagytőke körében nevelődött, elsősorban a nagytőkének és a nagybirtoknak a barátja. (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nem áll ! Pákozdi András : Hisz programmjában azt hangoztatta, hogy a kisemberek érdekeit meg kell óvni, az arra érdemes és ahhoz értő egyéneket földhöz kell juttatni, a közügyre érdemes és hasznos törekvéseiket támogatni, segiteni kell, módot kell nekik nyújtani a többtermeléshez. De ugyanakkor oly drákói intézkedéseket helyezett kilátásba, amelyek alaposan rácáfolnak a ldsgazdák javára tett nyilatkozataira. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az adók felemelése ellen nem szólunk. Nincs és nem is lehet ez ellen kifogásunk, mert hiszen tudatában van a falu népe is annak, hogy^ az adókból tudja csak az állam magát fentartáni, kiadásait fedezni. De legyenek azok az adók progresszívek, igazi progresszív alapon kirovott adók. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Bejelentettem ! Azok lesznek S Rubinek István : Hiszen az a programm ! Pákozdi András: De ne lefelé progresszívek, mint idáig volt, hanem felfelé, még pedig véges végig. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Tessék megvárni ! Pákozdi András : Kifogásom van az adók sokfélesége ellen, mert abban látom a kisgazdák és a fogyasztók nagy veszedelmét. Ez teszi lehetővé a nagybirtoknak, hogy könnyűszerrel kibújhasson igen sok adóteher alól, vagy legalább is ne viselje azokat ugy, ahogy igazságos mérték szerint viselnie kellene. Felállíthatjuk tételképen, hogy a föld és annak termése adja azon jövedelmek és adóalapok nagy részét, amelyekre az állam adókirovásánál támaszkodhatik. Ha most alapul veszünk egy községet, amelynek területe, mondjuk, nyolcezer hold, ennek a fele egy földesúré, a másik fele pedig 300 kisgazdáé, és összeszámítjuk, hogy vájjon mennyi és minő községi, egyházi, állami és vármegyei közterheket visel a község lakossága a felehatár birása és használata után és mennyit fizet a földesúr a határ másik fele után, akkor elborzadunk, mert beleszámítva a fogyasztási és italadót, meg a boradót, azt látjuk, hogy a kisgazdák ötször-hatszor akkora adót fizetnek, mint a földesurak. Rupert Rezső: Ezt megváltoztatjuk! Pákozdi András : így volt ez a múltban, igy van a jelenben s nagyon gyanakszom, hogy igy lesz a jövőben is. (Felkiáltások a jobboldalon: Azért vagyunk itt, hogy ne legyen igy f) Nagyon jó előre gondoskodni, nehogy meglepetésszerűen érjen bennünket egy törvényjavaslat, mint ahogy máris ért egy, amely szintén életérdekbe vágott egyes néprétegaél. Friedrich István : Ez ellenzéki beszéd ! Pákozdi András : Ja, én a falut képviselem ! (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Mi is !) Nézzük csak a szőlőföldet. A szőlőföld után állami adóban fizetünk földadót, általános jövedelmi pótadót, a földön termett bor után ital- és fogyasztási adót, ezenkívül a szőlőtörköly kifőzése után szeszadót, végül vagyonadót. Tehát a szőlőföld után hatféle adót fizetünk az állam részére. Ezen adók között ujabban egy hektoliter bor után az adó 42 korona és egy liter pálinka szeszadója 60—70 koronára rúg, ugy hogy régen a kész bor és pálinka teljes vételára ennek csak a fele volt. Ez a teher tehát csak a kisgazdák és a nagytömegű fogyasztók vállára nehezedik. Tiltakozom minden ilyen aránytalan adófelemelés ellen, tiltakozom a boritaladónak ilyen magas emelése ellen, ami kedvét szegi a termelőnek és a fogyaszt ónak s a termelés elhanyagolását vagy abbahagyását vonj a maga után. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Másrészt követelem, hogy a
