Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

 Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. nem hajtatott végre. Kérdem : hogyan lehet egy tisztviselői kart kiszakítani a többi állami tisztviselők testületéből és hogyan lehet az, hogy ennek a tisztviselői karnak a státusrendezése mindeddig nem hajtatott végre ? Az indemnitási javaslatban az van, hogy többé kinevezés és előléptetés nem történhetik a jelenlegi indemnitás keretében. Kérdem a t. pénzügyminister urat, vájjon a Ház tisztviselőinek státusrendezése és az ezzel járó magasabb fizetési fokozatba való előléptetése szintén ezen szempont alá esik-e, mert én nem tartanám igazságosnak, ha az a tisztviselői kar, amely helytállt a kommün idején, amely milliós értékeket mentett meg, igazságtalanul mellőztetnék és annak fizetésrendezése mindinkább kitolatnék. (Helyeslés a jobboldalon.) Már ugy sem tehetjük jóvá teljesen az egészet, a multakra visszamenőleg már ugy is károsodtak. Én kivánom, hogy velük se történjék méltánytalanság, hanem státusrendezésük minél hamarább hajtassék végre. (Helyeslés a jobboldalon.) A Nemzetgyűlés nyomtatványai közé a napokban letétetett egy memorandum is, a dunántúli tisztviselők memoranduma. Átolvastam ezt a memorandumot és találtam benne olyan dolgot, amely igazán megszívlelésre méltó. Azt mondják ugyanis a dunántúli tisztviselők, hogy ők sokkal könnyebben segíthetnek magukon pénzzel, mint élelmiszerrel. Tény;, hogy az országnak vannak ilyen vidékei és a Dunántúl nyugati vidékei csakugyan ilyenek. Akik tehát olyan vidéken laknak, ahol az élelem beszerzése könnyű, azokban a vármegyékben az élelmiszerek ellenértékét pénzben adjuk ki a tisztviselőknek. A fő az, hogy minél jobban boldoguljanak és minél könnyebben tudjanak megélni. Nagyon megszívlelendőnek tartom a dunántúli tisztviselőknek azt a kérését is, hogy a családi pótlék emeltessék fel. Valljuk be, hogy 800 koronából még egy kétesztendős gyermeket sem lehet felruházni. Hát az a falusi jegyző, vagy az a falusi állami tanitó hogyan tudja az ő gyermekét 800 koronából a városban taníttatni? Ennél a tárgynál rátérek még arra, hogy közalkalmazottak, tisztviselők és felelősséggel járó állásban levők között az elbánás tekintetében ne legyen semmi különbség. Tiszta zandonak tartom azt a kérdést, hogy micsoda hát az a közpapság ? Vájjon a közpapság az állam szerveinek melyik kategóriájába tartozik ? Amidőn gyűjteni kell, amidőn a hadikölcsönre lelkesíteni kell, amidőn helyt kell állani társadalmi téren, amidőn a falu népét szervezni kell, akkor mindig a közpapságot veszik elő és a közpapság áll helyt minden tekintetben. A Károlyi-kormány minden tisztviselőnek drágasági pótlékot utaltatott ki. A Károlyi-kormánynak ezt a rendelkezését azóta nem semmisítették meg, sőt érvényben tartották. Mégis ez a kormány a közpapságtól egyszerűen elvonta azt a 400 korona havi drágasági segélyt. Kérdem, mivel érdemli meg ezt ez az osztály, amelynek proévi április hó 21-én, szerdán. 1S5 testáns tagjai gyermekeiket taníttatják messzi városokban? Talán azért, mert kapálva-kaszálva, két keze munkájával némi jövedelmet tud magának szerezni ? Hiszen azt elviszi a városi élet, a városbautazgatás. Én azt mondom, méltánytalanság és igazságtalanság lenne az, ha a közpapság a többi hivatalnokkal nem egyenlő elbánásba a részesülne. Arra kérem a t. pénzügyminist er urat és az összkormányt, hogy a közpapság ezen nehéz helyzetét méltányolva, egyenlő elbánásban részesítse őket a közalkalmazottakkal. (Helyeslés a jobboldalon.) Szólni bátorkodom még az 1848 : XX. tc.-nek és a katholikus autonómiának a végrehajtásáról. A katholikus autonómia végrehajtására égetően szükség van, Minél nagyobb szabadság lesz a katholikus egyházban az önkormányzat terén, annál inkább növeljük a közszabadságot az országban is. A katholikusoknak legyen meg a teljes önkormányzati joguk ugy, ahogy ők az alapelveket maguknak felállították és ez az önkormányzati jog tegye virágzóvá és erősen hazafiassá a katholikus papságot a nemzetiségi vidékeken is. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az 1848 : XX. te. végrehajtása pusztán állami fonásból majdnem teljesen lehetetlen, de hiszem és remélem, hogy amint 1848 előtt megtalálták a nagy latifundiumok tulajdonosai az útját és módját annak, hogy önként, nemes elhatározásból siessenek segítségére földdel és egyéb j avadalmazással az elnyomott népcsztálynak, megtaláljuk a módot itt is arra, hogy egy nemes elhatározással, egy nemes gesztussal megoldjuk ezt a kérdést és akkor a nyomorgó vallásfelekezetek is megtalálják majd az egyházi vagyonból fennmaradásuk létfeltételét. Ugy vélem, hogy ezt a két törvényjavaslatot mielőbb a Ház elé kell terjeszteni, hogy ezzel is erősítsük szerteszéjjel az országban a közmegnyugvást, a munkába vetett hitet. (Helyeslés.) A földbirtokreform legfőbb alapelveit sem ismerjük. Ugy hallom, hogy tanácskozások folytak róla, ugy hallom, hogy már majdnem teljesen kész. Értem a titkolódzást a bankjegy-lebélyegzésnél, de hogy a földbirtokreform alapelveiről nem tájékoztatnak bennünket, ezt igazán egyáltalában nem értem. Hiszen a földet nem lehet kicsempészni az országból, a földet nem kell lebélyegeztetni, a földet nem lehet elvonni az adó alól. (Ugy van ! Ugy van !) Szükséges, hogy előzetesen ismerjük a földbirtokreform alapelveit, mert a részletekben még lehet módosítani, de már az alapelvekben a bizottságok előtt alig lehet módosításokat keresztülvinni. Lehetővé kellett volna tenni, hogy a földbirtokreform alapelveiről a gazdakörök, a törvényhatóságok és a képviselők összessége tudomást vegyen. Akkor mindezek az illetékes tényezők megtehették volna észrevételeiket s ezeknek az észrevételeknek az igazságait leszűrve, lehetett volna a földbirtokreform alapelveit módosítani, illetőleg megállapítani. Az ülésszak kezdetén elismertük azt, hogy a kormányra nézve szükséges, hogy rürgős esetek-