Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

124 A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdán. tiv hadsereg. A tisztképzés legyen olyan, hogy ha arról a tisztről lejön az egyenruha, akkor is értékes egyén legyen. (Helyeslés.) Mert nézzük, eddig az osztrák szellemű katonaságnak mi volt az egyik fő tényezője? Az a semmittevő tisztikar, amely szabad idejében nem foglalkozott tudómányes dolgokkal, nem foglalkozott értékes munkákkal, hanem egyszerűen — hogy ugy mondjam — eltöltötte az időt a korzókon és különböző parádézó helyeken. Van a mi hadseregünknek egy egészséges intézménye : a honvéd főreáliskola. Ez kitűnő képzettséget nyújt, embereket nevelnek ott, erős, hazafias érzésű jellemes ifjakat. Ezt a képzést a Ludovikában folytatni kell. Neveljenek ott olyan ifjakat, alak szakképzett technikusok, akik szakképzett mérnöki tudással rendelkeznek, tanitsanak ott pedagógiát, tanítsanak ott lélektant, technikai ismereteket, mert annál értékesebb valamely egyén, minél jobban meg tudja állani a helyét bármiféle körülmények között. (Ugy van I) Én a mi katonáinkat szeretném ott látni egy-egy bányaszerencsétlenségnél, technikai szaktudásukkal, szeretném ott látni az árvizveszedelmeknél, ahol a gát szakad, szeretném ott látni a tüzveszedelemnél, az utak helyreállításánál, a vasúti szerencsétlenségeknél. Ha ilyen hadsereget képezünk és ilyent állitunk fel, amely nem parádés, hanem produktiv hadsereg lesz, akkor olyan tisztelet övezi majd azt a hadsereget, amely eddig a magyar történelemben példátlan. Arra is kérem a honvédelmi minister urat, hogy — bár elismerem, az idén elkerülhetetlen volt — a jövőben a hadsereget ne alkalmazza a rekvirálásoknál. Az a hadsereg maradjon ki minden ilyen dologból. Az a hadsereg még a látszatát se viselje annak, mintha a nép érdekei ellen dolgoznék és működnék. Azt a hadsereget minden gyűlöletes munkából vonjuk ki teljesen. (Helyeslés.) Barla-Szabó József: Csak nem akarsz újra rekviráltatni ? Csukás Endre : Pár szóval még a köztisztviselőkről is szeretnék szólni. Ismétlésekbe nem szeretnék bocsátkozni, azért ezzel a témával röviden akarok végezni. Belátom azt, hogy, amig a tisztviselők létszáma az ország mai helyzetéhez képest megállapítva nem lesz, addig a tisztviselők kielégitő ellátása nem történhetik meg. Aionban én szeretném már látni az előkészületet arra, hegy a feleslegessé váló tisztviselők elhelyezhetők legyenek az állam jóvoltából. Mert igazságtalanság volna ám a köztisztviselők feleslegét csak egyszerűen szélnek ereszteni. Munkaalkalmat kell nekik adni és az államnak el kell őket helyeznie olyan pozíciókba, melyeket méltán elvárhatnak és megérdemelnek. A Hangyát mindenki helytálló szervezetnek tartja. Mennyi és mennyi köztisztviselő találhatna itt alkalmazást ! Néhány hónapi tanfolyam kellene s akkor lenne szakképzett magyar kereskedő imos-mntig elég. Számtalan ilyen intézmény van, ahol a tisztviselőket alkalmazhatnók, de ehhez hozzá kellene már egyszer fogni és az ilyen átképző tanfolyamokra égető szükség van. A tisztviselő-kérdésnek nem ott van a gyökere, hogy most elbocsássuk a tisztviselőket, hanem meg kell akadályoznunk, hogy boldog-boldogtalan már a középiskolák első osztályánál a tisztviselői pályára készüljön. A gimnáziumok, reáliskolák túltömöttek. Hol találják meg a tanulók keresetüket és alkalmazásukat, ha elvégzik érettségivel az iskolákat ? Már a középiskolák első osztályánál szükségesnek tartanám a numerus clausust, a rostálásokat és szükségesnek taitanám azt, hogy aki nem való a köztisztviselői pályára, ha immel-ámmal, kegyelemmel, tologatással fel is jutott addig, ezentúl ez ne történhessék meg, hanem kellő időben megfelelő szakpályákra tereitessék, (HeylesUs.) ahol lehet még belőlük értelmes, okos, használható ember, de a szellemi proletariátus számát ne szaporítsuk ebben az országban. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés S A köztisztviselők kérdésénél beszélek pár szóval a felekezeti tanítóságról. (Halljuk ! Halljuk f) A felekezeti tanítóság dotációjára nézve teljesen egyenlő elbánásban részesül az állami tanítósággal, de már a dotáció kiszolgáltatásánál a felekezeti tanító óriási hátrányban van az állami tanítóval szemben. Mert ha egy felekezeti tanitót alkalmaznak, vagy megválasztanak valahol, akkor először is az iskolafentartó bead egy kérvényt a Közigazgatási Bizottsághoz, melyben kéri, hogy tanítója részére az állami segélyt utalják ki. A Közigazgatási Bizottság ezt a kérvényt felküldi a kultuszministeriumba, ott kiosztják az illető osztályhoz, és beletelik egy vagy másfél esztendő is — sőt megtörtént az is, hogy két esztendő — mire az a szegény felekezeti tanító hozzájut az állami fizetés-kiegészítéshez. Ez tovább nem mehet. Ez nem szociális intézkedés, ezen segíteni kell. Az a tanító nem nyomoroghat és nem lehet esztendőkig fizetés nélkül, sőt nagyon sok iskola fentartó van, amelytől nem is kérheti fizetésének előlegezését. Inditványozom, hogy a kultuszminister ur intézkedjék oly módon, hogy amidőn beadatik a kérvény a közigazgatási bizottsághoz, ha ez a választást vagy alkalmaztatást a törvényes követelményeknek megfelelőnek látja, jogában álljon már a közigazgatási bizottságnak az, hogy az adóhivataloknál kiutaltathassa az illető tanítónak fizetéskiegészitését, később aztán felmehet a kérvény átnézés és ellenőrzés, valamint jóváhagyás végett a ministeriumokba. Budaváry László: Adják meg a tanfelügyelőknek az utalványozási jogot ! Ez a legrövidebb ut. Mindjárt elintézhetik. Csukás Endre: A köztisztviselői kar kérdésénél rátérek a Ház tisztviselőinek helyzetére is. Igaz, hogy a Gazdasági Bizottságnál a Ház tisztviselőire nézve tétetett bizonyos javaslat, de ez a javaslat elodázást jelent. A Ház tisztviselői kara az egyedüli, amelynek státusrendezése eddig még