Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
À Nemzetgyűlés 32: ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. 155 különis szocialista. Csak az a különbség köztünk, keresztény szocialisták és önök között, hogy mi ki mertünk állni avval és meggyőződésünket meg mertük mondani. Megmondtuk az egész világ fülehallatára, hogy mi keresztény szocialisták vagyunk. (Félkiáltások jóbbfélől : Nem mondták ! Csak a választás után !) Meskó Zoltán : A falun keresztény-gazdapárt voltak ! Rupert Rezső : Azért vették kölcsön a Friedrich-pártot ! Budaváry László : A magyar nemzeti és keresztény alapon álló igazi képviselőnek nem kell csak azt a célt nézni, hogy bejöjjön a parlamentbe, (Igaz ! Ugy van !) hanem-tanítania és nevelni kell a népet, önöknek kötelességük lett volna, mint nekünk is, minden helyen felvilágosítani a népet, hogy most már okos embernek a szociális reformok elől elzárkózni nem lehet. (Felkiáltások jóbbfélől : Ez igaz ! Ezt aláírjuk !) Szccialis reformokat sürget mindenki. Sürgetik állandóan és erről az utról le nem térhetünk. Mi, akik ezért ragadtuk kezünkbe a zászlót, a nemzeti szinü trikolort, hogy a keresztény magyarság érdekében folytassuk harcunkat, szentül meg vagyunk győződve, hogy annak a sajnálatos állapotnak, hogy az egység nem jöhetett létre, okai nem vagyunk. De a küzdelmet fel nem adjuk, dolgozni, küzdeni fogunk továbbra is a keresztény magyar nép érdekében. (Helyeslés balfelől.) Még csak egy dologra szeretném figyelmüket felhívni. Angolországban, a lcrdok házában meleg szavak hangzottak el a magyar nemzet érdekében. Azt gondolnám, nem volna hiábavaló, hogyha a nemzetgyűlés ezekért a meleg szavakért talán táviratilag üdvözölné azokat, akiket illet. (Helyeslés.} ' K ' " • Azt gondolom, szolgálatot tennénk ezzel a nemzeti ügynek, mert amikor mindenfelé nézelődünk, hogy ki nyújt felénk segitő kezet, akkor nem szabad egy ilyen mentő kötelet elengednünk, Lássák ők, hogy igazságunk tudatában is mindenkor szeretettel fogadjuk az ilyen tárgyilagos, megértő szavakat. Én hiszem, remélem és vaDom szent meggyőződéssel, hogy bármennyire agyarkodnak is a magyar nemzet ellen, a magyar nemzetet földretiporni nem lehet. Mi talpra fogunk állani, területi épségünk szent, érintetlen fog maradni, elszakított testvéreinket újra keblünkre öleljük és igazaink megvédelmezésében azt a hatalmas harcot, amelynek küszöbén állunk még, a kereszténység, a magyarság és igazságunk nevében győzelmesen fogjuk végigharcolni az Isten támogatásával. (Élénk tetszés és tapsok a baloldalon.) Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A házszabályok 250. §-a alapján indítvány terjesztetett be, mely azt kivánja, hogy az államháztartásnak 1920. évi február, március és április hónapjaiban való viteléről szóló törvényjavaslat további tárgyalásának tartamára az ülések ideje 10 órában állapittassék meg. Az indítványt dr. Szabó Sándor mint első aláíró terjesztette be. Kérem a jegyző urat, hogy a házszabályok 250. §-a értelmében szíveskedjék az aláírók neveit felolvasni, hogy megállapítható legyen, vájjon az aláíró 50 képviselő ur tényleg jelen van-e. Szabó Sándor jegyző (olvassa az aláírók neveit). Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az aláírók közül azoknak a neveit felolvasni, akik az imént nem voltak jelen. Szabó Sándor jegyző (olvassa a távollevők neveit). Elnök : Az indítványt tartalmazó ivet 72 képviselő ur irta alá, akik közül ötvennél több van jelen. A házszabályok 250. §-a értelmében a holnapi ülés kezdetén fog ezen indítvány felett a szavazás megejtetni. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek az ülésen pontosan megjelenni, mert a szavazás holnap reggel ejtetik meg, mint a holnapi napirend első tárgya. Folytat j uk tárgyalásunkat. Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző : Pákozdy András ! Pákozdi András : T. Nemzetgyűlés ! Láttam édes anyát súlyos, nehéz betegen feküdni. Az ágy oldalánál ott állottak felnőtt fiai, akiken, az édes anya kimúlásán aggódva, a bánat és fájdalom vett erőt, szivükben a megváltás nyilai és tőrei váltották fel egymást. Az ágy másik oldalánál állott az orvos, szemét erősen a betegre szegezve és gondolataival mintegy kutatván az orvosi tudománynak ama titkait, amelyeknek a segítségével visszaadhatná annak a nagy betegnek erejét, egészségét és meghosszabbithatná az életét. T. Nemzetgyűlés ! Ehhez hasonló nagybetegen fekszik a mi magyar hazánk, ez a mi ezeréves édes anyánk is. Ott állunk mellette fiai, mi, magyar nemzet, akik aggódó szemmel nézzük ennek az édes anyának rettenetes állapotát és áthatja szivünket, minden érzésünket az a borzasztó látvány, az elmúlás elhárításáért a halál rettenetes tusa jávai vívott küzdelem. Az ágy másik oldalánál ott állanak a nagybeteg mellett az orvosok, azok a Clémenceau-nak, akik szintén felhasználják minden erejüket, minden igyekvésüket, minden törekvésüket, de nem arra, hogy ennek a nagy betegnek az erejét visszaadják, az életét meghosszabbítsák és drága testét az elmúlástól megóvják, hanem arra, hogy életét megröviditsék és drága testét darabokra tépjék és szaggassák. Kell-e borzasztóbb látvány, t. Nemzetgyűlés, mint az, hogy nekünk, a haza fiainak ezt néznünk kell és nem tehetünk egyebet, mint hogy tiltakozó szavunkat emeljük fel ellene. De az orvosságot, a gyógyirt ennek a szerencsétlen nagybetegnek, a hazának a megmentésére mégis csak nekünk kell megkeresnünk, nekünk kell megtalálnunk és ez nem állhat másban, mint az egyetértésben, össze20*
