Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. 153 tol eg kisajátított a kormány a rákospalotai szegénysorsú kisgazdáktól 100 vagy 200 bold földet. Ennek egy része még ma sincs beépitve, ugy bogy 50 hold kitűnő rét hever ott parlagon, amelyet sem azok a gazdák, akiktől kisajátították, nem használhatnak még csak legelő célj aira sem, sem pedig a vasút nem folytatja építkezéseit. Ebben a szegény Pestújhely községben, amelynek földje egyáltalában nincs, még akkora sem, mint a tenyerem, most, hogy bekövetkeztek ezek a lehetetlen élelmezési viszonyok, a legtöbb szegény polgár — többnyire állami alkalmazottak, ezt hangsúlyozom a továbbiak végett, postaaltisztek, állami tisztviselők stb. — ha csak lehetett, egy-egy kis kecskét szereztek be, vagy családjuknak legalább naponként egy fél vagy egy egész liter tejet biztosítsanak. Ezeknek tehát legelőre volt szükségük. A magyar államvasutakhoz fordultak és kérték, hogy ezt az 50 hold parlagon álló legelőt bocsássák a pestújhelyi állattartó polgárok rendelkezésére. Az illetékes tényező mereven elzárkózott ez elől és azt mondta, hogy ezt a területet nem lehet kiadni. Tegnap arról értesültem, hogy mégis csak ki lehetett azt adni és pedig megkapta egy Milkó nevű zsidó az egész 50 holdat 2500 korona bérért. (Felkiáltások : Kitől ?) Az állattartó gazdák most ehhez a mélyen tisztelt Milkó úrhoz fordultak, hogy mivel neki csak egy-két tehene van és minek ennek a két tehénnek 50 hold legelő, legyen szives és engedje meg, hogy ők is odahajthassák kecskéiket. Milkó ur ebbe bele is egyezett, ellenben jó hazaíiasságáról adott tanú bizonyságot, amikor azt mondotta : szívesen rendelkezésre bocsátom a legelőmet, ha állatonként évi ezer koronát fizetnek. (Mozgás és zaj.) így fest a gyakorlatban a keresztény kurzus. (Zaj és felkiáltások balfelöl : Melyik Ministerium a hibás ? Ki adta bérbe a legelőt ennek a Milkónak ?) A név fel van jegyezve nálam, Rozsnyainak hivják, majd utána fogok járni, hogy milyen címen adta ezeket a legelőket egy embernek, mikor két-háromszázan igényt tartottak rá, vagy miért nem adták vissza használatra a rákospalotai kisgazdáknak. Rákospalotán ma a leggazdagabb kisgazdának, akinek valaha 160—200—300 hold birtoka is volt, az állami kisajátítások következtében és azáltal, hogy ott telepeket építettek az ő földjükön, alig van 15—20 hold földje. (Zaj.) így az éhínségbe kergetik őket. Pedig szükségtelennek tartom, hogy bővebben magyarázzam, milyen óriási jelentősége van a rákospalotai kisgazdatársadalomnak Budapest élelmezése szempontjából. Rákospalota a főváros közvetlen szomszédságában van, az odavalóknak még csak kocsira sem kell ülni, hogy az élelmiszereket behozzák, gyalogszerrel bejönnek a fővárosba, és ők, akik eddig zöldségneművel teljesen ellátták Budapestet, ma kénytelenek maguk is a budapesti piacokon vásárolni zöldséget. (Zaj.) Rá kell térnem az ipari :

kérdésre is. Itt megint az a sajátságos felfogásom van, hogy MagyarNEMZETGTÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - II. KÖTE országon ipart csak szakképzett emberek űzhessenek, olyanok, akik kitanulták mesterségüket és akik szakbizottság előtt bemutatták tudásukat. Csak olyanok foglalkozhassanak iparcikkek értékesítésével is, akik azt az iparcikket elő is tudják állítani. (Élénk helyeslés.) Az üzletvezetői rendszert törölni kell. Nem lehet az a jövőben, hogy mert valakinek annyi pénze van, hogy nem tudja már hova tenni., derüre-borura nyit az ő sajátságos cégére alatt boltokat, üzleteket, amelyekben kiuzsorázott és kiaknázott szegény kisiparosok kénytelenek dolgozni. (Igaz! Ugy van!) A múltban a nagy, zsidó gyáripart hatalmas állami szubvenciókkal tették életerőssé, ezzel szemben a kisiparosok teljesen elsorvadtak. A jövőben ne azokat szubvencionálja az állam, akiket eddig támogatott, hanem igenis, nyújtsa ezt az állami támogatást az arra rászoruló kisiparosoknak. (Általános helyeslés.) A kisiparosok ma is könnyeket hullatnak keserűségükben és tehetetlen dühükben, hogy ők még ma sem tudnak nyersterményekhez jutni akkor, amikor exisztenciájukról van szó (Igaz ! Ugy van !) és amikor a gyáriparosok hozzájutnak a nyersterményekhez, ök, a kisiparosok, akik mesterségükből, munkájukból tartják fenn önmagukat és családjukat, kénytelenek összegyűjtött kis tőkéjüket is mind felemészteni azért, mert munkához nem juthatnak annak folytán, hogy nyersanyagot senki sem bocsát rendelkezésükre. Rupert Rezső: A sok leszerelési anyag pedig romlik a raktárakban ! Budaváry László : Ez is tiszta igazság, mert nekem is felhívták a figyelmemet arra, hogy pl. az istvántelki főműhely telepének egyes részein vaggontételekben hever a hasznavehetetlen vasanyag és a rákospalotai vasiparosok, akik már több izben kéréssel fordultak az illetékes tényezőkhöz, hogy ezt a hulladék vasat adják nekik, mégsem juthattak hozzá, ellenben a zsidók társzekerekkel szállítják ki ezeket a vasakat, ezek tehát mégis meg tudják azt szerezni. Ennek a dolgnak is utána fogok járni, mert ezek az állapotok igazán tűrhetetlenek. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfelöl : Ki intézi ezt !) Engedje meg az igen t. Nemzetgyűlés, hogy ezek után lelkem szerint elmondhassam véleményemet arról a viszonyról, amelyben az eg}^es politikai pártok vannak egymással. (Halljuk ! Halljuk !) Én nem pártkérdés szempontjából akarom ezt az ügyet elintézni és tárgyalni, hanem a nemzet szempontjából akarom a kérdést megvilágítani. Gyakran van módomban, hogy az ország egyes részeiben megfordulhassak és ott mindenütt azzal a kérdéssel találom szemben magam, hogy : uram, mikor mi keresztény és nemzeti politikát akarunk itt folytatni, amikor a magyarságot a keresztény és nemzeti érzés jegyében akarjuk feltámasztani, amikor mindannyian mélységesen át vagyunk hatva attól a tudattól, hogy ez a nemzet a mai viharos időkben csakis a legtökéletesebb nemzeti egységgel tudja megállani a helyét, miért van az, hogy napról-napra gombamódra szaporodnak a 20