Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

152 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. kenyér odalent a messze Alföldön vagy a messze Felvidéken, hadd kóstoljon ő is az élet nyomoróságából és tanuljon tiszteletet és becsületet azoktól a falusi polgároktól, akiket a kommunizmus által tönkre akart tenni. A nemzet becsülje meg a tanitóit és a tanitók bálája ezért nem fog elmaradni. Ha fizetését, megélhetési lehetőségeit a nemzet emelni fogja, akkor a tanítóság minden törekvésével, minden iparkodásával, egész szivével, egész lelkével mindig azon lesz, hogy nemzeti érzésben, keresztény érzésben megedződött polgárokat neveljen a hazának. Ennél nagyobb hálát a nemzzet senkitől sem kaphat, mert itt jövő életünkről, a jövő Magyarországáról van szó és azt hiszem, hogy amikor törvényhozásra összejöttünk, mindnyájunknak az a leghőbb vágyunk és minden munkánk azt szolgálja, hogy a nemzetet emeljük, a nemzetet tegyük erőssé életképessé. A tanítóság kérdéseivel szorosan összefüggnek a kultúrának más kérdései is. így elsősorban ki kell térnem magára a sajtóra. En a sajtó feladatát nemcsak abban látom, hogy kritizáljon, hogy napi eseményeket tárgyaljon, hanem a sajtónak véleményem szerint legfontosabb kötelessége az volna, hogy becsületes szellemben direktívákat adjon a nemzetnek, hogy tanítson, oktasson, hogy vezetője legyen a nemzetnek. Hiszen egyéb nagyhatalmasságok mellett a sajtó is egyik legnagyobb hatalom minden országban. Ezért a sajtóba is be kell vonulnia a kimondottan nemzeti szellemnek. Ne legyen az ócska pisztoly, mellyel mindenkire lövöldöznek, aki a sajtó embereinek tetszésével nem tatálkozik, ne legyen az a sajtó csak ostor, hanem legyen gyógyszer is, amellyel a becsületet, a tisztességet, a munkát, a nemzeti törekvéseket elősegítik, erősitik és istápolják. Ezért van szükségünk arra, hogy a sajtó igazán megértse a maga feladatát. Én nem is kételkedem ebben. Hiszen látjuk, hogy erre vonatkozó jóirányu törekvések mégis vannak a sajtó embereiben, de van, saj nos, nagyon sok olyan is, aki egyáltalában nem törődik a nemzeti eszmékkel, nem törődik azzal, hogy azokkal a sorokkal, melyeknek minden betűjében egy-egy méregcsepp van elhelyezve, miképenrontja napról-napra ezt a nemzedéket, amely pedig szeretne lábra állni, amely szeretne tisztultabb légkört maga körül, amely végre magyar és keresztény akarna maradni. Nem foglalkozom most tovább ezzel a kérdéssel, hiszen ezt már nagyon kimerítették, csak ezekre a szempontokra akartam felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés és a sajtó figyelmét. Előtérben vannak a gazdasági kérdések is. Nem kutatom, kinek mi a felfogása ezen a téren. Én mereven ragaszkodom ahhoz, hogy akié a föld, azé az ország. Meskó Zoltán : Ugy van ! Budavár

y László ; Nem lehet ezt a hitemet és nézetemet megváltoztatni. Én tehát végtelen fájdalommal látom azt, hogy ennek az ősi földnek évi április hó 22-én, csütörtökön. óriási nagy százaléka olyanok kezében van, akikben mi nemzeti és keresztény szempontból egyáltalában nem bizhatunk. Meskó Zoltán : Akik csak a hasznáért szeretik a földet. Budaváry László : Ugy van, akik csak a hasznáért szeretik a földet, de nem maguk iparkodnak ezt a hasznot előállítani, mert nem is értenek hozzá, soha eke, soha kapa, kasza kezükben nem volt, hanem hajtják a keresztény dolgozók százait és ezreit, ezekkel végeztetik azt a munkát, amely végeredményben az ő millióikat, sőt milliárdj aikat növeli. (Egy hang jobb felől : A magyar kulik !) Nekem ez a véleményem és nem törődöm vele, ha gáncsolás ér is érte. én kimondom, hogy én Magyarországon a földet minden körülmények között csak keresztény és magyar emberek kezén akarom tudni, (Élénk helyeslés.) mert én csak igy látom biztosítva azt, hogy ez a föld csakugyan a mienk marad és ezt az országot csakugyan megtarthatj uk. Ha az utolsó talpalatnyi

1 földet is odaadjuk azoknak a lánckereskedésen és áruuzsorán megtollasodott gaz zsidóknak, akik azt a földet még jóbban kiuzsorázzák és kirángatják a magyar nemzet lába alól, akkor itt nemzeti élet, nemzeti törekvés, egészséges keresztény társadalom egyáltalán nem exisztálhat. Nagyon helyesen mutatott rá a napokban egyik t. képviselőtársam arra, hogy a falvak egyegye ilyen nagybirtok miatt terjeszkedni nem tudnak. Múltkoriban kintjártam a sziiáki választókerületben. Az egyik ottani község polgáréi körülvettek bennünket a falu határán és megmutatták, hogy ez a község hatvan esztendő óta egyetlenegy lakóházzal sem szaporodhatott azért, meit körülötte van egy nagy zsidóbirtok ... Griger Miklós l Hát ha keresztény is ! Mindegy ! (Zaj.) Budaváry László: . . . amelynek tulajdonosához odafordultak a gazdák évről-évre, hogy adjon el részükre bizonyos mennyiségű földet, hogy tovább terjeszkedhessenek, a földjüket növelhessék és valami kis gazdálkodást folytathassanak. Az illető mindig mereven elzárkózott kérésük elől, végül azonban a múlt évben már hajlandó volt valóságos budapesti áron eladni a földet, négyszögölenként 35 koronáért. Egy másik ilyen esetet is felhozok. Ha mi kerezstény és nemzeti politikát akarunk csinálni, akkor ezt nemcsak szóval kell csinálnunk, hanem gyakorlatilag is, az egész vonalon mindenütt ennek kellene érvényesülni már most is, nemcsak akkor, amikor a törvények erre vonatkozólag megszületnek. Rupert Rezső: Keresztény áldozatkészség is kell! Budaváry László: Pestújhely községéből épen tegnap hívták fel a figyelmemet egy borzasztó nagy anomáliára, egy lehetetlenségre, amely a keresztény kurzussal szembentalálja magát. A múlt esztendőben vasútépítés céljára kibérelt, ille-