Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
Í44 r À Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. lom, hogy épen azok voltak a tanitóságnak a múltban is igaz szószólói, akik hozzám érzelmileg és politikai tekintetben a legközelebb állanak. Gunda Jenő: Csak a néppárt! Simonyi-Semadam Sándor ministereínök : Á naplóban meg lehet látni! Budaváry László : A liberalizmus, a szabadkőművesség szolgálatában álló szociáldemokrácia tervszerű munkája juttatta a magyar nemzetet abba a rettenetes helyzetbe, amelyből kivergődni alig-alig tud. Ha végignézünk azon a pusztításon, azon a rettenetes képen, amely szemünk elé tárul, megborzad a lelkünk, hogy az a hitetlenség, hazafiatlanság, amely a magyar nemzetet eredeti mivoltából kiforgatta, milyen rettenetes pusztítást, rombolást tudott véghezvinni ebben a sokat szenvedett szegény Magyarországban. Azok az idegenből ideplántált ideológiák teljesen távol állottak a magyar nemzettől, ma is teljesen idegenek nekünk, és az a munkásság is, amelyet a nemzeti élet ellen vezényeltek, még ma sem tudja megérteni azt, hogy mi szükség van itt nemzetköziségre, hogy mi szükség van itt hitetlenségre, hogy miért kell a magyar nemzetnek hazáját megtagadnia akkor, ha munkás jólétet akarunk itt biztositani, ha a nemzetnek minden dolgozó polgárát fel akarjuk emelni arra a piedesztálra, amelyen azután áldozhat emberi életének, emberi mivoltának is. Teljesen érthetetlen ez mindannyiunk előtt ós erre magyarázatot csak azok tudnának adni, akik rejtett célzattal odaállottak a magyar munkásság élére, vezették őket árkon-bokron keresztül, letiportak mindent, ami szent volt előttünk, letiportak mindent, amire eddig ugy tekintettünk, mint egy szentségre, rombadöntötték a magyar nemzeti géniuszt, ugy hogy a magyar nemzeti géniusz égbeemelkedő tornyai helyett ma üszkös romok meredeznek az ég felé. (Ugy van! Ugy van!) Gunda Jenő : Kozmopolita vigécek ! Budaváry László : A magyar nemzet gazdasági ereje teljesen megtört, a magyar nemzet kulturális ereje, ugy látszik, csődöt mondott. (Ellenmondás.) A magyar nemzetet olyan helyzetbe juttatták, hogy most csak a legkínosabb küzdelem árán tudja magát felszinen tartani. A hitnek, a hazafiságnak, a nemzeti erényeknek, az ősi erkölcsöknek úgyszólván már csak foszlányai vannak itt meg a nép lelkében. S ez nagyon szomorú látvány, ez olyan véghetetlenül szomorú látvány, amely könyeket csal az embernek a szemébe. S még ez mindig nem volt elég, hogy lelkileg szenvedtünk, nem volt elég, hogy gazdaságilag teljesen a tönk szélére jutottunk, hogy kifosztottak bennünket, hanem a győztes hatalmaknak elvakultsága, mámortól fűtött rövidlátása most még darabokra szaggatta ezt az ősi földet is, amely nekünk mindennél szentebb ^ és a jövőbeu is mindennél szentebb lesz. S mi ünnepélyesen megfogadjuk, meg kell foévi április hó 22-én, csütörtökön. gadnunk, hogy mi szabad, független, igazi magyar Magyarország nélkül élni sem akarunk ezen a földön. (Elénk tetszés a haloldalon.) Nekünk minden erőnket összpontositani kell arra, — komolyan, nagy tudással, megfontoltsággal, tervszerű munkával —• hogy mindazt, amit elvesztettünk, visszaszerezzük. Ha ez rövid idő alatt nem lehetséges, akkor tanuljon ez a nemzet kitartást, tanulja meg ez a nemzet a türelmet, várjunk, de. csöndesen dolgozzunk, erőteljesen dolgozzunk, hogy azok az elvesztett erkölcsi ós anyagi javaink újra visszakerüljenek hozzánk, mert ehhez az országhoz, ehhez a szent földhöz egyedül csak a keresztény magyar nemzetnek van joga és jussa. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az erdélyi bércek között részeg oláhok vad kurjantása hallatszik; fenn az északnyugoti Kárpátok évszázados csendjét megzavarja a pálinkagőztől elmámorositott cseh rablóbandák lármája; lenn, Magyarország déli részében szerb handzsárok villognak a szomorú magyar nap fényében. Akkor, amikor mi itt ujjáépitésről beszélünk, amikor mi nemzetmentő munkához fogunk, akkor, amikor legszentebb célunk az, hogy ezt a földretiport szegény magyar nemzetet újra felemeljük, lehetetlen nekünk elnéznünk gondtalanul azok felett, akik ott szenvednek helyettünk is. Nekünk a szivünket, a lelkünket ki kell tárnunk előttük ; nekünk meg kell hallanunk az ő panaszszavaikat, meg kell látnunk az Alföld rónáin végtelenbe nyúló, feltört országutakon bandukoló, hazájukból, otthonukból kiűzött szegény testvéreink hosszu-hosszu karavánját; meg kell látnunk azokat a szegény gyermekeket, azokat a koravén arcú gyermekeket, akiknek arca már barázdált az élet gondjaitól, akiknek szemében mosoly helyett könyek ülnek; meg kell hallanunk azt a hangtalan panaszt is, amely kegyetlen bosszúért kiált föl a mindenható Istenséghez, meg kell látnunk testvéreink nyomorát : és akkor a Nemzetgyűlés át fogja érezni, hogy itt igazán komoly, mélyreható munkára van szükség, mert nagyon sok tennivalónk van, mert évtizedek, sőt évszázadok mulasztásait keli itt rövid idő alatt rendbehoznunk. S ez nem olyan feladat, amelynek ez a Nemzetgyűlés ne tudna megfelelni; igenis meg tud felelni, csak hassa át minden tagját nagy keresztény, az a nagy nemzeti érzés, amely kútforrása lesz minden tettünknek, rugója lesz minden cselekedetünknek, amely sugalmazni fog bennünket akkor, amikor nemzetmentő és nemzetépitő törvényeket kell itt a Házban hoznunk. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ugy tetszik, mintha azok az elnémult harangok még egyszer megkondulnának; ugy tetszik, mintha ezek temetni akarnák az ezeréves magyar nemzetet. De nekünk meg kell torpannunk a sír határainál, nekünk fel kell kiáltanunk: Nem, nem, soha ! S vigyáznunk kell arra, hogy ez a három
